Gabriel Marcel (1889–1973) a 20. századi francia filozófia meghatározó alakja volt, akit általában a „keresztény egzisztencializmus” legfőbb képviselőjének tekintenek, jóllehet ő maga a neoszokratizmus megjelölést részesítette előnyben. Agnosztikus zsidó családból származott, majd 1929-ben megkeresztelkedve belépett a Római Katolikus Egyházba. Martin Heidegger Lét és idő című munkájával egy évben jelent meg korszakalkotó jelentőségű Metafizikai naplója, amely megalapozta és kijelölte gondolatvilágának későbbi fejlődését. Nem alkotott elvont filozófiai rendszert, hanem a konkrét emberi létállapot alapvető problémáit, illetve a problémák világát meghaladó ontológiai misztériumot kutatta. Részletesen elemezte például az interszubjektivitás, a jelenlét, a teremtő hűség, a birtoklás, a rossz és a halál kérdéseit. Egész életművében azt hangsúlyozta, hogy az emberi életben rejlő misztériumok végső vonatkozásukban a legfőbb titokra: a keresztény kinyilatkoztatásra mutatnak.
Jelen kötet válogatás Gabriel Marcel Du refus à l’invocation (1940) című könyvéből, amelyet később Essai de philosophie concrète (1967) címmel tett közzé. A tizennégy tanulmányból könyvünk nyolcat tartalmaz, amelyekhez hozzávettük Az ontológiai misztérium tételezése és konkrét megközelítései (1933) című, korszakalkotó jelentőségű írását.
A misztérium bölcselete. Válogatott írások
- Szerző: Marcel, Gabriel
- Kategóriák: Filozófia, Könyvek,
- XX. századi keresztény gondolkodók, 17. (Sorozatszerkesztő: Lu
- 2007
- 193 oldal
- ISBN: 97896379648