Az egyik legősibb keresztény irat szerint a Pásztor látomásban pillantja meg az egyházat. Először ráncos öregasszonyként jelenik meg előtte, harmadszorra azonban már gyönyörű fiatalasszonyt lát, hófehér hajjal. A látomás magyarázata: az egyház már ott szerepel Isten teremtő tervében, ezért idős. De csupa ránc és elgyöngült azért is, mert tagjai elpuhultak és elfordultak tőle. A harmadik látomásban viszont szépséges és vidám, mert tagjai megtértek; ezért megfiatalodtak, a jóban megerősödtek, szellemük megújul a kapott örömtől. Már az első keresztény nemzedékben élt ez a tudat, hogy az egyház Isten örök üdvözítő tervének része, és mindenkor tőle kapja fiatalságát. Krisztus feltámadása által mindnyájan új teremtménnyé váltunk.

A fiatalok és a katolikus egyház viszonyát szerte a világon számtalan szempont szerint meg lehetne közelíteni. Ilyen látószöget kínálhatnak a világon térben elkülönülő régiók fiatal keresztényeinek problémái, az egyes korosztályokat érintő kérdések, a hit és a modern világ találkozásából és a szekularizációból fakadó kihívások, vagy éppen a fiataloknak a nagy teológiai igazságokhoz, illetve a legfontosabb erkölcsi alapelvekhez való viszonyának kérdései. A 2018. október 3-tól 28-ig Rómában tartott ifjúsági szinódus szándéka az volt, hogy átfogó képet vázoljon fel a fiatalok és az egyház kapcsolatáról, a fiatalok és a katolikus hit viszonyáról, amennyire ebben a kérdésben átfogóan érvényes kijelentéseket egyáltalán tehetünk.

A közbeszédben egyre gyakrabban hangzik el az „identitás” kifejezés. Politikusok is szívesen emlegetik. Többnyire nem önmagában, hanem valamely jelzővel együtt fordul elő (szakmai, nemzeti, vallási, stb.). Szó esik identitászavarokról is. Ezt a megállapítást nemcsak egyénekre, hanem csoportokra, politikai szervezetekre, sőt, nemzetekre is alkalmazzák. Vajon mit takar ez a rejtélyes kifejezés? Első megközelítésben nyilvánvaló, hogy mindenki azonos önmagával. Azonban korántsem annyira egyértelmű, hogy miként határozzuk meg önmagunkat. Számos esetben könnyebb megadni azt, ki nem vagyok, mint hogy ki is vagyok valójában. Az identitás, önazonosság fogalmát három, egymással hierarchikus viszonyban lévő síkon értelmezhetjük: 1) biológiai, idegélettani identitás; 2) pszichológiai identitás (szocializáció, „gyökerek”); 3) antropológiai, szakrális identitás.

2018. október 3-án rendhagyó eseménnyel kezdődött meg az ifjúságról, a hitről és a hivatásokról szóló püspöki szinódus, ugyanis legelőször Louis Raphael Sako káld pátriárka emelkedett szólásra, aki a közel háromszázötven résztvevő előtt a szinódus teljes támogatásáról biztosította a megelőző hetekben sokféle támadásban és bírálatban részesülő Ferenc pápát. Megnyitó beszédében korábbi megnyilatkozásaihoz kapcsolódva az egyházfő kiemelte az őszinteség és a nyíltság fontosságát, s azt fejtegette, hogy mások alázatos meghallgatása feltétele a bátor beszédnek: mindenkinek joga van ahhoz, hogy meghallgassák, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy beszéljen, s a kettő nem választható el egymástól, különösen a fiatalok esetében, akik sokszor olyan megállapításokat tesznek, amelyek nincsenek ínyére az idősebb nemzedékeknek. Ha az egyház nem hallgatja meg a fiatalokat, nem lehet hiteles a szemükben.

Ámosz Oz: Beszéd a Sion-hegy Díj átadásán (Görföl Tibor fordítása) Tisztelt vendégek, bizottsági tagok, alapítványi tagok, a Sion-hegyen élők, kedves barátaim, kedves hívők, különböző hitet valló hívők, kedves hitetlenek, kedves szkeptikusok, Jeruzsálem barátai, mindannyiuknak jó estét kívánok, és nagyon köszönöm, hogy eljöttek. Szintén köszönöm, hogy nekem ítélték ezt a megindító díjat. Ma este a zsidókra és a keresztényekre fogok szorítkozni, pedig higgyék el, a zsidókról és a muszlimokról meg a muszlimokról és a keresztényekről is bőségesen lenne mondanivalóm. Ezekre a kérdésekre azonban más alkalommal kell majd sort kerítenünk. Egyébként a zsidók és a muszlimok közös története nem éppen egyszerű, noha lényegesen egyszerűbb, mint a zsidók és a keresztények közös története. Nagybátyám, Klausner professzor mélységes és fájdalmas iróniával mondogatta: „Istennek hála mi, zsidók, csak a keresztény Istent öltük meg, a muszlim Istent már nem.”