VÁRSZEGI ASZTRIK

Békés Gellért - en Kriszto

Született 1946-ban Sopronban. Bencés szerzetes. 1991-től pannonhalmi főapát

(Bruzer József, magyarosított, majd ismert szerzetesnevén) Békés Gellért 1915. január 3-án született egy józsefvárosi kereskedőcsaládban Budapesten. Szülei a tehetséges fiút a piaristák iskolájába szánták, de helyhiány miatt végül a Baross utcai bencés iskola tanulója lett. A kiváló adottságokkal, jó szellemi képességekkel rendelkező fiú lelkesedéssel és szorgalommal tanult, bencés tanárai és diáktársai tiszteletét és megbecsülését is kivíva. Cserkész volt, verselt, iskolai ünnepélyeken szerepelt, s a Bencés Diák című iskolaújság szerkesztését is rábízták felsős korában. Gyermekkori élményei között előkelő helyet foglalt el anyai nagyanyja, aki számos unokáját gyakran gyűjtötte maga köré; az iskolaidőből a táborok, a mozgalmi élet, bencés tanárainak az ifjúság iránt megnyilvánuló szeretete tett rá mély benyomást, amely aztán pályaválasztását is meghatározta.

1932. augusztus 6-án, a szerzetesruha felvételénél kapta új nevét, a Gellértet. A noviciátus leteltével elöljárói a római Szent Anzelm Kollégiumba küldték teológiai tanulmányok végzésére. A fegyelmet és mértéktartást, ugyanakkor családiasságot ismerő bencés életnek kedves epizódja Gellért testvér első anzelmói reggele. A 19 éves fiatalember az előző napi hosszú úttól fáradtan vesz részt a hajnali istendicséreten. Fidelis Stotzingen prímás apát, egykori beuroni szerzetes atyaian lehajol a kis magyar jövevényhez, valami nagyon kedveset akar neki magyar nyelven mondani, azt, amit még növendék korában Serédi Jusztiniántól tanul és imígyen kérdez: Hogy vagy tökfej?

A tanulmányidő meghatározta Gellért látásmódját. "A hét római évem kétségtelenül döntő hatással volt az életemre." [1] 1940 nyarán doktorátust szerzett teológiából. A frissen végzett teológus hazakerült Pannonhalmára, és mindazt örömmel tette, amit főapátja rábízott, de lelkesedésből még annál is többet. Az új olasz gimnázium nevelőtanára, főapáti titkár, hittanár az iskolában és főiskolai tanár a rendi főiskolán. Élénk kapcsolatot tartott a főapátsághoz tartozó egyházközségekkel, az Actio Catholica titkára, az ekkor szerveződő KALOT és KALÁSZ lelkésze volt. Az 1944-45-ös év nehéz hónapjaiban a Nemzetközi Vöröskereszt lelkésze, részt vállalt a zsidók és más menekültek mentésében. Tudása lebilincselte, elfogadókészsége, kedvessége megnyerte az embereket. Bámulatos rátermettséggel értett szót az egyszerű parasztemberrel és az értelmiségivel egyaránt.

1946-ban Kelemen Krizosztom főapát visszaküldte Rómába, ahol megkezdte tanári tevékenységét a Szent Anzelm Egyetemen. Az ötven év alatt több teológiai diszciplínát tanított.

Római tartózkodása kezdetétől Krizosztom főapát megbízásából 1965-ig a Magyar Bencés Kongregáció prokurátora, ügyvivője a Szentszéknél. Sárközy Pál kormányzó apát 1950-ben megerősítette Gellértet korábbi megbízatásában. 1957-ben Monsberger Ulrik kormányzóperjel a Nyugaton élő rendtársak főelöljárójává nevezte ki. Az 1971-ben jóváhagyott új Statútumok Supplementuma (1974) értelmében vicarius archiabbatis in exteris, azaz a külföldön élő magyar bencések elöljárója főapáthelyettesként. Hivatalában a Szerzetesi Kongregáció megerősítette. 1991-et követően Békés Gellért visszaadta megbízatását a Szerzetesi Kongregációnak, amely azt az új főapátra, jelen sorok írójára bízta, és így az újonnan beiktatott főapát az új konstitúció jóváhagyásáig (1996) prézes-apátként személyében kapcsolta össze a Magyar Bencés Kongregáció itthoni és külföldi részét.

A második világháborút követő években Békés Gellért rendkívül aktív részt vállalt a menekült magyarok lelki gondozásában. Ennek a munkának máig élvezhető gyümölcse a Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás néven ismert fordítás, amely 1999-ben már a tizenhatodik kiadását érte meg. A tengeren túlra kivándorló magyarokat Genova és Nápoly kikötőiből indították útnak. A róluk gondoskodó lelkipásztorok szerettek volna olyan útravalót adni, amely hasznos, amellyel megőrzik Istenbe vetett hitüket és a nyelv révén magyarságukat is. Az addig használatos (magyar) szentírási szöveg újranyomására nem volt engedélyük. 1948-ban született meg az új fordítás gondolata. A német nyelvű kiadást tartották szem előtt. A görög szöveget olyan módon akarták magyar nyelvre fordítani, hogy azt könnyen és ezért szívesen olvassák. 1951-ben fejezte be a fordítást Dalos Patrik akkor még oratoriánus atyával.

Békés Gellért az újszövetségi fordítás mellett még az alábbi területeken gyakorolt maradandó szellemi-lelki befolyást: ökumenikus keresztény magatartásával a keresztények közötti egységért végzett munka területén, a Rómában megjelenő Katolikus Szemle szerkesztésével, továbbá a KMÉM-Pax Romana lelkészeként.

A második világháború alatt már itthon munkatársa a Király Kelemen ferences szerkesztette Egység Útja című folyóiratnak. Szakteológiai tekintetben a II. Vatikáni zsinat után kezdett ökumenikus teológiával foglalkozni. A Szent Anzelm Egyetemen megkapta az egyháztani tanszéket. Témái: egyháztan, szentségtan, közös hitvallás, ökumenikus teológia. Tanul, tanít, számos ökumenikus témájú nemzetközi konferencián vesz részt.

1959-ben átvette a római Katolikus Szemle szerkesztését. A Szemle a "hidegháború" feszült légkörében született. 1969-ben, amikor a lap szerkesztését elvállalta, úgy érezte, hogy a szerkesztésben egyetemesebb szempontokat kell követnie. Babits Mihály "katolikus" hitvallása élt benne, mivel ő is hitt az igazság egyetemes érvényességében. Erre a humánus és keresztény meggyőződésre különösképpen szüksége volt és szüksége van a külföldre szakadt, szekularizált világban élő magyarságnak. A lap az életnek ezt az egyetemesen humánus és keresztény igazságát akarta szolgálni - főként ebben az értelemben katolikus. Az Illyés Gyula sugallta "szellemi haza" gondolata értelmében élő kapcsolatot próbáltak tartani Magyarországgal. A hazához való hűség és szeretet nem zárta ki a kritikai hangot. Anélkül, hogy hivatalosan jogot formálhatott volna bármiféle közvetítésre, az igazság katolicitása nevében dialógusra törekedett.

A Katolikus Szemle főszerkesztőjeként bekapcsolta a magyar diaszpórát a megújuló katolikus világegyház életébe és a háború után kibontakozó, útkereső Nyugat-Európa szellemi vérkeringésébe, miközben magyarságuk megtartására buzdította őket. Kezdeményezte a külföldi magyar egyházi közösségek közötti párbeszédet. [2]

A Katolikus Szemlén kívül gyakran publikált az Életünk, Új Látóhatár, Új Európa, Délamerikai Magyar Hírlap hasábjain.

Ugyancsak 1969 óta a Katolikus Magyar Egyetemi (Értelmiségi) Mozgalom egyházi lelkésze. Békés Gellért a KMÉM hitbeli inspirálója, teológiai eligazítója, a kongresszusok és a helyi csoportok szellemi irányítója lett, nem tekintélyelvű egyházi vezető, hanem barát, az eltérő véleményeket figyelmesen meghallgató és tisztelettel mérlegelő munkatárs. [3] Ez a megállapítás egyúttal Békés Gellért módszerét, stílusát is jellemzi. A kongresszusok előadásait rendszeresen közölte a Katolikus Szemlében, majd később a kongresszusok anyagát önálló kötetben jelentette meg. A külföldön rendezett kongresszusok témái időszerűségükön túl egyúttal hidat építettek Magyarország felé. A magyarországi politikai fordulat után 1991-ben első ízben Pannonhalmán, majd Győrött rendezett kongresszussal a KMÉM-Pax Romana negyvennégy év után hazaérkezett Magyarországra, és Útban Európa felé címmel elindította a Pax Romana hazai életét. Ezt követően megvált lelkészi megbízatásától, de cselekvő részvételével mindvégig jelen volt a rendezvényeken.

1992-ben nemcsak a Pax Romana, hanem Békés Gellért személyesen is végleg visszatért Magyarországra, Pannonhalmára. Korát meghazudtoló szellemi frissességgel, lelki nyitottsággal és nagy szeretettel fordult a magyar egyház és rendje örömei és gondjai felé. Csodálatra méltó az a gyors beilleszkedés és tájékozódás, ahogy az itthoni munkát, korábbi személyes kapcsolatait felvette. Néhány éven belül három szerzetesi főiskola, a Pannonhalmi Szent Gellért Hittudományi Főiskola, ennek kihelyezett szerzetesnői kara, a Sophia, valamint a piarista Kalazantinum Hittudományi és Tanárképző Főiskola tanára lett. Pannonhalmán a főapát általános helynökeként rövid időn belül megismerte a Területi Apátság egyházközségeit, több alkalommal bérmált, egyházközségeket látogatott, részt vett a pannonhalmi KALÁSZ újjászervezésében, az ifjúsági munkában, és mindenütt ott volt bölcsességével, segítségével, ahol a krisztusi élet megmozdult.

80. születésnapján rendtársai, tanítványai hálás szeretettel vették körül és köszöntötték. Ez utóbbiak gondozásában kétkötetes emlékkönyv is megjelent erre az alkalomra. [4] E két kötet nemcsak a pályatársak és tanítványok tanulmányait tartalmazza, hanem bőséges tájékoztatást ad Békés Gellért életművéről, közli addig megjelent műveinek bibliográfiáját is.

Egy méltatója 80. születésnapján megemlékezett a bibliafordítóról, a nyughatatlan, elnyűhetetlen aktivistáról, az ökumenikus, csendes eligazítóról, a stratégáról, a lelkivezetőről, nekünk ezt a sort ki kell egészítenünk és meg kell emlékeznünk a tanárról, s mindenképpen és mindenekelőtt a testvéri testvérről, aki Gellért atya számunkra volt.

Magyarországra hazatérve több alkalommal részesült elismerésben, amelyekkel részben vagy egészben életműve, egyénisége iránti tiszteletet akarták kifejezni a díjak adományozói. A legrangosabb ezen kitüntetések közül az 1997-ben elnyert Széchenyi-díj volt.

A teológus egyúttal irodalmár és költő is volt. Életét elkísérték versei. Minden bencés diák ismerte és ma is énekli a Bárdos Lajos megzenésítette Szent Benedekhez szálljon fel az ének kezdetű Békés-himnuszt. Most csupán az 1994-ben, Pannonhalmán megjelent kétnyelvű verseskötetére, Szomjazom, Ho tanta sete di Te kétnyelvű verseskötetre utalok, amely válogatásnak és lezáró kötetnek is tekinthető, amelyből származó idézettel záruljon a Békés Gellért atyáról szóló megemlékezés:

"Mélybe fúrja sugarát a kozmikus kereszt,
s a csend, ami most rád hajol, többé már nem ereszt."
"Uram, parancsold és hozzád megyek,
s elcsöndesülnek mind a tengerek, emberségnek messzi vizei."

Jegyzetek:


[1] A Vigilia beszélgetése Békés Gellérttel, Vigilia 1986. 7. 524-531.
[2] Kovács K. Zoltán: A köztünk tovább élő Békés Gellért, Pax Romana Hírlapja, 50, 1999. 2. 5.
[3] U.o. 4.
[4] Unum omnes in Christo, In unitatis servitio és Az egység szolgálatában (Köszöntő Békés Gellért 80. születésnapjára).

vigilia@katolikus.hu

Módosítva: 2000.03.01