Pilinszky János összegyűjtött cikkei, esszéi csak halála után jelenhettek meg kötetbe gyűjtve, ám több mint tíz éve (legutóbbi kiadásuk óta) ezek az írások is már hozzáférhetetlenek a nagyközönség előtt. Életében egyáltalán nem nyílt lehetősége a költőnek ezen írások kötetbeli publikálására, pedig tervezett belőlük egy naplójellegű válogatást, amelynek legfeljebb már csak képzeletbeli rekonstruálására tehet kísérletet e gyűjtemény.

A szakirodalomban mára elfogadott vélekedés, hogy a költő versei és publicisztikai írásai szorosan összetartoznak, gyakran egymást értelmezik, s a versek olykor épp a cikkekben nyerik el első megfogalmazásukat. A válogatás annak a költői figyelemnek a belső alakulását és természetét követi nyomon, amelynek megértése nélkül az életmű egésze sem értelmezhető hitelesen, illetve egy idő után bizonyos művek interpretációs problémái sem pontosíthatóak meggyőzően.

Pilinszky a magyar irodalmi hagyomány egyik hiányosságaként emlegette, hogy az „a magjában, a tengelyében nem vallomásirodalom”, s itt olyan szerzőkre gondolt, mint például Szent Ágoston, Kierkegaard vagy Dosztojevszkij. „Nincsenek nagy gyónóink, se önmaguk ellen forduló realistáink, akik vallomásaikkal próbáltak volna segíteni és irgalmazni maguknak és másoknak” – írja, majd másutt így folytatja: „A vallomásban: magam vagyok a bíró és a vádlott, az, aki vall, és akiről vallomást teszek. Vagyis: a vallomás mindenkor súlyos erkölcsi küzdelem gyümölcse.”

A kötet Pilinszkynek azokat az írásait rendezi három tematikus ciklusba, amelyek ennek a küzdelemnek talán legfontosabb dokumentumai, s a maguk összességében naplóként, ha tetszik egyetlen folyamatos gyónásként is olvashatóak – ebből a szempontból tehát nem csak a költő kevésbé ismert arcát ismerhetjük meg, de reményeink szerint életművének rejtett, s a költészetével egyenrangú értékekkel bíró területére is ráirányíthatja a figyelmet.

Kiadványunk a költő születésének 90. és halálának 30. évfordulója alkalmából jelenik meg, szövegközlése a Publicisztikai írások (Osiris, Bp. 1999) anyagán alapul, jegyzetapparátusa pedig felhasználja és kiegészíti az azóta eltelt időszak filológiai kutatásainak eredményeit.