Megválasztása után Ferenc pápa azonnal felhívta mindenki figyelmét a perifériák témájára. A kereszténységben a perifériáknak hosszú és összetett története van. Sőt, a perifériák nemegyszer egymástól eltérő történetek és tapasztalatok kereszteződési pontját is jelentik. A pápa valójában csak megújította az egyház érdeklődését a témakör iránt. „Az egyház – mondta Bergoglio nem sokkal megválasztása előtt – arra kapott meghívást, hogy kilépjen önmagából és elmenjen a perifériákra, nemcsak a földrajzi, hanem az egzisztenciális peremvidékekre is: ahol a bűn, a fájdalom, az igazságtalanság, a tudatlanság misztériuma lakik, ahol megvetés övezi a vallásos embereket, a gondolkodást, és ahol minden nyomorúság jelen van.”

Ez a könyv a pápa szavaiból kiindulva konkrét és metaforikus perifériák keresésére indul, melyek történetét szent szövegekből kell felfejtenünk, hogy aztán áttekintve az évezredeket, azokhoz a metropoliszokhoz érjünk, amelyekben ma élünk. A kötet kérdéseket tesz fel nekünk az egyház által átélt válság mély értelméről és a remény útjáról, amelyet bejárhatunk, hogy a keresztény üzenet új központi szerepét felfedezzük.

Belenézek a könyvbe

Andrea Riccardi (1950) olasz történész és politikus, a Sapienza és a Bari Egyetem professzora, a Magyarországon is jelen lévő Sant’Egidio közösség alapítója. A kortárs világ és a vallási jelenség történésze. 2011 és 2013 között nemzetközi kapcsolatokért felelős, tárca nélküli miniszter volt Mario Monti kormányában. 2015-től a Dante Alighieri Társaság elnöke. Könyvei közül magyarul olvasható: Keresztények a vértanúság századában (Új Ember, 2002); Együttélés (Európa, 2009); Ferenc pápa és az ő ideje (Bencés, 2019).