A tanítványság témája ismét időszerű az egyházban. Akik hisznek Krisztusban, tudják, hogy nem elégedhetnek meg egy olyan vallásgyakorlással, amelyet úgy adnak hozzá a hétköznapi élethez, mint mártást a főfogáshoz. Sokak számára a Krisztusban való hit azt jelenti, hogy követik őt, ahogyan az első keresztények tették a maguk idejében: a feltámadás után is folytatták. Jézus követése csakis a szeretet szempontjából érthető. Akik őt követik, tudhatják, hogy éppen Isten szeretete, amelyet Jézus ébreszt bennük, viszi őket előre. Ha engedünk az ő szeretete vonzásának, akkor túl tudunk lépni önmagunkon. Rajtunk múlik, hogy megteremtsük a hiányzó kapcsolatot a feltámadt Krisztus és azok között, akik még nem hisznek benne. A mi életünkön keresztül érthetik meg, hogy ki volt Jézus és mit tanított, és miután megértették őt, maguk is tanítványokká válhatnak. A szerző egy tapasztalatot próbál megosztani. Ezért reméli, hogy az olvasó nem fogja túl gyorsan végigfutni a fejezeteket. Azt javasolja, hogy lassan olvassuk, és mindig álljunk meg, amikor egy-egy szakasz felkelti a figyelmünket. Felfedezni és befogadni, hogy mit jelent „tanítvánnyá válni”, egy élet munkája.

A holland származású François testvér 1951-ben csatlakozott a taizéi közösséghez. Teológusként és bibliamagyarázóként adja tovább kutatásainak gyümölcseit, és kíséri a lelkigyakorlatozókat.

Belenézek a könyvbe