A szép, értékes, törékeny és mulandó dolgok iránt érzett szívszorító gyengédség érzése másképpen szívet melengető, mint a nemzeti nagyság érzése. A benne rejlő energia tökéletesen tiszta és nagyon is intenzív. Az ember a gyermekei vagy öreg szülei védelmében képes csak igazán valódi hősiességre, jóllehet hozzájuk nem kapcsolódik nagyság érzése. A haza iránt érzett tökéletesen tiszta szeretetben nagyon is sok közös vonás van az ember gyermekei, öreg szülei vagy éppen imádott asszonya iránt érzett szeretetével. A gyengeség gondolata ugyanúgy táplálhatja a szeretetet, mint az erő tisztelete, ám az előbbi esetben sokkal tisztább. A törékenység iránt érzett részvét elválaszthatatlan a valódi szépség iránti szeretettől, hiszen mindannyian szeretnénk, hogy a valóban szép dolgok örökéletűek legyenek, ám nem azok.

Franciaországot lehet szeretni a dicsőségéért, ami látszólag örök életet biztosít számára térben és időben. De lehet szeretni úgy is, mint ami elpusztítható, hiszen földi dolog, s ami ezért csak még értékesebb.

A boldogság iránt ugyanúgy érezhetünk részvétet, mint a szerencsétlenség iránt, hiszen a boldogság földi, vagyis tökéletlen, törékeny és mulandó. Ráadásul egy ország életében mindig találunk éppen elég szerencsétlenséget.

Azt se gondoljuk, hogy az efféle hazaszeretet nem vesz tudomást mindarról a hiteles és tiszta nagyságról, ami csak fellelhető Franciaország múltjában, jelenében és alakuló jövőjében. Éppen ellenkezőleg. A részvét annál gyengédebb, annál szívszorítóbb, minél inkább látjuk részvétünk tárgyában a jót; a részvét a jó felismerésére késztet. Ha egy keresztény elképzeli magában Jézust a kereszten, részvétét nem csökkenti a tökéletesség érzése, sem a tökéletességet a részvét. Másrészt pedig az efféle szeretet nagyon is világosan látja az igazságtalanságokat, kegyetlenségeket, tévedéseket, hazugságokat, bűnöket, szégyenletes tetteket hazája múltjában és jelenében, képmutatás, szándékos elhallgatás nélkül; ám mindettől a részvéte hazája iránt egyáltalán nem csökken, csak még szívszorítóbbá válik. A részvétteljes szeretet számára a bűn nem eltávolodásra, hanem közeledésre ad okot, hogy megosztozzon, nem a bűnösségben, hanem a szégyenben. Az emberek bűnei sem csökkentették Jézus részvétét. Tehát a részvét világosan látja a jót és a rosszat egyaránt, s mindkettőhöz szeretettel közeledik. Világunkban a részvét a szeretet egyedüli formája, mely valóban igaz és igazságos.

(Vigilia, 2003. augusztus, 574–576.)