CZOTTNER KATALIN

Szent Patrik és világa

A szerző 1989-ben végzett az ELTE BTK angol–történelem–sémi filológia szakán. 1998 óta a PPKE BTK Angol Tanszékén tanít.

Ki ne hallott volna Szent Patrikról, az írek térítőjéről és apostoláról, a sziget védőszentjéről? Ismerjük a vele kapcsolatos híres történeteket is, például a lóheréről, amely segítségével a Szentháromság tanát magyarázta, hogy megjelenésével megtisztította a szigetet a kígyóktól és más csúszómászóktól. Számtalan legenda kering e közismert szentről, de valójában mit tudunk Patrikról az emberről, aki a korai ír kereszténység történetének egyik legkülönlegesebb alakja?

A kereszténység eredetét az írek körében a legteljesebb homály fedi. Ez alapvetően két okra vezethető vissza: egyrészt arra a rendszertelen és szervezetlen módra, ahogy az Evangélium eljutott erre a területre az ideutazó, esetleg le is települő kereskedők, illetve az ide eladott keresztény rabszolgák által; másrészt pedig köszönhető a szászok Britannia területére való betörésének, hiszen a római adminisztrációs rendszer és annak feljegyzései is eltűntek ennek következtében.

A gyér számú forrásból azt tudjuk biztosan, hogy 430 táján már Róma számára is elismerhető jelentőségű keresztény közösség - melynek tagjai között feltételezhetően voltak írek is - élt a szigeten, s ezért a pápa Palladius személyében püspököt küldött a számukra. Sem az egyházról, annak szerveződéséről, mindennapi életéről, vagy akár a Róma számára ismert közösségekről nem tudunk semmit. Korabeli - bár datálatlan - dokumentum is csak kettő maradt fenn. Ezeket egy brit származású római polgár írta, akiről viszont e két dokumentumon túl más adatunk nincs. Ez a római polgár a később szentté avatott Patrik volt.

Az egyházban megőrzött Patrik-kép négy forráson alapul, melyek egymásra épülnek. Az első forrás Prosper Chroniconja, mely ugyan Patrikot nem említi, de közismert lehetett, ha Muirchú, Patrik első Vitájának szerzője a 7. század végén úgy érezte, hogy az információt nem lehet kikerülni. Patrik tevékenységére vonatkozóan azonban nincs korabeli megerősítés. Prosper nem említi Patrikot, Patrik pedig nem említi Palladiust.

A kontinensről érkező misszionáriusok, a kereskedelmi útvonalat követve a sziget déli részére érkeztek, s itt is fejthették ki tevékenységüket. Ezzel szemben Patrik a sziget északi részén működött, ahol Armagh központtal a kultusza később kifejlődött. Ebből levonhatjuk a következtetést, hogy többen is végezhettek missziós tevékenységet a szigeten, egymással akár párhuzamosan, de közöttük nem feltétlenül volt kapcsolat, sőt az is elképzelhető, hogy nem is tudtak egymásról.

A második forráscsoport Patrik két műve, melyek közül egyik sem segít a korabeli ír társadalom vagy egyházi szervezet megismerésében. Ezek elsősorban Patrik lelkületébe engednek bepillantást.

A harmadik forráscsoportba a Patrikkal kapcsolatos hagiográfiai művek tartoznak. A források gyér volta miatt ezek gyakorlatilag egymástól veszik át az adatokat. A sorban az első Muirchú Vitája, aki bár igyekszik összegyűjteni minden fellelhető forrást - ami nem volt sokkal több 200 évvel Patrik halála után, mint ami ma a rendelkezésünkre áll -, célja mégsem a mai értelemben vett életrajz írása volt, bár kevésbé káprázatos életet varázsol elénk, mint a korabeli vita-irodalom általában.

A negyedik forráscsoport az annaleseké. Ezek a 7. századtól maradtak fenn a különböző kolostorok feljegyzései között. Saját korukra vonatkozóan ezek a művek igen megbízhatóak, de a korábbi idők esetében adataikat a különféle európai krónikákból és más közkézen forgó hagyományokból szerezték.

Tény, hogy megbízható forrás nincs Patrik korára, de még személyére sem. Az idők folyamán számtalan elmélet született, s egyik sem volt annyira megalapozatlan, hogy ne lelt volna követőkre. Az egyik alapvető, de még mindig vitatott kérdés, hogy mikor érkezett térítő útjára? Az első adat Muirchútól való, aki valószínűleg Palladius 431-es felszentelése miatt teszi Patrik missziójának kezdetét 432-re. Muirchú, aki művével azt kívánta bizonyítani, hogy Patrik volt az első jelentős térítő a szigeten, csapdában érezhette magát a Palladi­us­ra vonatkozó közismert adat miatt. Azért kellett Palladiust egy év eltel­tével visszaküldenie Rómába, hogy kevésbé jelentősnek tüntesse fel a működését. Ezzel utat nyitott Patrik számára.

Egy másik lehetőség, hogy 450 körül érkezett, mely időpont jobban igazodik a munkatársaiként és követőiként emlegetett személyek adataihoz. A legtöbb történész ezt az álláspontot fogadja el ma. De vannak, akik érkezését korábbra, már a 4. századra teszik, így munkássága megelőzte Palladius érkezését. Bár az elmélet kivívta néhány történész lelkes támogatását, nehezen összeegyeztethető Pat­riknak a családjáról, illetve a már a szigeten létező szerzetesi életmódról írottakkal, valamint tovább növeli az űrt a kereszténység kezdetei és 7. századi virágzása között.

A Patrikkal kapcsolatos hagyományok már a 7. században is eltértek egymástól, erre utalnak az annalesek eltérő bejegyzései a halála időpontjára vonatkozóan is - ezek 457–462 és 493 között mozognak. Erre építve egyesek úgy tartják, hogy két Patrik volt, az egyik talán Palladius maga. De az Epistola militibus Corotici 14-re alapozva olyan elmélet is született, mely Patrik halálát a 6. század elejére teszi.

A kérdés továbbra is komoly vitákat kelt, mivel a források nem sok támpontot adnak. Annyi mindenesetre biztos, hogy az 5. század második harmadában már a szigeten tevékenykedett egy Patrik nevű misszionárius, akiről ugyan nem sokat tudunk, de még mindig többet, mint bárki másról, aki az írek között élt a korban.

Patrikról az emberről, hitéről, teológiai elképzeléseiről, Istenhez fűződő viszonyáról az általa írt Confessióból1 kaphatunk képet. A mű egy idős ember visszatekintése, melyben magyarázatot keres élete eseményeire. Ezt a magyarázatot Isten akaratának teljesítésében leli meg. Minden azért történik vele, hogy képes legyen beteljesíteni az isteni akaratot, s ennek az isteni akaratnak a működését bizonyítja írásával. ,,Munkám egészének, vagy akárcsak egyes részleteinek kimerítő bemutatása túl hosszúra nyúlna. Ezért, hogy ne vegyem túlzottan igénybe az olvasó türelmét, csak azt mondom el röviden, hogyan szabadított meg gyakorta a Mindenható Isten rabszolgaságból, a tizenkét veszedelemből, amelyek életemet veszélyeztették, a különböző csapdákból és helyzetekből, melyeket szavakba sem tudok önteni.,,

Patrik visszafogottsága, szerénysége az évszázadok folyamán sokakat bosszantott. Mennyivel egyszerűbb lenne a helyzetünk, ha részletekbe menően írt volna életének minden mozzanatáról és szereplőjéről! De sajnos nem így van, s a homályos foltokat csak nehezen bizonyítható elméletekkel tömheti be a történész.

Annyit mindenesetre elárult magáról Patrik, hogy Britanniában született, Bannavem Taburniaeben, s a városka közelében volt a család birtoka. Bár a városka helyét nem sikerült azonosítani, annyit megtudtunk ebből, hogy családja jómódú birtokos család, amit alátámaszt a tény, hogy apját ,,decurionak,, nevezi, amely tisztség a római rendszerben kisebb helyi hivatalnokot jelentett. Patrik saját magáról alkotott képének egyik fontos eleme, hogy szabad római polgár volt. Ezzel Szent Pállal állítja magát párhuzamba.

Azt is megtudjuk a Confessióból, hogy Patrik családja már legalább három generáció óta keresztény volt: apja, Calpornius diakónus, míg nagyapja, Potitus ,,presbyterus,, volt, ami a mai szóhasználatban papot jelentett. Patrik büszke volt a családjára, s erős kötelékről tanúskodik a mód, ahogy leírja a fogadtatását, mikor végre hazatért ír rabszolgaságából.

Tulajdonképpen ezeket a személyes adatokat tudjuk róla és családjáról, minden más spekuláció. Már Muirchú, Patrik első életrajzírója is ezzel az információhiánnyal nézett szembe. Annak ellenére azonban, hogy életrajzi adatoknak híján vagyunk, Patrik lelkiségéről aránylag pontos képet adnak művei.

Patrik istenképe, lelkisége feltérképezésének kiindulópontja világképének meghatározása. Patrik a világ végén, az utolsó időkben, Jézus második eljövetelét közvetlenül megelőző időben vélte élni életét. Úgy vélte, hogy a világ végén élő népnek vitte el az Evangéliumot, s így az idő beteljesedett. Ez az elképzelés alapvetően meghatározta Istenhez való viszonyát.

Patrik istenképe inkább ószövetségi, mint a jézusi szerető Isten. Ez az Isten igazságos ugyan, de kemény, bűntető is. A szenvedés Isten műve, aki így ébreszti rá híveit arra, hogy nem a helyes úton járnak. Gyermekkorában Patrik ugyan ,,keresztény,, volt, hiszen pap nagyapja és diakónus apja nyílván kereszténynek nevelte, de saját bevallása szerint nem ismerte az igazi Istent. Csak a rabszolgaság szenvedései vezették el hozzá. Patrik az igazságosztó, bűntető és az emberi ügyekben állandóan aktív, jelenlévő Istent látja.

Bár Patrik istene nem az a szerető Isten, akit a mai kor embere látni akarna, mégsem kizárólag a félelem dominál a hozzá fűződő kapcsolatában. Patrik életében két részre osztható Isten működése. Az első időszak a rabszolgaságig tart: Patrik bűnös, ezért Isten megbünteti, azaz rabszolgává teszi, így ráébredhet bűnösségére és meglelheti a helyes utat, ami meg is történik. Ezután Isten szerető, gondoskodó Atya lesz. Életének egy későbbi szakaszában pedig meglátja, hogy mindez egyetlen célt szolgált, hogy hirdesse az Evangéliumot az íreknek.

Tehát Patrik a rabszolgaság időszaka után már elsősorban gondoskodó Atyának tekinti Istent, aki vigyázott rá, segítette a nehéz időkben, és megbocsájtó is volt. Patrik imán, álmokon és a Biblián keresztül kommunikált Istennel. Az ima, mint a kor aszkétái számára is, elsőrendűen fontos volt számára: rabszolgaként száz imát mondott el nappal és csaknem ennyit éjjel. Majdnem teljesen a sivatagi aszkéták életét éli, leszámítva, hogy nem szabad. Az ima olyannyira részévé lett életének, hogy álma, víziója volt: látta a Szentlelket imádkozni magában, hallotta őt, ahogy erősen imádkozott sóhajokkal. Patrik álmai, víziói - egy-kettő kivételével - nem is igazi álmok, mert nem látja őket, csak hallja. Egyszerűek és tömörek, nem hasonlíthatóak a szentek látomásaihoz általában. Nem is álmoknak nevezi őket, hanem a ,,responsum,, szót használja, ami talán arra utal, hogy az imáira adott válaszként értelmezi őket.

Az imádságon túl a Biblia volt a legfontosabb Patrik számára. Patrik egész életét a Biblia fényében élte.2 Biblia-értelmezése alapvetően szó szerinti, nincs igazán jele az allegorikus értelmezésnek, s ez általában véve is elmondható az ír egyház Biblia-értelmezéséről.3 Az ír egyházban a Biblia foglalta el a központi helyet, ez volt a Könyv, amit az ír kolostorokban tanulmányoztak, s ezért nincs igazán filozófiai-teológiai irodalmuk.

Isten és ember kapcsolatában Patrik az isteni gondviselést tartja a legfontosabbnak. Az életében mindent úgy tekint, mint Isten ajándékát. Nem a saját, emberi erőfeszítéseiről ír, hanem az isteni kegyelem működéséről. Szükségesnek tartja az emberi erőfeszítést, hogy eljusson Istenhez, az embernek életét Istenre kell összpontosítania, és késznek kell lennie szolgálni őt, minden, ami ezután történik, az már Isten ajándéka Patrik szerint.

Az igazságos, gondoskodó, de bűntető Isten mellett alig marad hely egy transzcendens gonosznak Patrik világképében. Patrik elképzelését a gonoszról, a Sátánról csak néhány utalásból rekonstruálhatjuk. Patrik nem az ördög evilági jelenlétével magyarázza a rosszat, hanem Isten büntetéseként éli meg azt, mint figyelmeztetést, hogy visszatérjen a helyes útra. A bűnt nem annyira a gonosz kísértő manővereinek, mint az emberi gyengeség eredményeként látja.

Bár azt írja, hogy az ,,erős,, nap mint nap le akarja téríteni a helyes útról, de ez csak egy Bibliára épülő toposz (Mt 12,27; Mk 3,27). A továbbiakban ugyanis azt írja - igaz, szintén bibliai párhuzammal -, hogy a test (Róm 8,7) a halál felé húzza (Péld 24,11), olyan dolgokra ösztökélve, melyek tilosak. Itt a ,,test,, a földi embert jelenti, s annak gyengeségét, nem valami testet és lelket kettéválasztó dualista nézetet, amire még csak utalást sem találunk máshol.

A Confessióban név szerint megnevezve egyszer jelenik meg a Sátán, és nem véletlen, hogy mikor: Patrik legelső csodatétele után. A rabszolgaságból való szökése idején egy hajóra kerül. A hajó egy kietlen pusztaságnál ér partot, ahol sokáig bolyonganak étlen-szomjan. Patrik könyörög Istennek, hogy adjon számukra valami élelmet. A csoda, illetve hogy visszautasítja a pogány áldozatként felajánlott vadmézet, arra utal, hogy ő már Isten embere. A Sátán nem próbára teszi, csak szenvedést okoz neki, a dühét éli ki. A lélek dolgaiban járatlan Patrik, akinek a szellemi régióval nem sok tapasztalata volt még, nem tudja, mit is tegyen. Azon gondolkodik, hogy ,,Helias,,-t kellene-e segítségül hívnia, s ekkor a nap fénye felragyog a horizonton, és ő felkiált: ,,Helias! Helias!,,, s egyszerre megszabadult minden kíntól.

A jelenet sok szempontból hasonló a szentek életeiben leírt démoni kínzás történetekhez. Ugyanakkor ez a Confessio egyik legproblémásabb jelenete. Ki az a ,,Helias,,? A kérdés sok vitát váltott ki, s véleményem szerint nem egyszerűsíthetjük le egy névátírási kérdésre, különösen, ha figyelembe vesszük Patrik egyik vesszőparipáját, a ,,Ki teremtette a napot?,, kérdést.4 Illést hívja-e, akinek a nevét a latin Vulgata Heliasként írja át (például Mt 17,3: et ecce apparuit illis Moses et Helias cum eo loquentes), akit tüzes szekéren ragadott az Úr az égbe. A problémát fokozza a Helias és a görög Helios összemoshatósága, valamint az, hogy a Nap, mint Krisztus szimbóluma, igen összetett kérdéskör a kora keresztény irodalomban.

Patrik - saját leírása szerint - először meglátja a Napot, csak azután kiált fel, s csak később értelmezi úgy az esetet, hogy Krisztus segítette ki őt a bajból és a Szentlélek kiáltott általa. Ez az a pont, ahol felvetődik Patrik ifjúkori nagy bűnének kérdése, amiről a Confessióban is szó esik, s ami az egyik feltételezhető oka a mű születésének. Talán rabszolgaságának egy korai szakaszában pogány napimádó rítusokban vett részt? A megpróbáltatás pillanatában pedig a nap megjelenése szinte ösztönösen ezt hozta ki belőle, amit aztán később, még maga előtt sem beismerve a dolgot, keresztény szimbolikával magyarázott. De ez csak egy értelmezési lehetőség, amire nincsen bizonyíték.

A Confessióban valamiféle spirituális gonoszra még egy helyen találunk példát, mégpedig ahol a megtéréséről ír. Az erőben és a hegyen való gyakori imádkozása következtében és során ,,nem érzékeltem semmi gonoszat, vagy más lelki lustaságot magamban,, (Conf. VI.). Egyesek a részletet Dán 3,52–90 parafrázisaként értelmezik. De a lelki lustaság - pigrita, esetleg acedia - a szerzetesi irodalomban Evagriosz, és rajta keresztül Cassianus nyolc bűnös gondolatának egyik legnagyobbika. A dél démonát a legnehezebb leküzdeni. Patrik helyzete szinte válasz Cassianus leírására az akhédiáról - horrorem loci, fastitium cellae, fratrum contemptum ...non eum in cella residere ... omnique actu spiritali redditur...5 -, de ő nem utálja meg a helyet, ahol él, és nem veti meg a körülette lévőket, hiszen visszatér hozzájuk, nem válik restté a lelki munkában, sőt ekkor válik a Lélek igazán erőssé benne, noha valószínűleg még a testi tápláléka is nagyon szerény. Mindezek a párhuzamok véleményem szerint a dél démonának leküzdése és a szerzetesi irodalom valamiféle ismerete felé mutatnak, ha nem is a fiatal, de a visszatekintő, már idős Patrik esetében.

Patrik másik műve, az Epistola militibus Coroticii egy bűnös, sőt gonosz lélek exkommunikációja. Azt hihetnénk hát, hogy többet megtudhatunk belőle Patriknak a gonoszról alkotott képéről, de nem így van. Mivel Patrik alapvetően az emberi gyengeség eredményének tekinti a rosszat a földön - nem azt mondja, hogy a démon csábította Coroticust a rosszra, hanem hogy gonosz tettei által válik a démonok szolgájává (Epistola 2.) -, ezért az utalásai a gonoszra, az azt megtestesítő démonokra csak az általános párhuzamok szintjén mozognak. A képzetek pedig általában sematikusan követik a Bibliát: a gonosz ember, akit az ördög csapdába ejtett, s aki bűnt cselekszik, az az ördög fia (Epistola 4.), az ApCsel 13,10; Jn 8,44 és a zsoltárok alapján (13,4 és 52,5, 118,126) az Úr népét és földjét tönkretevő gonoszokról beszél, akiknek büntetése az örök halál (Kor 7,10). De sehol nem találunk utalást a gonosz eredetére, vagy komolyabb passzusokat céljainak magyarázatára.

Hogy mi szűrődik át mindebből a Muirchú által a 7. század végén írt Vitába,6 azt jelentősen befolyásolja a kornak egy egyházalapító szenttel kapcsolatos elvárása. Mindennek ellenére meg kell jegyezni, hogy Muirchú igen alapos volt. A mű azt bizonyítja, hogy ismerte Patrik Confessióját, sőt az általános vélemény szerint Epistoláját is.7 Mindenesetre azt mondhatjuk, hogy a mű igen visszafogott, különösen, ha összevetjük az ekkorra már jelentős vita-irodalommal. Patrik további Vitái alapvetően Muirchú művére mennek vissza, minden szerző azt egészíti ki a maga fantáziája szerint.

Muirchú - talán egy ír vita-hagyomány híján, hiszen műve elején megjegyzi, hogy előtte csak Cogitosus próbálkozott a műfajjal Ír honban - eltér a hagiográfia szabályaitól, amit Patrik későbbi vitái már igyekeznek kiküszöbölni.8 Patrik nem szent kezdettől fogva, először csak egy bűnös ember, igenis bejárja az utat, megszenved a hitéért, leír egy fejlődési ívet. Ebben tökéletesen követi a Confessiót.

Muirchú Vitájának Patrikja missziós helyzetéből adódóan is Mózest9 idézi, és nem a későbbi szenteket, akik magányukban harcoltak a Sátánnal, hogy minél közelebb kerülhessenek Istenhez. Patrik mások lelki üdvéért harcolt. A húsvéti párbaj leírása egyértelműen utal a mózesi párhuzamra. Itt természetesen megjelennek a szokásos utalások. Lóíguire király, a fáraó, druidái, akik jártasak a ,,gonoszság művészetében,,, a fáraó papjai. Velük szemben ott áll a mózesi Patrik.

Patrik azért emelkedik ki a homályból halála után 200 évvel, mert lokális kultuszának központja - Armagh - országos jelentőségre tesz szert. Életrajzi adatai azért ilyen hiányosak, mert csak ekkor kezdik összegyűjteni a rá vonatkozó és már jórészt homályba merült hagyományokat. Bár életéről nem sok adatunk van, és mindkét műve arról tanúskodik, hogy az egyházon belül is voltak ellenlábasai, mégis ő vált az írek védőszentjévé. Ennek oka nagy valószínűséggel az, hogy a közkézen forgó, ellenőrizhetetlen szóbeli hagyományokon kívül fennmaradt két műve, amelyek, ha csak részben is, de ismertek voltak az egyházban, s ennek a gyakorlatias gondolkodású írek szemében nagy jelentősége lehetett. Életét kései életrajzíró ugyan jelentősen kiszínezték, de bizonyíthatóan létező alakja volt az ír kereszténység kezdeteinek.

 

 

Jegyzetek

 

1Ez a Patrik által írt és ránk maradt egyik művének általánosan elfogadott címe, bár egyes korai kéziratokban nem ezzel a címmel szerepel. Ő maga a mű végén használja a kifejezést: ,,confessio mea,,, amit halála előtt szükségesnek vélt papírra vetni. A ,,confessio,, értelmezhető úgy, mint válasz, magyarázat azokra a kritikákra, amivel illették egyházi körökben, de lehet úgy is tekinteni, mint ,,professio fidei,,, vagyis hitének megvallása.

2Művei oly mértékben vannak átszőve bibliai idézetekkel és utalásokkal, hogy egyesek szerint még a latinsága is azért tűnik nehézkesnek, mert igyekszik a bibliai idézeteket vagy szófordulatokat a mondandójába illeszteni, s a korabeli latin nyelvű Bibliák is nehézkes próbálkozásai a görög, illetve héber szövegek átültetésének.

3Természetesen az allegorikus értelmezés nem teljesen kiküszöbölhető, de a hangsúly a szöveg jelentésén volt, s hogy ez hogyan értelmezhető a hívő keresztény mindennapi életének eseményeire.

4Ez megjelenik a Confessióban, illetve Muirchú Vita Patricii Monesan történetében (VP II.5.)

5Cassianus: Inst. X.2.

6A Vita csak néhány kéziratban maradt fenn, és valamennyi rossz állapotú, ám ezekből szerencsére jól rekonstruálható többek között azért is, mert a szerző az itáliai hagiográfiai modell szerint három könyvre osztotta művét: a szent élete, halála és csodatételei. A mű rekonstrukciója elsősorban a halála körülményeit leíró részben nehézkes, ugrások vannak benne: egyszer már meghal, de azután újra visszatér a halálát megelőző időre stb. A műnek ezen része a Patrik halálát már korábban megörökítő Liber Angelivel mutat azonosságot, míg az első könyv, a vita-rész szinte teljes egészében a Confessióra épül.

7Számomra kétséges azonban, hogy Muirchú ismerte volna az Epistolát, hiszen az általa leírt Coroticus történet egy egyszerű csodatétel, sőt mi több, azt sem tudja a szerző, hogy Coroticus keresztény volt, míg maga a levél egy formális exkommunikáció. Csak néhány morzsát ismer a történetből, amit kiegészít egy máshonnan vettcsodás történettel.

8A Tripartite Vita például azon túl, hogy anyját Szent Márton húgának mondja, már megkeresztelése előtt csodáttetet Patrikkal.

9Abban is Mózessel teszi azonossá, hogy a Vita szerint Patrik 120 évesen hal meg, mint Mózes (MTörv 34,7), ami a Ter 6,3-ban mint a halandóknak megadatott ideális kor jelenik meg. A mózesi párhuzamot már Euszebiosz is alkalmazza Konstantinról írott életrajzában.

vigilia@katolikus.hu


Módosítva: 2009.4.24.