Jász Attila verse és Mátyus Norbert verselemzése a Vigilia júniusi számában olvasható.
és várták a víz megmozdulását.
Mert az Úr angyala időnként leszállt
a medencére, és felkavarta a vizet…
(Jn 5,3–4)
Emelj fel magadhoz, kérlek, nincs esélyem,
nincs senki, aki időben a vízbe emeljen,
mikor a víz megzavarosodik, mint a világ,
belemerítsen, mindenki előtt, elsőként.
Miután angyal száll a vízre és összetöri
a nyugodt tükröt szárnyas bokájával. Én
itt élek e tó partján több mint negyvennégy éve,
mindjárt negyvenöt és még a közelébe se
jutottam, időben. Sose sikerült először érnem
a vízbe, a vízhez, hogy kigyógyulhatnék
ebből a tökéletes világból. Megszabadulhatnék
okosok, szépek és erősek társaságából. Emelj fel,
s dobj bele kavicsként algás tavadba jézusangyal,
ne tedd folyton mozdulatlanná várakozásomat.
Fotó forrása: PIM portréfilmje
(Jász Attila verse és Mátyus Norbert verselemzése a Vigilia júniusi számában olvasható.)
