Ahogy időben távolodunk a II. Vatikáni zsinattól, és elcsitultak a kezdeti meglepetések, értetlenségek és viták, egyre inkább tapasztaljuk, mennyire igaz, amit XVI. Benedek pápa mondott: a zsinat befogadása valójában csak most kezdődik el, vetése napjainkban érik be. Ezt láthatjuk az állandó diakonátussal kapcsolatban is. Szolgálatukról meglehetősen eltérően vélekednek a különböző egyházmegyékben, nemcsak hazánkban, de más országokban is. Sokfelé úgy tekintenek az állandó diakónusokra, mint a növekvő paphiány enyhítésére kialakított „pap-pótlékra”, aki eskethet, temethet, keresztelhet, tarthat igeliturgiát, de nem mondhat szentmisét és nem adhat szentségi feloldozást, hiszen ez a két szentség az áldozópapoknak (és a püspöknek) van fenntartva – holott az egyházban végzett szolgálatuk mára számos országban nélkülözhetetlenné vált. A mélyebb elemzések azonban rámutatnak arra, hogy az ősegyházban elsődleges feladatuk más volt: a karitatív szolgálat és a közösség egységének erősítése, hiszen az első hét diakónust maguk az apostolok szentelték fel erre a küldetésre.

Nem igazán szilárdult meg a diakonátus teológiai megalapozása sem, holott a II. Vatikáni zsinat több dokumentuma is egyértelműen szól a diakonátusról, nemcsak úgy, mint a papságra felkészítő fokozatról, hanem mint önálló, fölszenteléssel átadott egyházi szolgálatról. Érthető, hogy a Nemzetközi Teológiai Bizottság alig egy évtizede terjedelmes dokumentumban összegezte a diakonátus teológiáját.

Kötetünk ezt a (három éve magyarul is megjelent) összefoglalást mélyíti el. Több oldalról világítja meg az állandó diakonátust, amely része az ordo szentségének: történeti, liturgiai, dogmatikai és pasztorális szempontból elemzi kialakulását és a diakónusok helyét a mai egyházban. Ezért kézikönyvül szolgálhat minden állandó diakónusnak, de tanulságos olvasmánya lehet papoknak és híveknek egyaránt. A tanulmányokból ugyanis annak az egyháznak a képe rajzolódik ki, amely a zsinaton és annak nyomán kibontakozott. Ebben az egyházban az eddigieknél sokkal hangsúlyosabb szerepet kap a szegények szolgálata és a testvéri egység, a Szentháromság szeretetközösségéből táplálkozó kommunió.