Johann Baptist Metz 1928-ban született, 1963-tól harminc éven át a münsteri egyetem tanára volt, majd évekig a bécsi egyetemen adott elő. Karl Rahner belső tanítványi körének talán legismertebb alakja, aki azonban a hatvanas évektől egészen új teológiai irányzatot alapított meg. Az elmúlt évtizedekben a politikai teológia világszerte hatást kifejtő iskolává alakult.

Az új politikai teológia annak a meggyőződésnek a talaján alakult ki, miszerint a vallásnak szerves összefüggésben kell állnia a politikummal, az ember történelmi és társadalmi tapasztalataival, függetlennek kell lennie viszont a konkrét cselekvési-politikai programoktól, a politika közvetlen terepétől. Ennek nyomán fokozatosan azt a kérdést helyezte előtérbe, hogy miként szólhat a kereszténység Istenről, ha hagyja, hogy megérintse a világ mélységes szenvedéstörténete, miként lehet jelen a társadalmi valóságban, ha nem hajlandó megfeledkezni az emberiség szenvedéséről, s miként tekinthet a jövőbe, ha tudja, hogy határponthoz van rendelve az idő. A Memoria passionisban Metz összegző módon fejti ki a konkrét történelmi szenvedés emlékezetének megőrzésére képes és az idő végpontjának tudatában élő kereszténységről alkotott felfogását.