LÁSZLO ÁGOTA:

A ciszterci obláció

1930-ban született Budapesten. Tanulmányait az Isteni Megváltó Leányai Szent Margit Gimnáziumában, majd az Állami Szent Margit Gimnáziumban végezte. Többszöri próbálkozás után sem sikerült felvételt nyernie az orvosi egyetemre, ezért gépíró, idegen nyelvű levelező illetve ügyintéző minőségben dolgozott először az Akadémiai Kiadó Szótárszerkesztőségében, végül a MALÉV különjárati részlegén; 1987-től nyugdíjas. Amikor 1948-ban, dr. Endrédi Vendel zirci apát és dr. Kalmár Ödön plébános létrehozta a Ciszterci Oblációt az egyházközségben, és felkínálta ezt a lehetőséget az államosított iskolák diákjainak is, a Mária kongregáció folytatásaként a ciszterci obláció közösségébe lépett. 1991-től a Budai Ciszterci Szent Imre Plébánián folytat segítő szolgálatot.

 

Kik tartoznak az oblációba?

A világi életben megmaradó Krisztus-hívők - akár házassági kötelékben, akár anélkül -, akik a Szentlélek indítására megismerték és megszerették a szentbernátos ciszterci életeszményt: Lángolj és világíts, hogy szebb legyen a világ és boldogabb az ember!

Ezek a lelkes Krisztus-hívők az obláció, vagyis a felajánlás szertartása révén az 1098-ban létrejött Ciszterci Közösség egy meghatározott monostorához - Magyarországon a Zirci Apátsághoz - kapcsolódnak. Legfőbb elöljárójuk az apát, ő jelöli ki az egyes konventeknek, lelki családoknak a ciszterci lelkivezetőjét, spirituálisát.

Mi az obláció?

Az obláció nem szerzetesi fogadalom, hanem Isten és a közösség előtt kinyilvánított szent elhatározás. Rövid jelöltidő után ,,beöltözéssel,,, a ciszterci ruhát jelképező kis skapuláré (tiszta fehér) átadásával kezdődik el az egyéves próbaidő, a noviciátus. A beöltözéskor minden jelölt rendi védőszentet kap. A próbaév végén, ha a jelölt méltónak bizonyul, leteheti az oblációt az apát vagy annak megbízottja kezébe. Ettől kezdve a Rend lelki közösségének tagja, és a Rend kegyelmi kincseinek részese. (Ennek jeléül fehér-fekete skapulárét kap.) Az oblátus - a szerzetesi fogadalom példájára - hármas elkötelezettség vállalásával dicsőíti Istent: életének állandó tökéletesítésével; állapotbeli tisztaságával; példaadó állhatatosságával. Az obláció bármikor megszüntethető, vagy az oblátus saját akaratából, vagy méltatlanság esetén rendi döntés alapján.

Az eszményi ciszterci lelkiség főbb vonásai:

1. Égre nyíló lélek. A völgyeket szereti, ahonnét csak az égre nyílik kilátás. Házait és templomait a mennybe fölvett Istenanya tiszteletére szenteli.

2. Zsolozsmázó szív. A ,,pusztában,, (földi életében) mindennapi lelki kenyere a zsolozsmázás, amit lehet és ahogy lehet - énekelve.

3. Keresetlen egyszerűség. Számára minden csak az Istennel való találkozás jele és eszköze.

4. Igaz emberség. Jézus Krisztusban Istent imádja, de az embert csodálja.

5. Meleg családiasság. A Rend alapokmánya a Charta Caritatis, a Szeretet Okmánya. Senki sem sziget, nincsenek elszigetelt monostorok, de elszigetelt rendtagok sem.

6. Szentbernátos egyházhűség. Szent Bernátot a lábánál meghúzódó kutyával szokták ábrázolni: kutyahűséggel őrzi és védelmezi Krisztus egyházának minden kincsét.

7. A gyökeres konverzió - Isten felé fordulás - optimizmusa. Mindent és mindenkit érdemes és lehetséges jobbá, többé tenni. Ezért ajánlja fel szolgálatát készséggel a kultusz és a kultúra minden területén - hogy szebb legyen a világ és boldogabb az ember!

8. Felelősség minden embertestvérünkért.

Előzmények, ,,minták,,

Az obláció alapjában véve az 1945 után kezdődött egyházüldözés, a keresztény élet gáncsolása, majd a szerzetesrendek feloszlatása idején és következtében jött létre. Az alapötletet adó rendi intézményről - a konverzusokról, laikustestvérekről - már korán szó esik. Ők a szerzeteseknek segítettek a ciszterci házak gazdasági feladatainak elvégzésében. A monachusok (szerzetesek) nem vonultak vissza a kétkezi munkától, és a laikustestvéreket, akik felajánlották szolgálatukat (oblatio!), szerzetesként kezelték. A jelölteket éppúgy, mint a monachusokat, egyévi noviciátusra vették fel, ennek leteltével fogadalmat tettek. Ezzel a szó teljes értelmében szerzetesek lettek, bár egyházjogi helyzetük, liturgikus funkcióik mások voltak. A társadalomban, a vallási és/vagy a gazdasági életben bekövetkezett változások kedvezőtlen hatással voltak erre az intézményre, és szükségképpen a monachusoknak a testvérek iránti magatartására is. A monachusok mind kevesebbet törődtek a gazdasággal, és egyre inkább a tudományok művelése, a könyvek, az igehirdetés és a misszionálás felé fordultak. A laikustestvér-hivatások száma csökkent, a gazdálkodás pedig teljesen rájuk épült, így közvetítő megoldásokat kellett találniuk. Ezek egyike volt, hogy a konverzusoknak anyagi előnyöket ígértek, ami őket gyakorlatilag szerzetesi jelleg nélküli világiakká tette. Megkísérelték, hogy kifejlesszék a familiárisok intézményét, ami közbenső állapotot jelentett a laikustestvér és a fizetett munkás között. Ezek a familiárisok, akiket donati vagy oblati néven is ismertek, rendszerint jámbor világiak voltak, világi ruhát viseltek, nem tettek fogadalmat, csak egyszerűen engedelmességet ígértek az apátnak, és a szerzetesek testvérként bántak velük.

A 18. század közepe felé a szerzetesek helyzete kétértelművé vált: még élvezték a hagyományszerető és mélyen vallásos tömegek támogatását, de ki voltak téve a ,,felvilágosodott,, emberek metsző kritikájának is, akik mindent a társadalmi hasznosság fényében vizsgáltak. Nem sokkal később a francia forradalom majdnem teljesen elpusztította Európa monasztikus intézményeit.

,,Kevés történelmi jelenség meglepőbb, mint a monasztikus rendek önmagukat újjáteremtő ereje. Akármilyen volt is a katasztrófa természete vagy sűrűsége, a monachusok mindig megragadták az első alkalmat, hogy a semmiből elinduljanak, elkezdjék félbeszakított életüket egy új istenházában,, - írja könyvében Lékai Lajos O.Cist.

Ebben a korban szokásba jött, hogy az egyes szerzetesi közösségeket támogatókat a konvent tagjává fogadták, mint familiárisokat, oblátusokat. Ilyen módon lett a Ciszterci Rend oblátusa gróf Széchenyi István is.

,,Felújítás,, a 20. században

Ezen az alapon jött létre 1948-ban dr. Endrédi Vendel zirci apát és dr. Kalmár Ödön - a Szentimreváros plébánosa - kezdeményezése alapján a ,,Ciszterci Világi Rend,,, az obláció. Célkitűzése, hogy a világban élő, tökéletesebb keresztény életre törekvő hívők saját elhatározásukból az obláció - azaz felajánlás - szertartása által a Ciszterci Rend egy meghatározott monostorának, Magyarországon a Zirci Apátságnak a lelki közösségébe kerüljenek.

Az obláció addig kötelez, amíg az oblátus hű marad felajánlási szándékához. Ez a lelki közösség több kisebb egységre tagozódott, idősek, fiatalok, nők, férfiak, házaspárok részére külön-külön. Az akkori idők úgy hozták, hogy ezek a közösségek biztonsági okokból ,,nem ismerték egymást,,, bár világi vezetőik, akik az egyes közösségek élén álltak, kapcsolatban voltak egymással. Azokban az időkben spirituálisként az egyes közösségek élén maga a plébános, továbbá dr. Balassa Brúnó, Lovas Ambró, Barlay Szabolcs, dr. Golenszky Kandid, dr. Merényi Engelbert állt. Hivatalos összejövetel havonta egyszer volt egy meghatározott helyen, de sok közösség kéthetenként is találkozott. Ilyenkor együtt zsolozsmáztunk, elmélkedtünk, beszélgettünk a keresztény életforma, a keresztény család megtartásának, a lelkiség terjesztésének lehetőségeiről, módjáról. A konventek tagjai a nehéz időkben nemcsak maguk törekedtek erkölcseik állandó tökéletesítésére, hanem sok feladatot láttak el az általában megfigyelés alatt álló lelkipásztorok helyett, mint például kiscsoportos hitoktatás stb. 1948-ban, az egyházi iskolák államosítása után dr. Kalmár Ödön meghívta a szomszédos egyházi iskolák kongreganistáit is az oblációba.

A szerzetesrendek feloszlatása után még inkább ,,földalatti mozgalomként,, kellett működnie az oblációnak. Sok kis közösség turistaegyesületbe lépett, és turistacsoportként járta a budai hegyeket és más magyarországi kirándulóhelyeket, hogy összejöveteleit és azon közös imádkozásait, elmélkedéseit, megbeszéléseit megtarthassa. Ez az életforma nagyon jó volt az apostolkodásra is. A turistáskodás igazolására sokszor meghívtunk az illető turistacsoportot fenntartó vállalattól jóindulatú, kereső embereket, akik azután lassanként közénk olvadtak. A hitoktatás is, például kis tanulócsoportként, baráti körként, sportkörként működött - amíg lehetett. Így sem tarthatott sokáig az együttlét, besúgók is akadtak. A spirituálisokon kívül több világi vezetőt, aktívabb tagot is összeesküvés vádjával letartóztattak, börtönbe vetettek, vallattak, elítéltek. A kis csoportokat szétverték, és csak lélekben tudtunk összetartozni. Tudomásom szerint Budapesten egyetlen konvent élte végig az elnyomás esztendeit épségben, összetartva. Az oblátus-lelkület azonban tovább élt az obláció szétszóratása idején is. Tudtuk: ,,Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak...,, (Jn 15,20). Tudtunk egymásról, és ahol és ameddig lehetett, segítettünk egymáson. Elkötelezettek maradtunk, de hogy feleslegesen ne provokáljuk besúgóinkat, csak itt-ott néhányan találkoztunk, családi ünnepek ürügyén jöttünk csak össze többen. Abban az időben ,,romantikus,, volt hittanórát tartani és hittanórára járni (ahogy ezt egy régi hittanos mondta).

A szétszóratás utáni újraéledés

Amikor 1989-ben újra engedélyezték a szerzetesrendek létét és munkáját, a Szent Imre Plébániát is visszakapták gondozásra a ciszterci atyák. Plébánosnak Brückner Ákos Előd atyát jelölte ki az akkori zirci apát, dr. Kerekes Károly. Amint 1948-ban a zirci apát és a ciszterci plébános kezdeményezte a ciszterci obláció megalakítását, úgy 1989-ben is a zirci apát és a ciszterci plébános kezdte újjászervezni a Ciszterci Oblációt Budapesten. A szétszóratás évtizedei azonban elszoktatták a közösségi élettől a volt oblátusokat és oblátákat, a több tíz konvent helyett csupán kettő jött újonnan létre, kis részben régi, nagyobb részben új tagokból: a Szent Hedvig az egyedülálló nők, és a Szent Bernát szüleiről Tecelin és Aleth konventnek nevezett másik a házaspárok részére. A több évtizedes feloszlatás alatt is működött kisközösség a harmadik budapesti konvent, a Gyertyás konvent. A mozgalom tovább terjedt a ciszterciek által gondozott vidéki plébániákra is, így konventek vannak Zircen, Pécsett, Székesfehérváron és Baján, Budapest vonzáskörzetében még Gödöllőn is. Alakult egy ,,országos,, házas konvent is, akik egy konvent szétszóródott, Budapesten és vidéken élő tagjaiból jöttek össze, és járják az országot, hogy egy-egy alkalommal több napon át is együtt legyenek elmélkedni, imádkozni. Ezeknek a konventeknek a lelki vezetője általában a helyi ciszterci plébános.

A Szent Hedvig és a Tecelin és Aleth konvent az összejöveteleket minden hónap harmadik vasárnapján tartja. Mindkét konvent lelki vezetője Brückner Ákos Előd atya. Az összejövetel zsolozsmával kezdődik. Ez után a Regulából, pápai levelekből vagy más lelki irodalomból olvasunk és elmélkedünk át részleteket, megvitatjuk, mit jelent ezek tanítása a gyakorlati életben, vagy a felvetődő napi világnézeti és gyakorlati kérdésekről, problémákról esik szó. Az összejövetel a Salve Regina eléneklésével fejeződik be. Ha egy-egy konvent-tagnak névnapja van az összejövetelt követő hónapban, természetesen kis családi ünnep keretében felköszöntjük, megünnepeljük, hiszen egy család vagyunk. Ilyen módon az egyedülállók sincsenek egyedül, s a házas konvent idősebb, megözvegyült tagjait is szerető család veszi körül továbbra is.

Az oblációval természetesen együtt jár, hogy az obláták és oblátusok tehetségükhöz, lehetőségeikhez képest segítenek a plébániai teendőkben. Most nem a mezőgazdasági munkához vannak kevés számban a monachusok, hanem a lelkipásztori szolgálathoz, tehát amit tehetünk, tesszük. Ilyen feladatok lehetnek az irodai munka, a templomi virágdíszítés, az oltárterítők, miseruhák rendben tartása. Ide tartozik az egyházközségi hozzájárulás gyűjtése házaknál vagy havonként egyszer a templom előterében. Mióta civil is áldoztathat megfelelő felkészítés után, egyházi engedéllyel, vannak testvéreink, akik hétvégeken bejárnak a kórházakba, megkérdezik a betegeket, miben segíthetnek, ha gyónni akarnak, szólnak az atyáknak. Szombatonként összeírják, kik akarnak áldozni, és vasárnap elviszik hozzájuk az Eucharisztiát. Ezt a szolgálatot nemcsak kórházban végzik, hanem lakáshoz, ágyhoz kötött időseket, betegeket otthon is ellátnak. Ez utóbbi azért is jó szolgálat, mert ilyenkor el lehet beszélgetni az egyedül élő idősekkel, betegekkel, akik így jobban köztünk érezhetik magukat. Van, aki jegyesoktatóként felkészíti a fiatal párokat a felelősségteljes keresztény házaséletre, családalapításra. Segítünk a keresztelésre való felkészítésben is, keresztelési asszisztenciával, keresztelés után a család meglátogatásával, lelki gondozásával, az úgynevezett zsibongó-misék rendezésével, szervezésével, agapék készítésével tanácskozások, lelkigyakorlat alkalmával. A Baba-mama kör vezetője is obláta. A családos konvent annak módját keresi, hogyan építhetjük családunkat, társadalmunkat, egyházközségünket.

A Ciszterci Rend 900 éves fennállását az ,,alapító,, monostorok meglátogatására irányuló zarándokutak megindításával ünnepeltük: fizikai és anyagi tehetségünk szerint felkeressük a Rend magyarországi és európai gyökereit. Első utunk a forráshoz, Burgundiába vezetett, elzarándokoltunk Szent Bernát szülőhelyére, meglátogattuk Citeaux-t, Clairvaux-t. A további években folytattuk a ,,gyökerek,, meglátogatását, keresve, hogyan fejezték ki építészetben a ciszterciekre jellemző átmeneti (késő román-koragót) stílustól kezdve a mai modern építészetig az alapító Apátok és Szent Bernát sugározta ciszterci szellemet.

A magyarországi konventeket a Zirci Ciszterci Apátságban élő Sulyok Ignác atya fogja össze és tartja számon. Két-három havonta Oblációs Hírlevelet ad ki és küld el a konventeknek. Egy alkalommal össze is jöttünk Zircen az egész országból összesen 11 konvent képviselői, hogy együtt imádkozzunk, megismerjük egymást, és egyek legyünk a szeretetben és a ciszterci szellemben. Fontos ez az együttlét, hogy amit tudunk, meg is tapasztaljuk: nem vagyunk elszigetelődött kis csoportok, sokan vagyunk, egyek vagyunk, együtt vagyunk. És hirdetnünk kell az örömhírt életmóddal, cselekedettel és szóval. Nem felejthetjük: ,,Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt,, (Jn 13,35).

Személyes vallomások

Befejezésül néhány vallomás arról, hogy mit ad a ciszterci lelkiség, az obláció a világban élő, de a Rendhez tartozó, magukat a Renden keresztül Isten szolgálatára felajánló embereknek.

Egyik társunk, aki kezdettől fogva velünk van, így érzi: ,,Nekem a konvent annyit jelent, mint »család«. Talán azért, mert gyerekfejjel, 19 évesen kaptam elhívást, meghívást, Kalmár Ödön atyától. Ő hívta életre ezt a fiatal lányokból álló csapatot. - Azért is mindig családot jelentett nekem, mert mindkettőt Istentől kaptam a testvérekkel együtt. - Mint a család, ez a kapcsolat is elszakíthatatlan, bárhogy változnak is a körülmények. Állandóan érzem, hogy ez a család mindig fennmarad, és én oda tartozom.,,

A másik így nyilatkozik: ,,1952-ben kerültem a konventbe. Nehéz időkben, nélkülözésekben, pici gyerekek mellől hívott a fiatalasszonyok csoportja. Minden nehézséget könnyebben viseltünk együtt. Kicsit később férjeinkből is alakult egy konvent. A szétveretés idején is tartottuk a kapcsolatot és segítettük egymást. Őriztük a hit lángját. Amint a Rend újra átvette a plébániát, többen összejöttünk. A családosok Szent Bernát szüleiről nevezték el a konventjüket. Öröm a havi együttlét, ahol helye van a fiatalnak, idősnek egyaránt.,, ,,Ciszterci diák voltam, és ehhez a szellemiséghez akartam visszakerülni.,,

A fiatalabbak így írnak: ,,Amikor bekerültünk, mi voltunk a legfiatalabbak. Kérdéseinkre, elgondolásainkra komolyan figyeltek. A beszélgetéseken sokat tanultunk az idősebbektől. Nemcsak a lelkiéletben, hanem a gyakorlati megoldásokban is. A problémákat mindenkinek saját magának kell megoldania, jó, ha hasonlóan küzdő, törekvő testvéreket tudunk magunk mellett. Hét gyermekünket (4–19 évesek) is ebben a szellemben próbáljuk nevelni. Szeretnénk, ha mindnyájunk élete Isten nagyobb dicsőségét szolgálná.,,

,,Jegyesek voltunk, amikor Ákos atya, a budai konventek vezetője meghívására a konventhez csatlakoztunk. Mi lettünk a konvent legfiatalabb tagjai. Sokat jelent számunkra, hogy a több évtizede a konventhez tartozó társaink megosztják velünk tapasztalataikat, erőt merítünk kitartásukból. A ciszterci lelkiségben fontos számunkra a mélyebb lelki életre törekvés, amit Szent Bernát így fejez ki: »Evezz a mélyre«,,.

 

Irodalom:

Dr. Kerekes Károly O.Cist: Ciszterci obláció. In: Lelkiségek – mozgalmak a magyarországi Katolikus Egyházban. Országos Lelkipásztori Intézet – Márton Áron Kiadó, Budapest, 1994; Lékai Lajos O.Cist: Ciszterciek, eszmény és valóság. Szent István Társulat, Budapest, 1991; Dr. Vásony György – Márkus László: A Szentimreváros apostola dr. Kalmár Ödön. Személyes vallomások. – Oblátusok és obláták levelei.

vigilia@katolikus.hu


Módosítva: 2005.09.7.