Napjaink vitáinak egyik központi eleme a polgárháborúban (1861–1865) részt vettek megítélése. Az országban található több száz konföderációs emlékmű ledöntése, illetve azok száműzése kevésbé látogatott helyekre – a híres-hírhedt eltörlés kultúra jegyében – csak első lépésnek tekinthető a woke mozgalom azon igyekezetében, hogy az amerikai történelem egy jelentős identitásalakító szakaszát átírja. (Az „eltörlési kultúrát” Ferenc pápa, legutóbb magyarországi útja alkalmával, „ideológiai gyarmatosításnak” nevezte.) A konföderációs tábornokok, főtisztek, ismert személyiségek (Robert E. Lee, Thomas ‘Stonewall’ Jackson, Jefferson Davis stb.) emlékműveinek lerombolása, emlékük meggyalázása fizikailag és szellemileg ellentmond az amerikai történészek többsége által az Egyesült Államok valaha volt legjobb elnökének tartott Abraham Lincoln szellemi örökségének is. A sorsdöntő gettysburgi csata után bő négy hónappal, 1863. november 19-én elmondott beszédében a csata színhelyét egyfajta módon felszentelte az ott elesettek emlékére – függetlenül attól, melyik oldalon harcolva áldozták az életüket azért az ügyért, amiben hittek: „Azért jöttünk ide, hogy ezen a harcmezőn felavassuk azoknak a végső nyugvóhelyét, akik ehelyt az életüket adták, hogy a nemzet tovább élhessen. Ezt kívánja a tisztesség és a jóérzés.” A mai utódoknak útmutató kellene, hogy legyen Abraham Lincoln szellemisége, s az, ahogyan felülemelkedett a napi politikán, és az amerikai nép egységében és történelmi perspektívában gondolkozott. A mai méltatlan utódok egy része Lincolnt is kikezdte, és a 21. század vélt vagy valós értékeit próbálja ráerőltetni a másfél évszázaddal ezelőtt élőkre – ami teljesen történelmietlen, nem is szólva arról, hogy bornírt gondolkodásmódról árulkodik.

(A teljes írás a Vigilia júniusi, „A rabszolgaság napjainkban” tematikájú számában olvasható.)