Magyarországon régi szokás szerint július 2-án ünnepeljük Szűz Mária látogatását Erzsébetnél. Mivel ezekben a napokban kezdődnek az aratási munkák, és a katolikus magyarság minden munkáját a Szűzanya oltalma alatt végezte, ezért Sarlós Boldogasszonynak nevezték el az ünnepet.
(r. gy.): Sarlósboldogasszony a régi magyarság legkedvesebb Mária-ünnepei közé tartozott; népünk úgy tekintett e napon az Erzsébetet látogató, „hegyes tartományokba” siető Szűzre, mint „a sarlós munka pártfogójára”, „a nap hevét szenvedő aratóknak segítő gyámolára”. Nevét is innét nyerte az ünnep: „A magyarok – olvassuk egy régi prédikációban – amint tavaszkor a gyümölcsoltásról Boldogasszony köszöntésének ünnepét Gyümölcsoltónak, úgy most nyárban a sarlós munkáról Boldogasszony látogatásának ünnepét Sarlósboldogasszony napjának nevezik.” Az aratás kerete és hangulata azután kitűnő alkalmat nyújtott a szónoknak – Telek Józsefnek – arra, hogy az elnevezés értelmét elmélyítse, beszédje témájának választva a Jelenések könyve versét (14,16): „Misit falcem suam in terram”, „elbocsátá az sarlóját a földre”. Máriára alkalmazza a szavakat és „Arató Szűznek” nevezi Jézus Anyját, mivel „kiaratja a bűnnek konkolyát a lélekből, kiaratja az eretnekség töviseit az Anyaszentegyházból, és begyűjti az érdemes lelkeket a mennyei boldogság csűrébe”.
(Vigilia, 1954. július, 382–384.)
