Vigilia 64. évfolyam 1999. december
A Vigilia körkérdése

Ki vagy mi játszotta a legfontosabb szerepet személyes életük alakulásában, boldogulásukban?

Mi volt a szerepe életükben Krisztusnak és a belõle kisarjadt kereszténységnek?

Egy levél Istentõl

ASZALÓS JÁNOS matematikus

Lóránt atya emlékezete

Már megterveztem annak rendjét, hogy kik elõtt, milyen mélyen és milyen sorrendben hajtom meg fejemet, ha halálom után bebocsátást nyerek Isten Országának mennyei régióiba. A több-mint-protokoll elsõbbség természetesen azokat illeti, akik nevére már most is fejet hajtunk; Mária, Jézus anyja, védõszentjeim, szüleim - de utánuk közvetlenül egykori ciszterci tanárom és késõbb novíciusmesterem, dr. 'Sigmond Lóránt neve szerepel a listán, akit életem legnagyobb kalauzának tartok Krisztus felé. Bár harmincöt évvel halála után a magyar katolikusok többsége semmit sem hallott róla, de tudom, hogy az életében rejlõ különleges zsenialitása az egyház, sõt az egész mai magyar közélet számára pótolhatatlan isteni üzenetet tartalmaz. Élete levél a mai ember számára Krisztustól. Olvassuk közösen.

Nem a tudomány, a mûvészet vagy az egyházpolitika zsenije volt, hanem a Krisztus-hordozásé. Szavakkal alig megnevezhetõ, kevesek számára szembetûnõ ragyogás: ebbõl a fény-nyalábból szeretnék három köteget kiemelni. Ezek hitelességét bizonyosságnak tartom; életem földjének legmélyebb barázdáit ezeknek a sugaraknak forrósága alakította ki bennem.

Szõlõ és bor. Az egyházi iskolák államosítása után még diákként vettem részt egy zirci lelkigyakorlaton, melyen Lóránt atya is tartott egy elõadást a kertben lévõ szõlõlugasban. Arról beszélt, hogy bár eddig a szerzetesek közvetlenül osztották szét a szellemi értelemben vett szõlõt a diákoknak, most azonban már bort fognak érlelni belõle, s az kerül a társadalom asztalára. - Gondolatait napjainkra is érvényes próféciának érzem: amint a bor a nyilvánosság elõl elzárva, csak hosszú idõ múlva nemesedik aranyló, örömet hozó, közösséget teremtõ folyadékká, ugyanúgy kell most is az egyháznak - éppen a Krisztus-parancsolta közéleti kötelezettségei érdekében - a meditáció, az imádság, a liturgia, az Írás mélyére temetkezve, Isten mai napra szóló üzeneteit érhetõvé, "ihatóbbá" érlelni a társadalom istenkeresõ rétegei számára. Több bort termelni, mint szõlõt: ezt a sorspolitikát választottam magam számára is.

Egy-ügyûség. Lóránt atya egyetlen "ügye" Krisztus életének kiteljesítése volt saját sorsában. "Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem" (Gal 2,20). Erre figyelt, erre irányult minden erõfeszítése. Nem lehetett könnyû: fiatal szerzeteséletének tanúi üstökösszerû szellemi karriert vártak tõle, aki beragyogja majd nemcsak a Ciszterci Rend, hanem az egész magyar katolicizmus egét. Képessége feltehetõen lett volna rá, s talán lelkialkata sem tiltakozott volna egy nagyívû prohászkai szerepre. Úgy sejtem azonban, hogy lelke mélyén a ciszterci õsök rejtekkeresõ indítását fogadta el. Ahogy egy rendtársa oly találóan jellemezte, lépcsõ akart lenni az egyház épületében, akin mindenki magasabbra emelkedik, õ pedig lent marad.

Lóránt atya "átlátszó" ember volt, de nem a szó lekicsinylõ, hanem istendicséretre hívó értelmében. Emlékszem például arcvonásaira, testtartására abban a percben, amikor Endrédi Vendel apát úr a névnapján köszöntötte: csak a tisztelet és engedelmesség gyõzhette le benne az elemi erõvel feltörni látszó tiltakozást. Egyedül Krisztus ragyogását kívánta, engedte láthatóvá tenni életében, megszûretlenül, színrebontás nélkül. (Azóta, ha Jézus második eljövetelérõl esik szó, számomra ez a kifejezés a megszokottól eltérõ értelmezést is nyer...) Ugyanakkor azonban - s talán éppen emiatt - sokszínû egyénisége mégis szabadon érvényesülhetett, hiszen tele volt nyílt és rejtett szenvedélyekkel, a szelídségének takarója alatt rejlõ viharokkal, szelídségében is szigorú magatartással, igen gyors reakciókészséggel, éles kritikai érzékkel. Volt cellatársai, akikkel késõbb a véletlen során összekerültem, mint kedves, vidám, jóhumorú, figyelmes és kiválóan társalgó embert emlegették. Mintha a börtönben érezte volna magát legjobban.

A szenvedõ szolga. Utoljára akkor láttam, amikor 1961-ben, a vádlottak padján ülve, a ciszterek és a hozzájuk kapcsolódó világiak perében dr. Bimbó bíró elõtt tett "tanúvallomást". Mélyen megalázott, fizikailag is megtört ember benyomását keltette. Utólag megtudtam, hogy nemcsak lelki kényszer, hanem fizikai kínzás és talán már az akkor jelentkezõ betegség hatása alatt állt. Háta szinte derékszögben görbült a rettegett bíró elõtti tiszteletadásban; nyilván kiváló "mesterek" tanították be neki a testi-lelki gyalázat vállalásának koreográfiáját. 

Mégis, úgy sejtem, hogy szenvedéseinek gyökerei más mélységekbõl fakadtak. Modern, friss gondolkodású ember volt, aki ugyanakkor szenvedélyesen, de értelmesen ragaszkodott a múlt megszentelt, megszokott, esetleg már megkövült hagyományaihoz az egyház és a Rend életében. Remélem, hogy nem utólag "látom bele" életének szenvedéseibe ezt a keresztjét is: úgy szeretni a múltat, hogy ne torlaszoljuk el a jövõt, s úgy vágyódni a tisztább jövõ után, hogy a múlt felé értékelõ szeretettel tudjunk fordulni. Hogyan kell feldolgozni egy ízig-vérig modern és távlatokat keresõ embernek a múltból származó értékes vagy már csak ballasztot jelentõ, de hallatlanul gazdag, sokszínû örökséget úgy, hogy azt megtisztítva, újjáteremtve a következõ generációknak örökségül hagyhassa: ennek a titkára csak az õ lelki zsenialitásának megismerésével éreztem rá. Megint csak sejtéseimre támaszkodhatok, amikor azt mondom: Lóránt atya gondolkodásában a "szent" és a "profán" klasszikus megkülönböztetése már túlhaladottnak tûnt; minden tárgyat, helyzetet és eseményt - kitágított, de valóságos értelemben - szentnek tartott, a bûnt kivéve.

Nem gondolom, hogy bûn nélkül való ember volt: ilyet csak kettõt ismer a katolikus hagiográfia. A szentség - az õ értékelése szerint is - nem a bûntõl való távolságban, hanem Isten sajátos, kifejezhetetlen közelségében áll, mely átlátszóvá alakítja az embert, és Isten belsõ élete, a Háromságos Lét tiszta csöndje felé tereli. Az idõm vége felé közeledvén éppen ezért merem remélni, hogy Lóránt atyához hasonlóan életem az atyai ház küszöbére érve végül is értelmesnek, értékesnek, áldottnak bizonyul.

Lóránt atya csak postása volt mindannak a kegyelemnek és megvilágosodásnak, amiben életem során, az õ közvetítésével azóta részem volt. Postás és levél egyszerre. Ezek a levelek arra bíztatnak, hogy magam is vállaljam ezt a kettõs szerepet rokonaim, barátaim, ismerõseim felé. S ha valaki felfedezett bennem ilyesmit, az az õ érdeme.

Szó szerint szótlanul

BALASSA PÉTER esztéta

(Az elsõ.) Szép, régi szó a kérdésben megjelenõ boldogulás. De nem tudom, mit jelent. Hiszen azok a füstösödõ, szenesedõ jelentések, azok a homályos és széttartó, illetve tompa boldogtalanságba veszõ szemantikai átrétegzõdések, amelyek súrolták, csiszatolták, rombolták e szó önmagában nyugvó, mai ésszel értelmetlennek tûnõ szépségét (ami történt: boldogság és teljesítmény fatális, görcsös összekapcsolódása), mindezek kioltották számomra e szó élhetõ értelmét. Nem mintha nem lennék magam is e kioltás és kioltódás cselekvõ cinkosa. Nem vagyok mulya, illetve, s ez a beszédes!, senki sem szeretne-merne az lenni. Az a kevéske, ismeretlen lény, aki az elõzõ mondat senki-mindenkijébe nem illeszkedik bele, puszta tehetetlensége, képtelensége és szinte felismerhetetlenül kegyelemszerû, elfogadó lét-közelisége folytán (ne kérdezze senki, mit értek lét-közeliségen, mert nem tudom, csak érteni sejtem, és ezzel rejtetten sem állítottam semmit) Õ tehát, illetve Az, szótlanul érti, értelmezi, tovább élteti (még) ezt a szép, régi szót. Talán olykor látom õt, homályosan, zavartan, idegenkedve, talán önmagamban s önmagamtól is, habár ez a közbevetés akár átcsúszás is lehetne a gõg végtelen, ólmosan szürke tartományába (álljon elõ, aki soha nem lépte át ingoványos határát; ilyen lénynek aligha bírnám ki a látványát...), látom néha Õt, érti még e szép régi szót, de nem tudok, nem akarhatok mit kezdeni Õvele. Ki Õ? Nem tudom, nem ismerem. Talán így: Õ, õk azok, akik még szó szerint szótlanul értik azt, hogy: boldogulás, illetve boldogulni. Nos, azokért, azok mellett, vagyis hát rejtélyes módon éppen azok által könnyen elrémül (kissé belehal) az ember a felismerésbe, hogy: mit sem tudunk e szavak értelmérõl. Pillanatnyi "boldogulásomban" tehát alighanem az játssza a legfontosabb, nem tudom miféle szerepet, hogy most ezen a tájon nem vagyok képes értelmet-helyet szorítani e szépséges, régi szónak.

Egyébként, csoda tudja, honnan, mégis van néma tudása, tapasztalata az embernek a boldog-ról s a boldogság-ról. Azért fogalmazódik ez ilyen sután, mert akárminek vagy akárkinek a nevével kapcsolja is össze ezt a tapasztalatot ez a scriptum, azonnal hamisítás esik. NÉV ugyanis egyetlenegy van, és Az kimondhatatlan: hiába tudunk róla rész szerint magunkban vagy a mindenkori Másikban, Õ az egyetlen, radikálisan birtokolhatatlan. De akárhogyan és akárhányszor, a boldog-ban, a boldogságban egyúttal a NÉV életében voltam, voltunk.

(A második.) Jézus megjelenésével és Krisztusként való felismerése által (ami nem egyszeri, véglegesen megtörtént, hanem a tanúság által szakadatlanul és szakadtan, szaggatottan meg-megújuló kezdet, esemény és történés - vagy létrejön/eltörlõdik és újra nyílik vagy pedig nem) minden átváltozik. És semmi. Mert a belõle kisarjadt kereszténység története talán úgy is felfogható, értelmezhetõ, megmunkálható-megélhetõ, mint önmagunk szakadatlan ön-félreértése, amennyiben mondjuk, valljuk, de nem értjük a Nyolc Boldogságot. Hogy Jézus "végül is" azt mondja az "ilyen-olyan" szövegek tanúsága szerint, hogy boldogok... A kereszténység (önmagunk) története talán abból áll, hogy felfogjuk és/vagy nem fogjuk fel ennek az állítássorozatnak az irgalmatlan kegyelemszerûségét, abszurditását és igazságtörténését. Hogy vajon merjük-e elfogadni e kijelentések mélyén minden konvenció, szabály és folytonosság eltörlését, hogy kibírjuk-e a boldogság-mondásokban megnyitott-feltárt diszkontinuitást, vagyis az ellene mondást mindannak, ami az életünk. És kibírjuk-e, hogy ez egyúttal rábólintás valamilyen valódibb életre, ami nem "másutt" van, nem valami "másik", nem dualitás, hanem titokzatosan világos, már-már törvényszerû komplementaritás, rész-egész mozgás, amely itt és most történik velünk. Ám mit sem tudunk róla. A Nyolc Boldogságban rejlõ botrány ugyanaz, mint a Név kimondhatatlanságának botránya és evidenciája. E mondások szó szerint értendõk - és szótlanok. Ezekben a mondásokban tehát kényszerítõleg a kegyelem botrányos érthetetlensége, kiszámíthatatlansága munkál, történik, esik meg. Amivel azután nem élünk. Egy mai szó megújíthatóságának javaslatával: a boldogságállításban a világba belezuhanó kegyelem maga a radikális dekonstrukció. A boldogság mint építményünk leépítése, mint rejtélyes felejtés, eloldódás, elbocsájtás. E mondatokban, éppenhogy szemközt elsõ jelentésükkel, a végletes és valóban életszeretõ szakítás és megszakítottság paradox beteljesülése, felfoghatatlan rendje szabadul fel. E szabadulás-esély által a Név szó szerint szótlan egyértelmûsége nyílik résnyire, hogy részvételre, részesülésre hívjon. Jézus Krisztusban mint szüntelen és megszakadó, nem garantált eseményben, mint fokozhatatlan Személyben, a Név rejtélye még sûrûbben és kimondhatatlanabbul lett Egy. Ezért ismételhetõ meg: Vele minden megváltozik és semmi sem. Tudomásom van róla, mégsem értem a boldogságot, holott a szó szerint szótlanul van, amennyiben hallatszik még, mondható még: amen.

Tehát még mindig "csak" katekumen volnék? Hát persze, mi más is.


Boldogulás - hûség

BARNA GÁBOR néprajztudós

Életkora elõrehaladtával mind gyakrabban szembesül az ember azzal a kérdéssel, hogyan is áll lefolyt éveivel, mit és hogyan végzett, mit tett jól, mit hibázott, mit lehet vagy kell még másként végeznie, s mi van még elõtte. A kérdés különösen azóta merül fel egyre gyakrabban bennem, amióta fogynak mellõlem mindazok, akik utamat egyengették. Akiknek hálával tartozom. Hiszen életkori sajátosság, hogy amíg fiatal valaki, addig a neki tett jóért hálával, s fõleg becsületes munkával tartozik. Késõbb pedig már neki kell másokat segítenie. Egy örökös adok-kapok körforgás ez.

A Vigilia körkérdését olvasva az élet és a válasz kettõssége jutott eszembe: a boldogulás emberi és szakmai, pozicionális oldala. Azt hiszem, igazán az elsõ a fontos, a második esetleges, lehet ajándék, de teher is, az elsõtõl nehezen elválasztható, nélküle mindenképp értéktelen.

Meghatározó gyermek- és fiatalkorom jut eszembe. Természetesen szüleimnek tartozom legnagyobb köszönettel én is. Mindenekelõtt azért a nyugodt légkörért, a védettséget és biztonságot jelentõ családi háttérért, amely körülvett bennünket. Ami az anyagiakat illeti, nem éltünk jól. De szellemiekben és lelkileg megkaptunk mindent, amit egy alföldi kisvárostól a nehéz 1950-60-as években meg lehetett kapni: zene- es nyelvtanulást, sportot, természetjárást, érdeklõdési körünknek megfelelõ olvasnivalót. Mindent, ami alapot adott késõbbi tanulmányainkhoz.

Igen sokféle hatás ért gyerekként, fiatalként minket. A háttér és környezet: egynéhány generációra visszamenõ vidéki polgári, értelmiségi háttér, egy zaklatott jelenû parasztpolgári lét némi emléke a környezetünkben, szegénység, lefojtott életek, bizalmatlanság, félelem a teljes kiszolgáltatottság. Máig csodálom tanítónõ édesanyámat, hogy a nagy család, öt gyerek mellett hogyan tudott derûs maradni s szolgálni: kis tanítványait negyven évig, majd gyarapodó családját, szûkebb és tágabb környezetét. Édesapám nem dolgozhatott választott hivatásában, amire készült, ügyvédként, mégsem volt megkeseredett. Vagy túl tudta magát tenni rajta úgy, hogy mi gyerekek nem vettük észre. Szinte programszerûen megtanultuk: csak azt nem tudják elvenni tõlünk, ami a fejünkben van. Tanuljatok! - hangzott az állandó felszólítás. Azt pedig tudomásul vettük, hogy nekünk, oszályidegeneknek, minden eredményért többet s jobban kell teljesítenünk, mint általában másoknak. Az élet gyerekkorban megedzett bennünket sikerre és sikertelenségre egyaránt. Ennek felnõtt fejjel láttuk késõbb hasznát. Körülöttünk a külvilágban pedig az új eszme mindent elöntõ harsánysága, képviselõinek közönségessége s primitívsége uralt mindent. Késõbb pedig az értékek relativizálása, a jó és rossz összemosása. Ebben még nehezebb volt eligazodni. Az iskolában durva ideológiai ráhatások is elõfordultak. Nem sok tanári példaképünk lehetett. Néhány tanítómra és felsõ tagozatos osztályfõnökömre, magyar tanáromra azonban gondolkodásom, szemléletem, szakmai érdeklõdésem alakításában máig nagy hálával gondolok. Végül mind az öten egyetemet, fõiskolát végeztünk.

Abban a kaotikusnak, sokszor félelmetesnek tûnõ világban a szülõk példája, az esti beszélgetések segítettek eligazodni. Tõlük megtudtuk, hogy volt/van egy másik, egy kevesbé hazug, emberibb és kulturáltabb világ. S a történelem is kicsit másként volt/van, mint ahogyan tanítják nekünk. Szüleim egyetlen egy dolgot fogadtak csak el pozitívan, hogy az óriási távolság ember és ember között megszûnt. Legalábbis sok téren. Az épülõ új társadalmi ellentéteket azonban nem akarták látni.

A gimnázium s az egyetem kevés követendõ példát adott. Hacsak nem a kicsinyes emberi torzsalkodásokra, az elvtelen megalkuvásokra. Még jó, hogy volt az embernek néhány jó tanára, egy latin professzora, akinek emberi tartása, szakmai igényessége, óriási mûveltsége szinte követhetetlen mintának tûnt. Az együttes emberi és szakmai példát azonban az a Bálint Sándor nyújtotta, akirõl egyetemi óráinkon gyakran lekicsinylõleg hallottunk, akirõl a szórványos publikációk mellett Szegeden tanuló egyetemista nõvéremtõl hallottam elõször. S a katolikus sajtóból. Szüleimnek járt az Új Ember és a Vigilia, tudtuk meghurcoltatását, perét, tudtuk nyugdíjazását. A munkáit olvasva - rám a hetvenes években különösen a Szeged reneszánsz kori mûveltsége, s a Karácsony - Húsvét - Pünkösd címû könyve volt nagy hatással. Azt éreztem, hogy hatalmas mûveltségû, modern szemléletû tudós. Szakmai elutasítása pedig inkább annak szólt, hogy kor- és pályatársai a vele való szembesítésben látták a maguk emberi gyarlóságát. Éreztük emberségének kisugárzását. Abban, hogy szakmai pályafutásom úgy alakult, ahogy, nagy ajándékként része van annak a személyes kapcsolatnak, amely élete utolsó éveiben hozzá fûzött. Egykori tanszékén napi munkámban igyekszem mindazt folytatni, amit õ elkezdett, s amit egy szomorú kor nem engedett kiteljesedni. Hogy a vallási néprajzi kutatások egyik hazai és európai központja Szeged legyen.

A katolikus hitbe, vallásba, egyházba szinte természetesen nõttünk bele. Hittanórára ugyan pedagógusgyerekként nem sokáig járhattunk, de ezt jórészt pótolták a családi és vallásos olvasmányok, a ministráns órák, a rendszeres templomba járás, egy-egy fiatal káplán mûködése - a pap nevelõkért, késõbb barátokért nagyon hálás vagyok a Teremtõnek -, diák majd felnõtt kórusok. Hitünkért gyerekként nem, inkább késõbb felnõttként kellett megküzdenünk, s esetenként megszenvednünk. El tudtuk viselni másodrendû állampolgár voltunkat. A hit természetes velejárója volt mindennapjainknak. Nem kellett beszélni róla, láttuk, milyen fontos szerepe van szüleink életében. Igazából hitük segítette õket abban, hogy a mindennapi gondokon, megpróbáltatásokon felülemelkedjenek. Voltak persze közös esti imádságok is, amelyekbõl kisgyerekként azt megtanultam, hogy az erõs hit segít elviselni s túlélni minden nehézséget. Aztán az a kép is kitörölhetetlen emlékeimbõl, amikor szüleim már idõsödõen elalvás elõtt együtt imádkozták a rózsafüzért. A gyarapodó családban mindig volt kiért és miért. Az imádság a másokért - élõkért és holtakért - való felelõsségérzet jelképévé vált. S a köszönet, a hála kifejezésévé is, hiszen gyakran éreztük/érezzük mindennapjainkban, hogy "Isten tenyerében" vagyunk, hogy gondjaink általa rendezõdnek el. Az élethez jó társat, jó szûkebb családot kaptam. Ezért tudunk elégedettek lenni.

A fentiekben talán benne rejlik a feltett második kérdésre adott válasz is: mindennek része, alapja Jézus Krisztus személye és a belõle kisarjadt kereszténység. Mindennapjaimban gyakran gondolok arra, vajon sikerült-e nekem ezt az otthon látott keresztény értékrendet gyermekeimnek, környezetemnek úgy megmutatni s netán továbbadni, ahogyan az szüleimnek s említett példaképeimnek sikerült. S persze az a kédés sem marad el, hogy tényleg tudom-e, tudjuk-e követni õket? A szellemi értékek, a tudás becsülete, az állandó önképzés, a vállalt feladatok: oktatás, folyóirat- és könyvszerkesztés - lehetõleg maradéktalan - ellátása, mások segítése és szolgálata, lehetõségek megteremtése tanítványaimnak: ezek tõlük örökölt követendõ példáim és értékeim. Gyakran úgy fogalmazom meg magamnak, hogy a legnagyobb erény a hûség. Hûség a belátott és elfogadott értékekhez - hitemhez, munkámhoz, szûkebb és tágabb környezetemhez: családomhoz, munkahelyemhez, népemhez. Õszintén meglep, amikor tanult kollégáim nyilvánosan panaszkodnak azért, hogy közéleti feladataik ellátása hátráltatja õket munkájukban. Én úgy gondolom, ha egy megbízatást elvállalunk, akkor az (is) a munkánk már. Egyfajta szolgálat. Az ember persze mindennapjaiban, családjában s munkájában tervez. Próbál jövõt építeni, tanítványokat nevelni, munkatársakat szervezni maga köré. Nem mindig sikerül. De a lelki korlátoltságot s a hálátlanságot is el lehet viselni ezzel az örökölt háttérrel. Ha sokszor nehezen is. Meg az irigységet is. Az ember nemcsak megkeseredett lesz ettõl, hanem arra is rájön, hogy mindezen túl lehet lépni, s talán más, fontosabb dolgok is vannak az életben. Hiszen hite tükrében sokminden olyan esetlegesnek tûnik. Csak a keskeny út mérföldkövei - az említett emberi értékek - s a végcél állandóak. Ennyit az emberi boldogulásról.


Határhelyzetben

BENEY ZSUZSA költõ

Személyes boldogulásomat, csakúgy, mint kudarcaimat, elsõsorban szüleimnek köszönhetem. Ma már látom, milyen bonyolult, semmi más kapcsolattal össze nem hasonlítható hatással volt rám jelenlétük és hiányuk (tizenöt éves voltam, amikor édesapám meghalt). Nem kaptam vallásos nevelést. Apám ateistának mondta magát, anyám a tradicionális zsidóság peremvidékén nem tudta átadni a magát sem átjáró közösség biztonság-érzetét. Egyáltalán: sem õk, sem a történelem nem tették lehetõvé, hogy valaha is, bármilyen rövid idõre megismerhessem a biztonság érzetét. 

A zsidóság és kereszténység közötti mezsgyén, sem ide, sem oda nem tartozva, kétfelé is vonzódva jártam végig életemet. Az asszimiláns zsidó belsõ élete szinte elviselhetetlenül nehéz, számára az emlékezés mindig lelkiismeretfurdalást is jelent. Nemrégiben egy Pap Károly Azareljéhez írott utószóban próbáltam elemezni annak a vágynak motivációját, ami ezt a nagy magyar elbeszélõt, a két világháború közötti idõszak egyik legjelentõsebb íróját a zsidó Krisztus történetének megírására késztette. Ennek a Krisztusnak áldozata nem a halál, hanem a bûn magára vállalása. Nagy, romantikus képzet, az expresszionizmus virágos, rendkívülien szuggesztív, költõi nyelvén, olyan téma, ami másként, mint a költõi beszédnek a prózánál kevésbé differenciált, enigmatikus nyelvén, megfogalmazhatatlan.

Ezt a határhelyzetet, ami az Isten fenségével betöltött zsidó lelket a személyes, és ezáltal a személyiségét megmozgató isteni principium keresésére indítja, abban a történelmi helyzetben, amelyben Isten létét, igazságosságát, mindenhatóságát is kénytelenek vagyunk megkérdõjelezni, s éppen ezért létének bizonyságában is kételkedni, életem során magam is hasonló módon, a költészet nyelvén próbáltam kifejezni. Abban az életkorban vagyok, amikor a visszatekintés, az összefoglalás, a motivációk felderítése, igaz vagy hazug beszédünk megítélése egyedül a bensõ tisztaság kedvéért válik elengedhetetlenül fontossá. Õszinte voltam-e, amikor verseimben Krisztushoz, a személlyé vált Istenhez, vagy akár a megszólítható Istenhez fordultam? Nagyon régen, akkor is éppen a Vigilia körkérdésére válaszolva idéztem egy hasszid legendából: Nem tudod-e, hogy az a szó, hinni, azt jelenti: vajha hinnék. Hittem-e, vagy csak vágyódtam a hitre, amikor ezeket a verseket írtam? Eldönthetetlen kérdés, ami azonban mégiscsak eltölt a hazugság lelkiismeretfurdalásával - éppen úgy, mint a kényszerûség bizonyságával. Szerepet játszott-e életem folyásában Jézus Krisztus? S fogok-e valaha is megnyugtató feleletet találni erre a kérdésre? Nemcsak a Vigiliának, hanem saját magamnak is válaszolnom kell erre a kérdésre. 

Nem lehet véletlen, hogy az a nagy irodalmi téma, ami alighanem utolsóként, mindennél inkább foglalkoztat, a metaforák kérdése. Bennük nemcsak stilisztikai alakzatot, hanem az emberi megismerés, sõt, az emberi magatartás olyan jelenségét látom, amely lelkünket önmaga fölé, és ezzel a nyelvi kimondhatóságnak a mindennapi szavak feletti szintjére emeli. Isten, mint szó, mint fogalom csak metaforaként létezik, de éppen ezért a nyelv jelentéskörébõl kitörölhetetlen, annullálni sohasem, csak tagadni lehet. Olyan metafora, mint a híd, aminek csak egyik tartópillérét látjuk, a másik elvész a túlsó part ködében. Tudjuk, hogy létezõ, de láthatatlan. Mindaz, amivel vagy amiben láthatatlanságát tagadni vagy képzeletünkkel helyettesíteni tudjuk, nehéz és õszinte pillanataimban szentségtörésnek tûnik. Az istenhit antropomorfiája helyett az istenség vagy az isteniség princípiumát állítom, s ennek számunkra kimondható metaforájának tartom Isten vagy Krisztus alakját. Mindegy, hogy mit mondunk: mindkettõ, s mindaz, amivel az istenség kimondhatatlanságát helyettesítjük, több is, kevesebb is önmagánál, egyszerre szentség és megszentségtelenítés. 

Az emberi tragikumnak és az emberi "boldogulásnak", értelme folytonos elégtelenség-érzetének és a lelkében fel-felcsillanó reménynek, harmóniának, "boldogulásnak" ez a forrása. Legalábbis számomra.


A szeretetrõl - ma

ERDÉLYI ZSUZSANNA néprajzkutató

Az elsõ kérdésre a válaszom: a szeretet. A második kérdésre válaszom: Krisztus, Aki a Szeretet; mivel Belõle sarjadt ki a kereszténység, része személyes boldogulásomnak.

Ha nem lenne a kérdés éppen 1999-ben ilyen létfeszegetõ, és válaszom rá látszólag logikátlan ebben az ember embernek farkasa korban a század és az ezred utolsó évében, megelégednék ezzel a rövid válasszal, amely magába sûríti a lényeget. Nem bontanám ki a válaszomat, hanem csak a leírt két tõmondatot adnám át a szerkesztõségnek.

Így viszont inkább fölrajzolom azt a hátteret, amely a két alapkérdésre adott válaszomat motiválja. Gond ezzel is van. Éppen a mondanivaló szubjektív jellegébõl adódik, az ego ösztönmélyi rétegeinek érintésével. Korunk az ilyesmire nem hangolt. Racionális s haszonelvû gondolkodásának nem követhetõ szféra. Magánügy. Érdektelen. Legjobb esetben "hegyi beszéd", álságos, kenetes minõsítést nyerhet. Kétségkívül szubjektív, amit mondok. Ab ovo szubjektív, mert az én, a mondat alanya állítja. S talán akad még, aki nem hegyi beszédnek, nem kenetesen álságosnak minõsíti. Akad olyan, aki Krisztus árnyékát véli fölsejleni mögötte. Krisztus árnyékát, mert arról szól, ami a kérdésekre adott válaszom mögöttes tartalma. A szeretetrõl s e szeretet forrásáról, Krisztusról.

A szeretet nálam megélt valóság, élmény, életoxigén, régiesen: éleny. Amióta eszem tudom, meghatározója életemnek. Feltehetõen akkor is az volt, amikor még ösztönlényként, csecsemõként, majd kicsi gyerekként felém irányult, majd tudatos fejlõdési szakaszomban visszaáradt. Visszaáradt szüleim, testvéreim, otthonom felé, s egyszercsak a tágabb környezet, a természet felé. Minél jobban tágult a környezet, s maga az élet színpada, amelyre iskoláskortól fölléptem, annál jobban éreztem, hogy belém települt a világ, s gyönyörû dolog élni. Feltételezem, hogy az Úristen áldott meg (?) erõsen fölfokozott életérzéssel, valami harsány boldogsággal, hogy élek, hogy élhetek. Ennek az érzelemnek mindig hangot kellett adnom. A szüleim, a személyzet, a napszámosok énekeit korán bevette az agyam. Tele tüdõvel énekeltem versenyre kelve a madarakkal s még a távoli templom harangszavával is. A bravo bravissimo-diáknak lenni passzió, ki tudja honnét fölszedett aklamáció hangja még oly távolról is eljutott szüleimhez, s biztos fejcsóválva mondogatták: már megint nem bír magával ez a gyerek. Boldogságérzetem nem volt külsõ körülményekhez kötve. Boldog voltam a rekkenõ júliusi hõségben, melyben csak a méhek, darazsak s fõleg a hatalmas dongók zümmögése hozott rezdülést. Boldog voltam, ha hóviharos förgetegekben kint mászkálhattam, s a fagyos hókristályok szurkálták arcbõrömet. Boldog voltam, ha a hulló lombok között gyönyörû rõtes, sötétbordó levelet találtam, vagy, s ez volt a csúcs, ha a tavaszi szántás idején zörgõ szekerezés után kiértünk a földekre, s kezemben a kocsis ostorával lépkedtem a barázdában, vagy ráülhettem a hatalmas henger - hantegyengetõ gazdasági eszköz - oldalkeretére. Boldog voltam, szerettem élni, s szerettem mindent, ami körülvesz. Családom és a természet gondoskodtak róla, hogy bõség vegyen körül. A legszebb szõlõfürtöket tálalták föl az étkezéseknél, a legédesebb dinnyéket vágták föl, tányérnyi dáliákat, bódító szegfûket metszhettünk le vázáinkba. Könyvek tömegébõl válogathattunk, s bár rádiónk nem volt, napközben a cselédség énekei s estefelé szüleink muzsikálása ismertetett meg a hangok, a zene világával, a szinte kozmikus élményt jelentõ harmóniával.

A bõség kint a pusztán nem az anyagiakban mutatkozott meg. A Trianon utáni kábulatban, szûkösségben, a természet kedvétõl, a termés minõségétõl függõen jött be pénz a családi kasszába. Aztán pörgött egyet, s már ment is kifelé, annyi volt a kiadás.

A bõség másban mutatkozott meg. Az otthon és a természet nyújtotta értékekben. A természethez tartozás, a földhöz kötöttség különös élményében, ha lehet ezt mondani: õsállapotbéli spiritualitásban. A vihar után távolodó morajlás hangja vagy a vándorútra készülõ fecskék nyugtalan csivitelése még most is a fülemben van. A lassú szárnycsapásokkal körözõ gólyák, a szélesszárnyú színes pillangók látványa, amíg élek, kísért. Védõn borult fölém a csillagfényû égbolt, s védõn vett körül egy karnyújtásnyira lévõ gyertyafényû burok, a szülõi szeretet. Mindez védettségérzetet kelthetett. Talán ezért nem ismertem a félelmet, a szorongást. Soha nem féltem. Csillagtalan éjszakákon is ki mertem menni a szuroksötétbe a házból. Mertem bóklászni a határban a dunai ártér kies, füzes, ligetes, szedres laposain. Nem féltem a csaholó kutyáktól, s nem féltem fölmászni a még oly magas fákra is. S közben, mint afféle kiváncsi gyerek, sokat, nagyon sokat kérdeztem. Lassan olyan dolgokra is, amelyek túl vannak az érzékelhetõség határán. A válaszok nyomán körvonalazódott, majd megfogalmazódott a sejtés, a ráérzés szintjén bizonytalankodó "tudás", a végsõ dolgok irányába elmozduló tudás. Erre minden emberben megvan a készség akár természeti nép fia, akár magasabb kultúra állapotába jutott közösség tagja. Belénk van szunnyasztva a természetfölötti fogalma, a transzcendens erõ léte. Ettõl már csak egy lépés az õsmozgató, a teremtõ szubsztancia, nálunk keresztényeknél az Isten, a testté vált Logosz, Jézus. S a gyereknél ezt az ösztönvilág mélyén húzódó valamit a szülõ segít megfogalmazni, tudatosítani, majd beleépíteni a gyerek tudati, gondolati tartományába, majd akarati, érzelmi s végül magatartási szférájába, mindezzel a vallás fogalmát, vallásos érzését s végül vallásosságát megalapozni.

Ha elõvesszük János evangéliumát, s kezdjük olvasni: Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt... majd folytatni kiegészítve a kapcsolt magyarázatokkal, akkor egyértelmûvé válik, hogy mindent Isten és vele együtt a szeretet vesz körül. Õ adja a természet szépségét, bõségét, s õ adja a szeretet bõségét. Ha egy gyerek olyan környezetben nõ fel, ahol természetes a szépség és a szeretet, akkor õ is részesévé válik mindennek, õbelõle is föltör, kiárad, mint a madárból az ének. Része a természetnek, része Istennek. Istentõl árad, Istenhez árad. Ez az életérzés, mondhatni harsány életérzés megmarad már túl az önfeledt, az ösztönös lét keretén is. Immár más élethelyzetekben is hat, s nem csak szükség szerint egy pusztai létforma varázslatos õsállapotában, mintegy a bûnbeesés elõtti paradicsomi ártatlanságban, ahol még a fûszál tetején is jelen volt az Isten. A pusztai élet bõsége, a természet bõkezûsége már önmagában a szeretet jelének tûnt, az adakozó, az örömszerzõ szeretet jelének, Isten jelenlétének.

Már régen a múlté mindezen bõség, bõkezûség. A szûk Váci utca bérházából csak nyaktekergetve lehet a felhõket kémlelni. Az elegáns frakkos fecskék helyett a lomha galambok jelentik a madárvilágot és a - szennyet.

S ez már mit sem számít. Nem számít a külsõ környezet változása. Megmaradt az egykori külsõ világ kialakította belsõ környezet, a léleké, benne Istennel s benne a szeretettel. Megmaradt az egykor ösztönös, majd tudatos belsõ öröm: szeretek élni, szeretem szeretni az enyéimet, az otthonomat, a környezetemet. Szeretem a nem mindig szeretni való hazám, és szeretem a nem mindig szeretni való múltunkat. S mindennek ellenére szeretem, hogy olyan messzirõl jöttünk, s annyi titkot hordozunk - még mindig. S végezetül szeretem a munkát, amelyre keményen neveltek rá, s szeretem a könyvtári bogarászásokat s a falujárásokat: a kis öregeket, az imádkozó, éneklõ, Mária siralmait jajongó kegyes mamákat, a templomi harangszóra nekiinduló nenéket.

Mindebbõl következik, hogy a bennem, ki tudja, milyen kegyelembõl fölhalmozott szeretetnek köszönhetem boldogulásomat s a magányosságukat szép szóval, szeretettel körülvett öregasszonyaimnak szakmai eredményeimet. A jobbára magukra maradt, kiszikkadt szívû öregekben a szép szó, a jó szó újraáramoltatta az életérzést. Viszonzásul azt adták, ami nekik a legkedvesebb: szépséges imádságaikat, énekeiket. Mindez nekik nem azért szépséges, amiért nekünk filológusoknak varázslatos, hanem azért, mert az égi anyát jelenítik meg nyomorúságos, sokszor az övékéhez azonos élethelyzetében, és Krisztust idézik az emberek iránti szeretetbõl vállalt - számukra sem idegen - szenvedésében és halálában. Ami nekünk egyedülálló népi tudás, az nekik egyedülálló biztonságot szolgáló verbális eszköztár, mintegy kulcs az égi kuckóhoz vagy kopogtató a kuckóban lakó égi anyához.

A válasz mindkét kérdésre tehát egyértelmû: 1) A szeretet. 2) Krisztus, Aki maga a Szeretet, s mivel Belõle sarjadt ki a kereszténység, része az én személyes boldogulásomnak, fokozója máig is jó életérzésemnek, s fogódzója ingoványos élethelyzeteimnek. - Ebbõl századunkban bõven akadt, s lám ez is egyféle bõség, csak nem a pusztai, hanem a hitbéli megpróbáltatásé. Végül is az origo ugyanaz: Isten. Csak míg az elsõben közvetve jelentkezett, addig a másodikban közvetlenül. A természet bõsége sejteti létét, a megpróbáltatások bõsége bizonyítja erejét, a belénk átáramlott erejét.


Boldogulás,boldogtalanulás, minden, semmi

ESTERHÁZY PÉTER író

A boldogulást - vagyis azt, hogy a pályánkon elõrejutunk, érvényesülünk, visszük valamire, zöld ágra vergõdünk és dûlõre jutunk - nem szerencsés Jézus Krisztussal összekapcsolni. Mintha az élet egy futballmeccs volna, vagyis olyasvalami, amit meg kell nyerni, és akkor azt vizsgálnánk, hogy a gyõzelemben mennyi szerepe van Jézusnak, mennyi szerepe az edzõnek, a sportszergyártó cégeknek és az izomlazító kenõcsöknek.

Még tehetetlenebb vagyok, ha a fölkérõlevél magyarázó részét tekintem (hogy egyenest fejteném ki a gondolataimat Jézus történelmi jelentõségével kapcsolatban), mert ettõl a föladattól, okkal, megrémülök, nem mernék "tollat ragadni érdekében" (érdekemben).

Mintha a kérdés kicsit "alánk volna rakva", el volna karácsonyosítva, hogy tudniillik az élet olyan, hogy boldogulunk benne, és a várható válaszok szerint ebben jelentõs szerepet visz Jézus Krisztus.

De talán mégis éppen az õ megjelenése, jelenléte az, ami megengedi, hogy a boldogulást ne pusztán a siker szinonimájaként értsük, hanem ennél szélesebben, jelentse azt, hogy valaki megtalálta a helyét. Még ennek is van egy kis farizeus stichje - noha a hely bármi lehet, nem okvetlenül magas polcot jelent -, valami elégedettség kapcsolódik a kifejezéshez, oktalan magabiztosság, a drámai eleve föltételezett hiánya.

Ha azon tûnõdöm, hogy minek köszönhetem a helyemet (vagyis azt, hogy úgy érezhetem, van helyem, és ugyan ez nincsen rögzítve, így megtalálva sem, de keresve van, keresve lehet, jó esélyekkel keresve lehet), akkor többnyire közhelyekre jutok.

De a közhelyek nem okvetlenül hamisságok, inkább magától értõdõségek. Három oszlopon nyugoszik (nyugtalankodik) az én helyem, "a hely, ahol vagyok": család, oskola, személyek.

A család, vagyis a családjaim: az a történelmi, azután az a régi, édesanyámmal, édesapámmal, ezernyi testvéremmel és a nagy rokonság bonyolult, szép rendszerével, meg ez a mostani, ezernyi gyermekemmel és azok anyjával. (Akinek nyilván új bekezdést, fejezetet, könyvet, satöbbit (!) kéne itt szentelnem, de itt nem szentelek. Csupán anekdotikusan jegyzem meg, hogy midõn egyszer ama végtelen szeretete végesre váltott, mondotta mintegy e körkérdésre elõre utalva: Nélkülem te egy közepes matematikus volnál!)

Iskolán én a budapesti Piarista Gimnáziumot értem, személyeken meg azt a néhány férfit és nõt a világban, kihez szenvedélyes szeretet fûz.

Ez az én helyem, vagy ez által az, ami. Meg persze azon mód által, ahogy ezen oszlopaimat "kezelem".

De nyilván nem úgy van, hogy Jézus Krisztus azon a résen szivárog be, amit nekem a kegyesrendi atyák nyitottak. (Meg az úgysem rés, hanem bástya. Ezt nem tréfából mondom; igaz, nem tartozik ide.) Jézus jelenléte, hatása ennél rejtélyesebb vagy triviálisabb.

Mindez (ugyanis) nyelvi kérdés. Hogy miként, milyen nyelven beszélek a világról. "A nyelvem határai a világom határai." Sorsot mondok-e vagy Jóistent, mázlit vagy kegyelmet, irgalmat vagy szerelmet. Vagy minden (boldogulás, boldogtalanulás) Jézus Krisztusból következik, vagy semmi (úgy értve, hogy akkor nem is értelmezhetõ a kérdés).

Én csak arról tudok szólni, hogy én milyen nyelven beszélek a világról. Meglehet, az igazi kérdés inkább az, hogy Isten milyen nyelven beszél. Ám õ meg - sajnos - nem válaszol a körkérdésekre.


Egy elveszett nemzedékben

FABINY TIBOR irodalomtudós

- megtalált az Isten

Lelkészcsaládból származom. Tizenhárom éves koromig papgyerekként éltem elõször egy dunántúli falusi, majd egy észak-magyarországi nagyvárosi evangélikus gyülekezetben. Anyai nagyszüleim egy másik dunántúli faluban éltek, de gyorsan, egymás után belehaltak a kuláksorsba. Amikor édesapámat 1968-ban Budapestre hívták teológiai tanárnak, hirtelen és váratlanul "papcsaládból" "polgárcsalád" lettünk: belekerültünk (visszakerültünk) abba a nyugodt és szeretetteljes (s nagyapám kivételével színkatolikus!) osztályidegenként is úri, polgári családi környezetbe, ahonnan édesapám származott. Az iskolában jól esett leírnom, hogy apám foglalkozása immáron nem csupán "lelkész", hanem "teológia professzor". A diszkriminációtól tudat alatt szívesen szabadultam, de gyermeki sznobériám is bizonyára szerepet játszhatott "büszkeségemben". Pestre kerülésünk elsõ éveiben sokszor elõfordult, hogy ugyanazon a vasárnapon elõször papgyerek-találkozóra, majd pedig Mimi néni táncórájára mentünk. Hamar megtanultam egyszerre egymástól gyökeresen különbözõ világokban élni.

Manapság úgy fogalmazok, hogy mi, a középnemzedék "elveszett nemzedék" vagyunk: a mi generációnknak nem volt olyan felhõtlen és idillikus gyermekkora, mint szüleinknek, akik boldog gyermekkori emlékeik segítségével a felnõttkor nyomorgattatásait valamivel könnyebben átvészelhették. Mi nem iskolai hittant, hanem "világnézetünk alapjai"-t tanultunk. Mi nem csöppentünk bele valami készbe, hanem identitásunkért-integritásunkért folytonosan harcolni kellett. S e harc folyamán sérüléseket szenvedtünk. Igen: elveszett és sérült nemzedék vagyunk.

A hetvenes években, az emancipálódás jegyében engem is megérintett a szekularizáció korszelleme, ami persze akkori egyházamra is eléggé jellemzõ volt. Noha a hit kérdései lelkem mélyén mindig is elsõk voltak, szülõi biztatás ellenére mégsem teológiai, hanem világi pályát választottam. Az egyház, amit én láttam akkor belõle, inkább taszított, mint vonzott, és a hitemet is erõtlennek találtam. Bacont idéztem magamnak és másoknak is arról, hogy aki gyengék között akar egyedül "császár" lenni, az majd sokakat juttat romlásra. A sokak közé akartam menni, ahol volt verseny és megmérettetés. Tanulni akartam, s akkoriban olyan tudást szomjúhoztam, amit egy bölcsészkar csillapíthatott.

A bölcsészpálya választása az idealizmusra mondott "igen"-t jelentette. Aki ilyen helyre jelentkezett, azt a materiális jólét, a gazdagság iránti vágy már nem kísérthette. Itt egy másik kísértõt kellett legyõzni. A szakmánkban ezt így hívják: becsvágy, dicsõség, hírnév, karrier. Ha szabad szellemi emberek leszünk, talán legyõzhetjük ezt a minket oly gyakran csiklandozó ellenséget.

Bölcsészként az igazság keresõje és Shakespeare szerelmese lettem. Az egyetem utolsó éveiben filosz hetykeséggel paradoxonokkal definiáltam magam: "protestáns keresztény szabadgondolkodó". Hangsúlyos volt nekem ebben mindhárom szó: az elsõ az igazság iránti elkötelezettséget, a második az egyetemességet (katholikosz), azaz a keresztény hagyományt, a harmadik pedig a humanizmus eszményét, az emberi szabadságot jelentette. Ez idõ tájt a toleranciáról értekeztem.

Szellemi liberalizálódásomból aztán a Szentírás józanított ki. Kifelé indultam a világba, kellemes kultúrtársaságot kerestem, és a Biblia meglepetésszerûen más, "szép, új" világában váratlanul szembejött az Isten. Értelmem fokozatosan megvilágosodott, a szívem felmelegedett, az életem kitisztult, úgy éreztem: a "helyemen vagyok", egyszerre ment minden mint a karikacsapás. Megértettem: az élet nem cél, hanem szolgálat. Isten nem csupán emberi boldogságot ad nekem, hanem ennél többet, üdvösséget. Vagyis: megment, hogy el ne vesszek. Akkor vagyok boldog, ha saját akaratomat beleveszítem az Õ akaratába. Azoknak, akik e korszakomban elém küldettek és segítségemre siettek, mindörökre hálával tartozom.

Ám mindezzel a küzdelem és a harc távolról sem ért véget. Isten emberi közvetítõn keresztül szólt hozzám, de értelmet is adott: ne a közvetítõre, hanem egyedül az Õ hangjára figyeljek. Hogy meg tudjam különböztetni az emberi speciális tanítást (esetleg a tévedést) az örök üzenettõl. Egyik barátomat a közvetítõ emberi példája, tisztasága olyannyira megragadta, hogy annak speciális tanítását is magáévá tette. Barátomat elvesztettem, egyedül maradtam.

Tíz évvel az érettségi után, egyetemi tanársegédként mégiscsak beiratkoztam az evangélikus teológia levelezõ tagozatára. És itt ismét boldog voltam. Azt kellett megtalálnom, ami mindig is megvolt nekem. Az Ige elvezetett egyházamig. Ám egyházamat, környezetemet - mint ezt már korábban is sejtettem - romokban találtam.

Újabb küzdelem következett. Eleinte másokkal, majd magamban. De nem voltam egyedül e harcban. Luthertõl, a kedvencemtõl megtanultam, hogy a Isten saját ellentétének látszatába rejtõzik. Dicsõsége rejtett a kereszt gyalázatában. Ereje erõtlenségében, gyõzelme a vereségében van. Krisztus igazi egyháza, a teste ma is elrejtett, szenvedõ test, amelybõl részesülünk. Ecclesia abscondita.

Ordass Lajos püspök Krisztusról tanúskodó példaadó hitének a "megállás szimbólumának" felfedezése sokat segített abban, hogy egyházamban megmaradhattam. A boldogságot tehát a helyrekerülésemben tapasztaltam meg. Ez nem valami "állást" jelentett, hanem bensõ tartást és bizonyosságot. Átéltem azt, amit Szent Ágoston mondott: "Magadnak teremtettél, minket, Uram. Nyugtalan a mi szívünk, ameddig Tebenned meg nem nyugszik." Ha helyünkön vagyunk és rendeztük Istennel az életünket, akkor rnegtapasztaljuk a vezettetést. Keressük elõször az Isten Országát és az Õ igazságát, a többi majd megadatik nekünk. Isten volt az elsõ, s lám még állást is kaptam. Ráadásul Isten - mert kértem - segítõtársról is gondoskodott, aki révén megint váratlan új világok, kultúrák nyíltak meg elõttem. Szeretete abban nyilvánult meg leginkább, hogy csodálatos gyermekeket adott nekünk. Ha reájuk pillantok, ezt kérdezem: megillettem õket, Uram? A hála és a féltõ felelõsség remegõ hangján dadogom ezt. A boldogságot-boldogulást még a kreatív életformában: az alkotásban, a tanításban és végezetül a szolgálatban találtam meg. Az alkotásban: tanulmányok, cikkek, könyvek írásával, szerkesztésével, kutatóközpont szervezésével. Ugyanakkor a tanításban is - immáron huszadik éve tanítok reneszánsz irodalmat angol szakos egyetemistáknak. Nekik közvetve adhatom vissza azt, amit Istentõl kaptam. Nem tagadom: ma már szívesen tanítanék teológusokat. De az enyéim még nem fogadtak be. Kárpótol azonban, hogy alkalmanként Isten igéjét közvetlenül, "éles" formában különbözõ helyeken hirdethetem, néha szószéken, de bibliaórák keretében rendszeresen is. A szolgálat öröme adja ma leginkább ezt a belsõ boldogságot.

Most veszem észre, hogy Jézusról még nem is szóltam. Tizenévesként János evangélista Jézusa ragadott meg: az a bensõ, meleg hang, amivel a tanítványaitól búcsúzik. Aztán a Hegyi beszéd boldogságainak Jézusa. Érettebb fejjel Pál apostol Krisztusa, majd az Ószövetség Örökkévalója, aki ugyanaz, mint az Újszövetség Küriosza. Az elsõ és legnagyobb hitvallás, hogy a názáreti Jézus a Krisztus. Õ az Oroszlán és a Bárány egyszerre. Aki volt. Aki van. Aki eljövendõ. Aki meghalt. Értem. Hogy életem legyen. Aki feltámadt.

És visszajön dicsõségben. Aki egy. És három. Aki Atya, Fiú és SzentIélek. Egy. Örök. Isten.

Az Õ nevének legyen dicsõség most és mindenkor!


"A katolicizmus életforma..."

KATUS LÁSZLÓ történész

Két éve egy hasonló kérdésre válaszolva azt próbáltam elmondani, hogy mit jelent Jézus nekem, a történésznek, aki keresi a történelem értelmét. A mostani kérdés személyesebb vallomásra hív fel: milyen szerepet játszott Jézus és a kereszténység személyes életemben. A válasz egyszerû: igen, része volt, mégpedig meghatározó része az életemnek Jézus személye és a kereszténység. Ez azt jelenti, hogy keresztényként, Jézussal személyes kapcsolatban, az õ követõjeként akartam leélni az életemet. Ha hiszem azt, hogy Jézusban maga az Isten lett emberré, hogy bennünket megváltson, akkor ez a tény a történelem központja és értelme, s akkor csak ez lehet az ember egyéni életének a központja és értelme is. Akkor Jézus a legfontosabb személy az életemben, s a vele való kapcsolat határoz meg minden egyebet. Ez így túl szépen hangzik. A valóságban ez korántsem volt ilyen egyszerû, hiszen szinte naponta át kellett élnem, hogy a megvalósulás milyen messze van a kitûzött céltól, megélt kereszténységem milyen messze van az evangéliumi normától. De hát - Rahner szerint - a keresztény egzisztencia lényegéhez tartozik, hogy megtapasztaljam, elfogadjam és elviseljem a különbséget, a szakadékot aközött, ami vagyok, és aközött, amivé lennem kell. Ez egyaránt érvényes saját személyemre, de minden keresztény közösségre és az egyházra is. Mivel életem túlnyomó része már mögöttem van, válaszom lényegében egy történet elbeszélése.

Azt, hogy mit jelent katolikusnak lenni, még gimnazista koromban a költõ-teológus, Sík Sándor fogalmazta meg számomra máig ható érvénnyel: "A katolicizmus életforma, éspedig totális életforma, amely az egész valóságot átölelni, alakítani, betölteni, átlelkesíteni igyekszik. Világfelfogás, amelyben benne van minden, ami embernek hozzáférhetõ; Övilágalakító lendület, amely mindent - külsõ és belsõ valóságot - a Krisztus képére akar átformálni." Négy évtizeddel késõbb a filozófus-teológus, Karl Rahner így szólt errõl: "A keresztény ember számára végül is egész egzisztenciáját jelenti a kereszténysége." A kereszténység személyes aktus, válasz Istennek az ember felé forduló, õt Jézus Krisztusban megszólító magatartására, s mint ilyen az egész embert érinti, annak egész valóságában és világában. 

Ritkán adatik meg, hogy a keresztény konfliktusmentesen élje meg kereszténységét a világban (ezt Jézus sem ígérte meg, sõt éppen az ellenkezõjét helyezte kilátásba), mert a világ többnyire nehezen tûri, hogy Krisztus képére formálják át. Fokozottan így volt ez az én nemzedékem életében, amely diákéveit befejezve a 40-es évek végén, az 50-es évek elején lépett ki a világba. Azonnal egyértelmûen döntenünk, választanunk kellett. Nagyon szerettem volna tanítani, kutatni, de hitem nyilvános megvallását és gyakorlását nem tagadhattam meg. Ebben a kérdésben semmiféle kompromisszum nem volt számomra elfogadható, s ezt a káderesek elõtt sem rejtettem véka alá. Friss tanári diplomámat eltettem hát a fiók mélyére, és beálltam útkövezõ segédmunkásnak. Szerencsére nem kellett túl sokáig a kockakövekkel megrakott talicskát tologatnom, mert egy volt tanárom segítségével bekerültem egy tudományos kutatóintézetbe, mivel azonban a szóbanforgó vékát ott sem vettem használatba, egy év múltán onnét is távoznom kellett. Ezzel az én szerény kis "üldözési" sztorim véget is ért. Öt év elmúltával ugyanis visszahívtak az említett kutatóintézetbe, s többé nem emeltek kifogást vallásosságom ellen, nem kívántak tõlem e téren semmiféle kompromisszumot. Úgy vélték, attól, hogy vasárnap, s többnyire hétköznap is templomba járok, hogy körmeneteken néha még a baldachint is viszem, sõt tagja vagyok egyházközségem képviselõtestületének, mindettõl még lehetek jó történész. Sõt, mikor '77-ben a BM egy hétvégi vidéki lelkigyakorlat miatt visszavonta útlevelemet, fõnököm azt mondta, ne törõdjek vele, csináljam nyugodtan tovább, ahogy hitem és lelkiismeretem diktálja. Igaz, hogy szocialista országba 7 évig nem utazhattam, de az Intézet minden nyugati meghívás, szakmai konferencia alkalmával kiharcolta számomra a szolgálati útlevelet. Természetesen fényes karrierre, vezetõ pozícióra nem számíthattam, de egy megszállott kutató számára az ilyesmi egyébként is a legsúlyosabb csapás, ami érheti. Ettõl, valamint a hitemért vállalandó igazi megpróbáltatásoktól (üldözés, börtön stb.) Jézus - ismerve gyengeségemet - megkímélt. Egyszerû tudományos munkatársként viszont maradt bõven idõm arra, amit keresztényként fontosnak tartottam.

Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely beleszületett egy önmagát kereszténynek valló társadalomba, diákként átélte a 20. századi hazai katolikus megújulás utolsó évtizedét, a 40-es éveket, s a tizen- és huszonévesek lelkes, világmegváltó idealizmusával életét valamiképpen a kereszténység szolgálatának akarta szentelni. Ezt hoztam magammal otthonról (szüleim hitüket a legsötétebb 50-es években is nyíltan megvalló és gyakorló munkásemberek voltak), erre kaptam indítást az állami gimnáziumban is, ahol a kereszténység nem korlátozódott a hittanórákra, hanem - hála Liska Zoltán atyának - diákéletünk egésze ennek jegyében telt el. A mi nemzedékünk már a középiskolában Prohászkát olvasta, no meg a Vigiliát. S végül meghatározó jelentõségû volt számomra az a tíz év, amelyet a Horánszky utcában, a jezsuiták vezette középiskolai, majd egyetemi Mária Kongregációban töltöttem. Ez volt akkor az egyik legigényesebb katolikus szellemi mûhely fiatalok számára, s amit tõlük - Tornyos Gyulától, Pálos Antaltól, Varga Lászlótól - kaptam, mindmáig meghatározza azt, hogy mit jelent számomra kereszténynek lenni. Õk - elsõsorban Varga páter - adták kezembe Maritain, De Lubac munkáit, Teilhard de Chardin stencilezett írásait, az Études címû folyóiratot, s õk ismertettek meg az egyház szociális tanításával, a francia "új teológiával". Ezekbõl az írásokból értettem meg, hogy a kereszténység "lényege éppen az, hogy élõ és mindig idõszerû", s a keresztény magatartás nem az "évasion", hanem a "collaboration", azaz nem kivonulás, menekülés a világból, hanem Istennel és az emberekkel együttmûködve dolgozni Isten mûvén a világban.

Az eddigiek alapján érthetõ, hogy barátaimmal együtt igen nagy örömmel fogadtuk a zsinatot. Úgy éreztük, hogy most megvalósul mindaz az egyházban, amiben reménykedtünk, amiért lelkesedtünk, s amiért a magunk szûk körében dolgozgattunk. Nagy élmény volt számomra, hogy az utolsó zsinati ülésszak idején részben Rómában, részben Párizsban tartózkodhattam, s közvetlenül átélhettem, hogy a nyugati katolikusok számára mit jelentett a zsinati megújulás, az ablaknyitás a mai világra. Itthon is abban próbáltam a magam szûk körében közremûködni, hogy a zsinati megújulás tüze nálunk is fellobbanjon. Ennek jegyében kezdõdött az 1970-es években életem "kisközösségi" idõszaka. Rögeszmém volt, hogy ezeket a kis közösségeket az egyházközség nagyobb közösségén belül kellene kialakítani. Voltak évek, amikor egy lelkes káplánunk és egy türelmes plébánosunk révén sikerült is ez, legalábbis a fiatalok körében. Nagy segítségemre voltak a külföldön megjelent katolikus kiadványok: a Teológiai Kiskönyvtár kötetei, a Szolgálat, a Mérleg, és még hosszan sorolhatnám õket. Végül a 80-as években lehetõséget kaptam az egyetemi oktatásra.

Az én nemzedékem beleszületett egy "keresztény" társadalomba, s átéltük ennek szertefoszlását (mégha némelyek még mindig ennek az illúziójában élnek is), rádöbbentünk, hogy hatalom nélküli kisebbség vagyunk egy pluralista és materialista társadalomban. Ráébredtünk, hogy hazánk missziós terület, s feladatunk a tanúságtétel egy lényegében pogány világban. Az elcsüggedés pillanataiban eszembe jutott De Lubac mondása: "Az emberiségnek szüksége van Krisztusra, akár tudja ezt, akár nem." A megváltozott helyzet új magatartásformák, új erények kialakítását kívánta tõlünk: elfogadni a világot, tudomásul venni a társadalom pluralizmusát, tisztelni a másik ember személyét és véleményét, még ha másképp gondolkodik is, mint én, s készen állni párbeszédet folytatni vele. Tapasztalataim szerint ezekre az erényekre nemcsak a "világban" van szükségünk, hanem egyre inkább az egyházon, a keresztény közösségen belül is. 

Mindez persze nem könnyû dolog, s ehhez van szükség a Jézussal való személyes kapcsolatra nemcsak ünnepnapokon, hanem minden nap, minden órában. Végtelenül hálás vagyok egykori gimnáziumi hittanárunknak, Liska Zoltánnak, aki rászoktatott bennünket az Újszövetség mindennapi olvasására (akkoriban ez katolikusok között még egyáltalán nem volt szokásos). Ennek révén találkozom és beszélgetek mindennap Jézussal. Az igazi találkozás azonban egyre inkább az, ha valakivel vagy valakikkel, akik közel állnak hozzám, többnyire tanítványaimmal, együtt olvashatom az Evangéliumot, és utána együtt beszélgetünk Jézussal. Mert Õ azt ígérte, ahol ketten-hárman együtt vagyunk az Õ nevében, ott köztünk van.


Jászol és katedrális

KÁNTOR LAJOS író,irodalomtörténész

Személyes boldogulás?

Inkább: keret és kötõdés. Az indítás, az indulás környezete, törvénye - amely akkor is visszatartott, amikor látszólag messze kerültem tõle, s a csábítás még távolabbra röpíthetett volna; földrajzilag vagy még inkább lélekben távol.

Szerencsém volt (egyházilag, felekezetileg ezt persze másképp mondják: gondviselésnek, predestinációnak).

Maradtam - maradjunk hát itt is, ebben a rövid vallomásban (gyónásban?) - Kolozsvárt, a híres Farkas utca (az erdélyi panteon) közelében. Az utca egyik végében az erdélyi gótika remeke, a református templom és a régi kollégium s a Kolozsvári testvérek Szent György szobra, a másik végen a piaristák iskolája és az egykori rendház. Személyesen a Farkas utcai templomhoz és a vele valamikor egy telken álló kollégiumhoz kötõdöm elsõsorban (bár az utca közepén a házsorba illeszkedõ "állami gyakorlógimnázium" is szüleimmel pár évig otthonunk volt), családilag a piaristák épületéhez azonban szintén többszörös közöm van. Ez persze nem maga a krisztusi tan, annak csupán tárgyiasult eszköze. Sõt, diákkorom jelentõs részében "tárgytalanítani" akarták ezt a kapcsolódást, olyannyira, hogy a hajdani kollégium valamelyik termében pionír-instruktori rábeszélés, lebeszélés tárgya voltam, jó néhány osztálytársammal együtt; a konfirmációtól kellett volna elállnunk, a kor (negyvenes évek vége, ötvenesek eleje) igénye szerint, a Kárpát-medencében, jelesen Romániában.

A tulajdonképpen még gyermekkori, katekizmus-felmondás által történt tanúságtétel, elsõ úrvacsora óta ilyen harcos hitvallással nemigen hozakodhatom elõ, mégis azt mondhatom, a Jászol és a Katedrális végigkísérte hatvanegyhénány éves életemet. A karácsonyok emléke, a "szent család" jelképes megjelenítése az otthoni karácsonyfán, a Csendes éj végigéneklése karácsony este áthagyományozódott az új családokra, a magam alapítottára és a fiakéra. Azt gondolom, remélem, ez nem formaság, nem egyszerûen megõrzött szertartás, hanem lényegi emlékeztetõ, összetartó erõ.

Az éneklésnek, együtt-éneklésnek a varázsa szintén a gyermekkorból õrzõdött meg, édesapám volt ennek nálunk a meghonosítója. Be kell vallanom, a zsoltáréneklés ma is mélyebb áhítatot kelt bennem, mint akár a legszebb bibliai textus meghallgatása. Az igazi ünnep az, amikor a Farkas utcai templom padján ülve "hajlítjuk" (erdélyi református szokás szerint) a zsoltár dallamát, de a bárhol, falusi kis gyülekezetekben felhangzó Tebenned bíztunk ugyanígy szívemhez szól.

Elnézést kérve azoktól, akik esetleg blaszfémiát látnak ebben, az én Farkas utcámtól távoli (látszólag távoli!) élményemet is ide kell írnom. 1980-ban feleségemmel Londonban jártunk, és a Palace Theatre zsúfolt nézõterének emeleti padsoraiból megnézhettük a Jézus Krisztus szupersztár címû musicalt, Andrew Lloyd Weber és Tim Rice mûvét (a sokadik szereposztásban). Nem vagyok rockrajongó, de a színházi élmény, a zene és a mozgás annyira magával ragadó volt, hogy máig eleven. A színházon, a táncon, a zenén túl azonban a krisztusi áldozat s a megváltás reménye is élõvé vált abban a másfajta, szokatlan (számomra új) közösségben. Mintha nem is színházteremben ültünk volna. Mintha egy gótikus (erdélyi) katedrális falai vettek volna körül.


Az intimitástól a társadalom irányába

KÉZDI BALÁZS pszichiáter

Ha már a Szerkesztõség megtisztelt érdeklõdésével, illenék pontos válaszokat adni a feltett kérdésékre. Lehetséges azonban, hogy minden jószándék ellenére sem leszek képes megfelelni ennek a feltételnek. Mindazonáltal nem hiszem, hogy ennek oka a kérdésekben rejlik elsõsorban. Azokban is, persze.

Itt van mindjárt a "személyes boldogulás" problémaköre. A kérdésben benne van, hogy egy külsõ szemlélõ számára azok közé a magyar állampolgárok közé tartozhatok, akikre - sok egyéb mellett - még azt is lehet mondani, hogy életük során "vitték valamire", meg ehhez hasonlókat. Vagyis boldogultak. Így, múlt idõben. A tapasztalat az, hogy ilyen minõsítés csak azoknak dukál, akik már elérték azt az életkort, amikor már nem várható, hogy látványosan cáfolódjék ez a vélekedés. A személyes boldogulás e felfogása alapján tudomásul kell vennem tehát, hogy abba az életszakaszba érkeztem el, amely majdnem közvetlenül elõzi meg a "megboldogult" státusz elnyerését.

Egyelõre azonban még értelmet látok a személyes boldogulásban. A folyamatos jelenben. Ez nyilvánvalóan azoknak az elsajátított értékeknek köszönhetõ, amelyek - mondjuk így - ezt a szubjektív élményt objektiválják a külsõ szemlélõ számára.

Visszatérve a megboldogulás elõtti életszakasz jelentésére. Ez - E. H. Erikson felfogásában, akinek elméleti munkássága nagy hatással voIt szakmai szemléletem kialakulására - az idõskor, amelyet a felnõttkor elõz meg. Erikson az emberek életútját nyolc szakaszra osztja fel: csecsemõ-, kisgyermek-, óvodás-, iskolás-, serdülõ, fiatal felnõtt-, felnõtt- és idõskorra. Ezek a személyes identitás alakulásában pszichoszociális szakaszokat jelölnek. Mindegyik jellegzetes krízisekkel bír, amelyek kimenetele meghatározza a következõ szakaszok válságait is, mind az átélés, mind a következmények tekintetében. Ebben a modellben a felnõttség korát a generativitás vagy a stagnálás, az idõskort pedig az énintegritás vagy a kétségbeesés állapota jellemzi.

Erikson elméletében - amelyet terápiás és kutatói tapasztalataim mindenben alátámasztanak - a felnõttkor a leghosszabb pszichoszociális szakasz, s általában a hatvanas életévek közepéig tart. Ennek a szakasznak a krízise arról szól, hogy képesek vagyunk-e létrehozni valamit vagy felnevelni valakit. A központi konfliktus ennélfogva az alkotóképesség és a stagnálás ellentétpárral ragadható meg. Vagyis a személyes boldogulás ténye és élménye a személyes identitás alakulásának függvényében értelmezhetõ dolog.

Az idõskor az ember életének zárófejezete. A visszatekintés, a számadás, a leltározás ideje. Mérleget készítünk. Az énintegritás kifejezõdése az az élmény és gondolat, hogy akkor sem élnénk alapvetõen másként, ha újra születnénk. A kétségbeesés kínját az a mérleg tartja fenn, hogy elvesztegettük életünket.

A felnõttkori generativitás, mint a személyes boldogulás megjelenési formája, úgy fogható fel, hogy olyasvalamit hozunk létre, ami túlél bennünket. A már említettek alapján, a felnõttkor alkotóképessége egyben az idõskori kétségbeesés megelõzhetõségét is magában foglalja. A stagnáló ember viszont képtelen a jövõnek szentelni magát. Nem boldogul tehát.

Személyes boldogulásom dolgában, így a felnõttkor vége felé tartva úgy vagyok magammal, hogy nem félek a kétségbeesés rémétõl. Mint gyógyító legtöbbször azonban ezzel az emberi állapottal találkoztam, s mint kutató, a szorongás és rettegés lélektani hátterével foglalkozom ma is. Azt hiszem, ez azért lehetséges, mert saját kríziseim és konfliktusaim átélésében alakuló identitásom végig megõrizte azt az alapját, ami nem tõlem való.

Kereszténynek tudom, vallom magam.

Azzal kezdtem, hogy kétségeim vannak: tudok-e pontos válaszokat adni a feltett kérdésekre? Most, hogy személyes identitásom alapjaihoz jutottam el a gondolkodásban, ismét bizonytalanságot érzek magamban. Biztosan azért, mert amirõl szólnom kellene, mindezidáig számomra azonos volt azzal, amit - jobb híján - a "privacy" fogalmával szokás megjelölni. Ez sok szempontból kritizálható álláspont, jól tudom. Hivatkozhatnék életkorom alapján a történelemre, amely - úgymond - sokak életvilágában hosszú idõn át érthetõvé tette a hit elrejtettségét. Nem hivatkozom, mert nem lenne igaz. Azért is a "privacy" fogalmához nyúltam, mert ez nem az elrejtettséget foglalja magában, hanem az intimitásét, ami nem csupán az élmények individuális különbözõségeit és így megoszthatóságuk eleve korlátozott voltát jelenti, hanem ezért és ez által az állandóság és ilyen módon a biztonság tapasztalatát állítja elõ. Védekezés ez a javából, persze. Azok tesznek így, gondolom, akik tudatosan is átélt krízisek és konfliktusok során jutottak el a felnõttség állapotába, akik megharcolták identitásuk alakulását, õrizték az alapokat ahogyan tudták, a modern és posztmodern állapot körülményei között.

"Igazából nincs más élmény, csak a család" - írja Márai Sándor. Katolikus és vallásos családból származom, ez volt az alapvetõ keret, amely személyes identitásom alakulását formálta. Élmény és "kognitív" szinten egyaránt. Anyám tanított meg imádkozni, s ennek az adott nem-spirituális értelmet, hogy apámért, aki sokat volt a fronton, mindig aggódni kellett. Apámat pedig arról fagattam mint "egyke", hogy miért nincs Jézusnak "igazi" testvére, neki tudnia kell, hiszen õ is József. Mikor értesültem a napkeleti bölcsek gesztusáról, kissé megnyugodtam, mivel nem értettem, hogy Jézus születésnapján miért én kapok ajándékot, s miért nem Õ? Visszagondolva ezekre az eriksoni szakaszokra, felismerni vélem, hogy a család miként alapozza meg mint intimitást nyújtó, biztonságos kommunikációs keret a Jézussal való azonosulás kezdeti feltételeit beleértve a felnõttkori identitás kognitív komponenseinek elõképeit is.

A serdülõkor és a fiatal felnõttkor az identitás vagy szerepkonfúzió, az intimitás vagy izoláció ellentétpárjaival jellemzett krízisek korszaka azok számára, akik vállalják az ezzel járó konfliktusokat, és megszenvednek azért, hogy a válságok kimenetele a pozitív pólus mentén alakuljon. A magam számára ez az életszakasz hosszabbra sikeredett az átlagosnál, s alkalmat adott a hit és a ráció szembeállításának "egyéni" kimunkálására. Két életesemény az átélt fejlõdési szakaszok turbulenciájára és a felnõttkori személyes identitás megjelenítésére feltétlen kihatással volt. Az egyik apám súlyos betegsége, ami azzal járt, hoy máról holnapra családfõvé kellett válnom az ún. "korai zárás" pszichoszociális aktusával, azaz a szerepek szintjén felnõtt elvárásoknak kellett megfelelnem. A másik esemény pedig az volt, hogy tudomásul kellett vennem azt a tényt, hogy nem lehet saját gyermekem. Az elsõ trauma a fiatal felnõttkorral együttjáró mobilitási potenciál elveszítését, a második pedig az addig kvázi automatikusan elõvételezett felnõttkor radikális megszûnését vonta maga után.

Úgy látom most, hogy a biztonságot nyújtó kvázi-felnõttkori szerepeknek maradéktalanul megfeleltem, hiszen édesapám még két évtizedig velünk élt, ugyanakkor professzionális tevékenységi köröm egyre bõvült a már említett szorongó, rettegõ emberek megsegítésére. De már akkor is, és most is, csak mint "munkaterápiát" tudom értékelni ezt az aktivitást. Közben ugyanis folyt bennem a belsõ harc a bennem élõ Krisztus-imágó megõrzéséért, fenntartásáért.

Az volt a félelmem, hogy ha elveszítem Krisztust, magam is a stagnálás és a kétségbeesés állapotába kerülök.

Csodára nem vártam, Krisztus-hitem egyik alapját szolgáló csodák már megtörténtek - akkor. Egyre jobban foglalkoztatott viszont az utolsó három év, s az utolsó hét eseménytörténete Jézus életébõl. Akkor fogtam elõször kézbe Pascal Gondolatok-ját. Felfigyeltem arra, hogy az evangélisták mind kifejezik Krisztus gyengeségét haláltusájában. Nem tudnak talán állhatatos halált ábrázolni? Hogyne tudnának, hiszen ugyanaz a Lukács Szent István vértanú halálát állhatatosabbnak írja le, mint Jézus Krisztusét. Tehát félelemre képesnek mutatják, míg a halál még nem látszik elkerülhetetlennek, de aztán rendkívül erõsnek és megbocsátónak. "Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják, mit cselekszenek" (Lk 3,4).

És akkor megérkezett életembe a Társ, akivel szövetséget tudtam létrehozni. Míg én ádáz küzdelemben a hit és ráció számomra összebékíthetetlen természetével viaskodtam, õ oly egyszerûen fejezte ki a nagyszerû dolgokat, mintha nem is gondolkozott volna rajtuk, és ugyanakkor mégis oly világosan, hogy látni lehetett, mit gondol róluk. Ezzel az adottságával sikerült az izoláció és a stagnálás kísértetét elkergetnünk életvilágomból.

Intellektuálisan pedig egyensúlyba kerültem önmagammal azáltal, hogy belátásra jutottam: Isten nem tárja fel mindenki elõtt magát, s nem is rejtõzik el mindenki elõl. Hanem vannak, akik keresik - tehát hisznek valamilyen módon -, s azoknak feltárja magát. Istennek emberré kellett válnia, hogy önmagát megmutassa. Istenrõl nem lehet másutt bizonyság, mint Krisztusban, és másképp, mint Krisztus által.

Az említett szövetségben s e belátással jutottam a boldogulást idézõ felnõttkorba. Ha ennek, mint említettem, attribútuma az, hogy olyasvalamit hozzunk létre, ami túlél bennünket, csak egyik lehetõség a gyermek iránti vágy, a fogalom ennél tágabb tartományú. Magában foglalja azt is, hogy eszméket hozunk létre és/vagy tanítunk.

Erikson úgy vélte, hogy az alkotóképesség iránti vágy eltolódást jelent az intimitástól a társadalom egészének irányába. Részemrõl ez az írás tanúskodhat errõl, mint keresztény identitásom (Krisztus-imágóm) alakulásának dokumentuma.


,,Hétköznapi hitem''

KORINEK LÁSZLÓ egyetemi tanár,kriminológus

Nehezen tudnám leszûkíteni egy vagy néhány személyre annak a folyamatnak a megindítóját, amely jelenlegi személyiségem kialakulásában meghatározó szerepet játszott. Ráadásul sajnálatos módon aligha szolgálhatok klasszikusan sorsfordító istenélményemmel. Meglehet, érzékenységem hiányzott, hogy ezt észrevegyem, de az is megeshet, hogy látványos fordulatok, megigazulások általában is hiányoztak életembõl.

Most, így a századvégen gyakran fordul meg a fejemben, hogy mennyi tanulsággal szolgált ez az utolsó évszázad - amelyet részben saját, részben személyesen ismert felmenõim történeteibõl ismerek. Mit is üzen a 20. század? Következik-e majd a 21. század az elõzõbõl? Miért van az, hogy a keresztény civilizáció a legerõsebb és legszámottevõbb a világon? Ugyanakkor miért csökken itt, Európában a vallásosság?

Mivel szûkebb szakmám a kriminológia, a bûnös emberi magatartás kutatása, az is egyre többször jut eszembe, hogy talán rosszul teszem fel az alapkérdést, és valójában nem a bûnözõvé válást kellene magyarázni, hanem hogy miért maradnak (vagy lesznek) jók és törvénytisztelõk az emberek.

Ha így közelítem meg a problémát, és így próbálok válaszolni a kérdésre, talán a legfontosabb tanulságként leszûrhetem, hogy elõdeim életük egy-egy pontján fontosnak találták, hogy továbbadják azt a hagyományt, ami a kereszténység felvétele óta, tehát már 30-40 generáción át töretlenül tart, és ennek a láncolatnak aktuális cselekvõ tagjaként élni és dolgozni bizonyosan felelõsség, de egyben megnyugtató érzés is, hogy jó úton járok, nem tévedtem el.

Persze amennyire vissza tudok emlékezni, nagyapámnak, néhai Korinek Adolfnak más lehetett az istenképe. Asztalosmesterként a gyalupad mellett a vasárnapi szentbeszédet még napokig forgatta a fejében, esetenként vitatkozott a hallottakkal. Be kell vallanom, velem ez szinte sosem szokott elõfordulni. Lehet, hogy én távolodtam el az egyháztól, vagy a magamfajta emberek változtak volna meg? Rossz keresztények lettünk?

Visszatérve az eredeti kérdésfelvetésre, ha mégis keresem a múltamban azokat a személyeket, eseményeket, akik és amelyek nyomot hagyhattak életutamon, elsõnek kétségkívül a szülõi ház említendõ. Olyan faluban nõttem fel, amelynek erkölcsi rendje, tekintélytisztelete mai szemmel már idillikus, de azért egyúttal tanulságos is volt. A plébános vagy a káplán 4-5 hetente meglátogatott bennünket, és 1-2 órára a felnõttek leültek beszélgetni. Õk az életünk vagy még inkább a hétköznapjaink részei voltak.

A szigorú követelmények (de ugyanakkor kiszámítható felelõsségi viszonyok) valahogy egyszerûbbé tették az akkori életet. Amikor 1956. november elején egy este erõs tüzérségi tûz hallatszott, másnap a szüleim számára nem volt kétséges, hogy erre hivatkozva sem lehet lógni az iskolából, és így aztán bátyám volt az egyetlen VII., és én az egyetlen V. osztályos az általános iskolában.

A második helyen egy pap barátomat kell említenem, aki immár 25 éve törõdik a lelkem alakulásával, és mindig készen állt, ha erkölcsi dilemmáim adódtak. De önmagában - amikor számtalan esetben feltettem magamnak a kérdést, õ most mit tenne - pusztán létének morális súlya is elegendõnek bizonyult. Egyszerûen jelen volt az életemben.

Nem hallgathatom el, hogy összeakadtam rossz pappal is, pontosabban õ inkább embernek volt rossz, így papnak sem lehetett jó. Ennélfogva nagyon nehezen tudtam megértetni magammal, hogy miért tesz vele éppen engem próbára a Teremtõ.

Ha pedig Jézus Krisztus szerepét vizsgálom, talán egy istenélményszerû esetet mégiscsak fel tudok idézni, ami a világképemet bizonyosan formálta.

1992-ben feleségemmel az izraeli kormány vendégeként egy hetet töltöttem a Szentföldön. A vendéglátók nagyon figyelmesen tekintettel voltak vallásos meggyõzõdésünkre, és a hivatalos programok után a szent helyek legtöbbjéhez is elvittek. Így adódott, hogy egy délután a csodálatos kenyérszaporítás helyszíne, majd a Genezáreti-tavon történõ hajózás után Szent János keresztelési helye (a Jordán mellett) volt az útiprogram, és Názáretben, az Angyali Üdvözlet bazilikájában fejeztük be a napot.

Késõ este volt már, amikor ott álltam a bazilika altemplomában egy pinceszerû szobában, és karnyújtásnyiról szemléltem az 1. századból származó görög nyelvû falkarcolásokat, amelyek Máriához és Jézushoz fohászkodtak. És ekkor történt velem valami. Valami világossá vált elõttem. Éspedig az, hogy Jézus történetét, mint mindenki, én is a kis katekizmusból 6-7 évesen ismertem meg, és õszintén megvallva, ez valahogy (Isten bûnömül ne vegye!) egybemosódott azokkal az egyéb szép történetekkel (mesékkel), amelyeket ez idõ tájt hallhattam. De akkor, ott, úgy éreztem, hogy üzent nekem az az ismeretlen õskeresztény zarándok, aki még biztosan tudta, hogy itt állt az a ház, amelyben Joachim, Anna és a fiatal Mirjam élt. Vagyis tudatosodott bennem, hogy két évezred óta él valami, ami most bennem folytatódik. Talán mégis természetfeletti teljesítmény az, hogy tizenkét "ágrólszakadt" galileai egyetlen eszmével az akkor ismert egész világot átfordította! És ez a hit él, tehát a Gondviselõ bizonyosan akart ezzel (meg talán velem is) valamit!


Ünnepi pillanatban

KRÁNITZ MIHÁLY teológiai tanár

Megállíthatatlanul elérkezik a 2000. esztendõ, és mindenki feszült várakozásban él. Ez a szám szimbolikus. Ha nem lenne kerek, nem sokban különbözne a többi négyjegyû számtól. Ám mégis sokatmondó. Az egyház történelme során mindig nagy figyelmet szentelt a számok üzenetének. Erre maga a Szentírás is felhatalmazza, ahol az egy, a három, a hét, a tíz, a tizenkettõ, a negyven, az ötven és a száznegyvennégyezer az olvasó számára is érthetõ módon hozza közelebb a számok világán keresztül azt a titkot, amit kimondani valójában nem lehet, csak megközelíteni. Ezért az egyház gondolkodásában a múlt, a hagyomány éppúgy jelen van, mint a jövõre irányultság. Az elsõ ezredévfordulónak is döntõ jelentõsége volt az egyének és - tudjuk mi, magyarok is - a népek szempontjából. A szentévek kerek, Krisztus születéséhez mért évfordulói a késõ középkortól kezdve minden keresztény számára kívánták elhozni a megváltás eredeti megtapasztalásának érzését, a lelki élet felszításával. A mostani nagy jubileum személyesen kettõs címen is érint, mint magyart és mint keresztényt. A jubileum ünnepet jelent, és talán ezek az egyéni gondolatok nekem és másoknak is hasznosak lesznek, mert az ünnepre készülni kell. A gyakran monoton életünkben ezért mégis fontosak a számok és az évfordulók.

Utoljára tíz évvel ezelõtt kértek fel személyes hangú írásra a Szentendrei Ferences Gimnázium évkönyvébe. Akkor harminc éves voltam, és újmisés papként próbáltam visszaemlékezni az elmúlt néhány évtizedre. Persze elõször vonakodtam, de ilyenkor, ha nem kedvtelésbõl írok naplót, mindig segítségemre siet a Lélek. Mivel az ember már gyermekkora óta kérdezõ lény, hadd tegyek fel én is néhány kérdést, keresve rá a lehetséges válaszokat. Azonnal itt az elsõ, majd a többi. A hatmilliárdomodik ember megszületése után milyen jelentõsége van az egyes ember leírt szavainak? Milyen visszhangja van, érdekel-e valakit? Van-e hatása egy olyan ezredvégi hónapban, mely felpörgetett, gyakran futószalagszerûen megélt napjainkat rohamosan elnyeli? A szó csengése és igazsága megérint-e valakit? A jeles napok és a kétezredik év mellett ilyen a Karácsony is, megállásra vagy legalább elgondolkodásra késztetnek. Valamit lezárunk, és átlépünk az újba, mely egészen biztosan nem fog megszabadítani régi gondjaink terhétõl, valójában a felelõsségtõl. De mégis mit szeretnénk? Mit vagy kit várunk? Egészen biztos valami szépet, megnyugtatót, kiteljesítõt. De a földi természetes célok ezt nem adják meg, és ezt mindannyian megtapasztaljuk vagy már megtapasztaltuk. De akkor mi a maradandó életünkben? Erre egyszer válaszolni kell. Amit létrehoztunk, szellemi vagy anyagi alkotásaink? Életünk végén egyszerûen itt kell hagyni. A maradandót a személyiség õrzi, mely mi magunk vagyunk, a lelkünk. Most, hogy szembe kell nézni önmagammal "az emberélet útjának felén", már nem áltathatom magam azzal, hogy hiszen még van idõm, ráérek a válaszadásra. A tovarepülõ idõ nem tûri az álmodozást. Ezért mint papnak és hívõ kereszténynek a lelkiismeretem sürgetésére ki kell mondanom, hogy az élet számomra Krisztus. Ezért az én jubileumom Annak az ünneplése, aki már anyám méhétõl meghívott és megajándékozott önmagával és a hivatással. Ennek felismerésében nagy szerepe volt a Szentírásnak, Isten Szavának és annak a ferences papnak, aki rávezetett a leírt Szó titkának megértésére. Ettõl kezdve "az Ige testté lett, és közöttünk élt" számomra is. Csakhogy tudtam azt is, hogy "fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra" (Sir 2,1). Mert, ha egyszerû keresztényként sem könnyû a keresztségben, a bérmálásban és a házasságkötésben kimondott ígéreteknek megfelelni, vajon lehet-e bátor lélekkel vállalni Krisztus képviseletét? Talán a mai világban, bár ez nem törvényszerû, lassabban érlelõdik meg az elkötelezett döntés. Minden embernek saját ideje is van. Nem lehet senkit megelõzni. "Az Úr elõtt ezer év vagy kettõ annyi, mint egy vagy két nap." Õ mindenkitõl a személyes választ várja, ráadásul, és ezt megtapasztaltam, segít is a megfelelõ idõben a megfelelõ válasz kimondására. Belülrõl ezt így tapasztaltam meg: "Ne félj, én veled leszek, megsegítelek." És az "én órám" elérkezésekor ki tudtam mondani az "igent" a papszentelésben. Azóta új idõszámítás kezdõdött az életemben. Már nem a magam keresései, kérdései foglalkoztatnak, hanem a helyes, Isten elgondolása szerinti válasz kimondása, szavak és tettek, egyszóval az életem segítségével. Küldött vagyok, és ez adja meg számomra a mindennapi feladatot: képviselni Krisztus ügyét minden élethelyzetben. Amikor az óra másodpercmutatója a 2000. év kezdetére ugrik, ez Krisztus megtestesülésének ünnepi pillanatát jelenti bennem.


A jelszó

LÁSZLÓFFY ALADÁR költõ

A napokban a pesti utcán hozzánk lépett egy alacsony, vézna, gyûrött arcú emberke, és többször egymás után azt mondta: Jézus... Jézus... Jézus... Pillanatok alatt felismertük: nem együgyû, szellemi fogyatékos, sem beszédhibás, hanem idegen anyanyelvû kéregetõ, akibõl egyre több van a nagyvárosokban, szerte a világon. Elesett, menekült. Nem tud annak a közegnek a nyelvén, ahova került, így az egyetlen megbízható és érthetõ szóval, közös fogalommal közli, mit akar: irgalmat, segélyt, együttérzést. Teszi annak az egyszerû és érthetõ kalkulusnak az alapján, amit a gyakorlat igazol: van valaki, akinek a neve nem egyszerû világhír, hanem általános bizalmat ébreszt, hordoz, immár kétezer éve, akiben nem lehetett csalódni. Közös tapasztalata ez egymás nyelvén nem beszélõ embereknek. Egy csavargó is garanciát és támaszt remélhet a nevére való egyszerû hivatkozással.

A helyzet teljesen Isten szándéka szerint bontakozott ki, fejlõdött fel. Egy olyan emberi "karácsony" és "nagyszombat" között, amikor Jézus fellépett, a szó szoros értelmében egy elfoglalt, gyarmattá degradált, õsi, nagymúltú és önérzetes országocska és az õ új gazdája szigorú belügyének, nem holmi nemzetközi horderejû valaminek látszott, hogy az uralkodó normák szerinti lázadót, egy "deviánst" elítélnek, s a rendelkezésre álló módok egyikén likvidálnak. A kereszthalál több tízezredik áldozatáról legkevésbé azt lehetett leolvasni, hogy ügye, tanítása világvallássá növi ki magát - maga fölé magasztos jelképként épp ezt a sajátos kínhalál-eszközt emelve. A "nem azt, hanem Barrabást!" jellegû választás semmi mást nem mutat, mint hogy a tömeget mindig könnyebb meggyõzni arról, hogy aki a rómaiak tehervonatait robbantgatja, annak van igaza, nem a másiknak, aki testi, fizikai, politikai elnyomatás közepette a lelki-szellemi kiutakat, a méltóság maradandónak bizonyuló ösvényeit keresgéli, fejtegeti, feszegeti végtelen árnyaltsággal, de mivel a dolog csak ígéret, jóval erélytelenebbül, mint a partizán. Ha választani muszáj, mindig õt ejtik hát, iránta fogy el a türelem.

Pedig Jézus egész viselkedése, "vonalvezetése" olyan, hogy egyértelmûen megértheti az is, aki csak az orráig, s az is, aki utókor távlatokig lát. Egyrészt ilyen értelemben nyilatkozik is ("...mindazonáltal ne úgy történjék, ahogy én akarom..."), hogy egy elõre meghatározott forgatókönyvet kell beteljesítenie, másrészt az Õ személye, eszköz-mivolta még Isten fiaként is másodlagos (ezért nem is védekezik, nem tér ki, sõt!) a cél mellett, amelyért bevetették itt a Földön, az emberiség kovászaként: a versengés, a gyûlölet, a kíméletlenség addigi általános gyakorlatát fordítani át a kölcsönös szeretet és megértés gyakorlatává. Az emberiség további (egyelõre máig vezetõ) útjának mérlege sikertelen ebben a vonatkozásban. Ám Jézus ettõl még a megtestesült terv és szándék. Jézus a világtörténelem igazságérzete. Emberi személybe sûrített feltétlenség, mindazzal együtt, amit Madách tollán s a kétezeréves keresztény történelem más mélabús hitvallói és vértanúi sorsában a végtelenül kínos homoiusion-viták jelentenek.

Mert a nevezetes fix pont a hit, és nem a dogmák. A tabukat nem Krisztus állította, hanem a hiúság és hatalomvágy földi, gyarló, kikerülhetetlen emberi szerkezetének csapdái. Gyanakvó vallásgyakorlatok különben nem nagyon férhetnek össze a szeretet parancsával. S bûnt bûnösen üldözni nem lehet. Jézus a Jópásztor - ám nyája sosem volt és sosem lesz a nyájszintre redukálható emberiség.

A jézusi életmodell és a jézusi magatartásmodell két, egymástól teológiailag el nem választható, ám az élet gyakorlatában a kétezerév végére V-alakban távolodó irányt képeznek. Az egyik az örök, meg nem kérdõjelezhetõ erkölcsi példa - akár az életed is áldozd a hitért, a közért, segíts az elesetteken stb. -, a másik, hogy tartsd oda a másik arcod, meg hogy dobd vissza kenyérrel. Ez utóbbi nem az alázat próbája, hanem az életveszélyes kiszolgáltatottság önpusztító apátiája lehetne csak az egyetlen, akkori, konkrét isteni demonstrációtól elszakítva. Ez hapax legomenon - egyszeriség! Az isteni, tökéletes maximum felmutatása -, így nem kelti a követhetetlenség érzetét az emberi lényben.

Bennem például öregségemre tudatosult, hogy alkatom ellenére már nem vállalom és nem tanácsolom. És annyi minden, Muszadag, Auschwitz, Gulág, Recsk, Duna-csatorna, malenkij-robot után nem tartom elképzelhetõnek, hogy az emberiség égi támaszt keresõ részének igazságérzetét még egyszer az õskeresztények olthatatlan mártírium-szomjjal táplált, genocídiumokat, tömegkivégzéseket vállaló mazochizmusára lehetne redukálni. A jézusi életmodellben ott van az is, hogy "kötélbõl ostort fonván, kiûzé õket a templomból". Kapisztrán például keresztesei élén erre koncentrálhatott Nándorfehérvárnál.

Ez viszont nem hapax legomenonja a krisztusi életszemléletnek. Minden azon múlik, hogy a földi életet - mindennek: magának a hitnek, az üdvözülni akarásnak alapszínterét is - nem akarjuk egészen átengedni a gonosznak. Zrínyi Szigetvárnál erõs hittel "Jézus! Jézus!" kiáltással vetette magát a végsõ küzdelembe. A barbárság megújuló allegrói közepette a lelki szegények és testi szûkölködõk végsõ, mennyei, de emberi jelszava is ugyanannyi.


A személyes hit - személytelenül

LENGYEL BALÁZS író, kritikus

Rónay György, aki valamikor a Vigilia szerkesztõje volt, és ne feledjük, irodalmi félmúltunk egyik maradandó, nagyformátumú írója, ezeket mondja a Szentek, Írók, Irányok címû könyvében (Szent István Társulat, 1970.): "Bizonyára senki elõtt sem titok a jelenlévõk közül, hogy én magam keresztény vagyok és hívõ, tehát Ady "vallásos" lírájának, vagy jobb, találóbb hagyományosan szebb magyar szóval istenes költészetének problémáját is a hívõ szemével, tapasztalatával, és a hit élményének birtokában nézem és igyekszem megérteni." Érdemes tehát Rónay szemszöge alapján vázlatosan képet adni arról, miként alakul ki Ady "istenes lírája". Valamint rápillantani arra, hogy miként formálódik Babits hite. (Lásd Rónay másik tanulmányát.) És végül arról, hogy milyen kapcsolat lehetséges a vallásos élmény és a mély lírai-költõi élmény között. Erre nézve - némi személyességgel, hiszen egykor feleségem volt - vázolni szeretném azt is, hogy miként alakult ki Nemes Nagy Ágnes forró és kétségbeesett, Istennel szembeforduló, "istenkísértõ" hite. A végsõ õszinteség fokán lehetséges-e ezzel szembenézni?

Ady szemlélete világos és folyamatosabb annál - Rónay szerint -, mint gondolni szoktunk rá. Fiatalon, 1908 elõtt ott van a Krisztus-kereszt az erdõn címû verse, mely - mint írta - Krisztusra tekintve "vidám legényként unta a faragott képet", mégis - idõvel - kalapot emel a kereszt elõtt. Aztán ott vannak a vívódásai: "Van Isten, de nem nagyon törõdik velünk." S aki azt mondja: "Hiszek Istenben, mert hinni akarok" meg azt is - és Rónay szerint ez Pascalra emlékeztet: "Nincs már semmi hinni-való - Higyjünk hát egy van-vagy-nincs Úrnak". De Ady késõbbi Isten élményét elemezve Rónay Adynak misztikus éjszakájáról beszél, mely negatív, az Istennel való harcával teljes, és ha egyéni változatban is, de jellemzi a misztikus istenélmények általános struktúráit. Ezt mindenki tudja, erre mindenki rájött.

Az új az - amit Rónay kimutat -, hogy A halottak élén többek között a Sion-hegy alatt az Õ Istene "fölért": Adynak nem kell birkóznia Istennel, "nem kell néven nevezni Istent. Mert Isten egyszerûen van." Ady "öregkori" Istene (37-38 év volt ez az öregkor!), kiharcolt Isten, Adyban lakó, a vele együtt lélegzõ. Kiharcolt Isten - ismétli Rónay - akiben szállást vesz a maga "kiharcolt hitetlenségével". Ahogy az Álmom: az Isten címû verse mondja:

A sorsom: menni, menni, menni
S az álmom: az Isten.

Babits hite talán még komplexebb, filozófiailag még árnyaltabb, mint Adyé, de lényegében mégis így egyszerûsíthetõ, s egyben a kálvinista eleve elrendelést tagadó:

Vezessen hozzád a szabadság!
így kérem olykor aki vár,
mert nem annak kell az imádság,
ki Istent megtalálta már.

De idéznem kell még - Rónay nyomán is - a Csillag után címû verset, mely ugyan "még mindig föltételes, /de a föltételes leplezésben már rég megengedõ, elismerõ, bevalló / végsorai mondják: hogy mire odaérne /mire odaért /", 

te már függnél a kereszten (...)
s ahelyett hogy bölcsõd köré
szórjak tömjént, aranyat,
megmaradt szegény mirhámmal,
keserûszagú mirhámmal,
kenném véres lábadat.

Végül néhány megjegyzést csupán Nemes Nagy Ágnes Istennel harcban álló, kétségbeesett hitérõl. Fiatalon, huszonegynéhány évesen, a háború utáni élmények nyomán a Keress hazát címû versében így beszél:

Keress hazát! Az ûrbe horgonyozz,
s a semmiségnek vetve gyönge hátad,
hol nem perzselhet többé torz nyomod,
egy ifjú istent szülj, mint az imádat.

A szabadsághoz címû versében pedig így:

mit ér nekem, ha vagy és mégse hiszlek,
s mit ér, ha hiszlek és nem létezel?

Szerb Antalra és Halász Gáborra gondolva ugyan csak feltehetõen, de számomra világosan így:

A szájukat szeretném újra látni,
langyos állukat, amely szétreped - 
s Rómába vágyom kerteket csodálni,
és enni sûrû, finom étkeket.

Ugyanis 1945-ben, amikor a vers keletkezett mindenki éhezett. Innen a vers valósága. S innen a vágyálma is:

Adj léghajót! hitet! Mennyi képet!
törd át a törvényt! Add ide magad!
Hogy ne egyenek annyit az üzérek,
s hogy a halottak feltámadjanak!

S az apjáról emlékezve így ír A halottak címû versében a létezés képtelenségérõl, a halál tûrhetetlen voltáról:

Ne hagyjatok! Kerítsetek!
halálos tõrbe ejtsetek,
s míg szûkölök, villogjon ép
fegyveretek, melyen a lét
nem ejthet többé semmi csorbát:
a tiszta, öldöklõ igazság!

Köztudott, hogy Ekhnáton jegyzeteibõl címû versében, hogy úgy mondjam, Istent kívánt létrehívni. Halála elõtti talán utolsó, kevéssé ismert verse, amely az Összegyûjtött verseiben jelent meg (1955) Istenrõl, melynek alcíme Hiánybetegségeink legnagyobbika. Istenrõl a legsúlyosabb szavakkal beszél. Ilyesformán: "Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtõjeként léted feltételezése: blaszfémia." A létezés képtelenségeire így rákérdezve, az Isten lényegét, személyiségét kutatva, mégis gyötrelmes visszavonással, végsõ kétségbeeséssel csak ennyit mond a gondolatmenet s egyben a vers lezárásául: "Egy szót se szóltam." Ez rejlik, ez az elnémulás marad meg minden vívódás után. Ez a túlmutatás.

Nem tudom, szabad-e feltételeznem, Rónay György szellemiségét merészen követve, hogy a költõk érzékenysége, szélsõséges élményképessége nyomán van, lehet, elképzelhetõ ateizmuson keresztüli kereszténység. Hogy az végül is vívódó hû kereszténység. Morális és szakrális.


Drukkolni a kereszténységnek

MÁRTON LÁSZLÓ író

Tisztelt Szerkesztõség,

megvallom, zavarba hoztak kérdéseikkel. Személyes boldogulásomról a nyilvánosság elõtt vajmi keveset tudok mondani. Talán többet mondhatnék róla, ha pályám végén állnék, s onnét visszatekintve példaszerûnek látnám tetteimet és mûveimet, valamint mindazt, ami történt velem, jó és rossz egyaránt. A dolog azonban nem így áll. Emberi számítás szerint életem és tevékenységem közepe táján tartok; munkáim vannak, tetteim nincsenek; s ha egy másik ember szemével próbálnám nézni magamat, mindezekben aligha fedeznék fel példát - követendõt vagy elrettentõt bizonyosan nem, megfontolandót talán igen; csakhogy az óra, amelyben e sorokat írom, nem a vallomásoké.

Így annyit mondhatok, hogy életemben értek sikerek és kudarcok, ezek okai nagyjából kideríthetõk. Átéltem pillanatokat, amelyekben boldog voltam, ezekért hálás vagyok a sorsnak. Még hálásabb vagyok azokért a keserves csalódásokért, bajokért és veszedelmekért, amelyeken eddig ép lélekkel, az élet menetének megtörése nélkül sikerült túljutnom. Munkámban és munkámból következõen életemben is azok a pillanatok voltak meghatározók, amikor hirtelen megláttam valamit, ami addig rejtve volt elõttem; az ilyesmi ritkán fordul elõ, s biztos vagyok benne, hogy nem a személyes tulajdonságokból következik.

Sokat gondolkodtam rajta, de nem tudom megmondani, hogy a pogány véletlen és a még pogányabb fátumok között mekkora mozgástere van a keresztény gondviselésnek. Eddigi életemben úgy tapasztaltam, hogy ami egy nézõpontból véletlennek látszik, egy másik nézõpontból kényszerûség, és megfordítva. Az én nézõpontjaimból a gondviselést, illetve a rá utaló jeleket nem lehet megpillantani; legfeljebb azt a világfelfogást, ma már sajnos inkább hagyományt lehet tudomásul venni, amely számon tartja és igazodni igyekszik hozzá. Helyzetem azé a kívülállóé, aki különbözõ megfontolásokból, többek közt erkölcsiekbõl, drukkol a kereszténységnek. Ha úgy tetszik, inkább a kereszténységnek, mint annak a vidám tarantinói gengszterprakszisnak, amely körül egy még vidámabb antiesszencialista nihilizmus teóriafoszlányai gomolyognak. És inkább a kereszténységnek, mint a globalizált Leviathánnak, s vele az ellenségképzésre alapított politikaelméletnek, amely az imént említett gengszterprakszis alternatívájaként kezd körvonalazódni. 

Drukkolni ebben az értelemben annyi, mint azt várni, hogy a kereszténység a következõ néhány emberöltõben ismét alakítani tudja a világ értékrendjét, hogy valami lényeges mondanivalója lesz róla, figyelembe véve az adott helyzetet. E mondanivalónak, lényegébõl fakadóan, Krisztus történelmi jelentõségét is tartalmaznia kell. Függetlenül az egyes ember személyes boldogulásától.


Töredékes válasz-mondatok

NAGY GÁSPÁR költõ

Azt gondolom, hogy a jászol és a kereszt között minden, ami lényeges, már megtörtént; ama 33 év végtelen vagy véges megsokszorozásában zajlik a teremtett világ új történelme. Ha az idõbeli konkrétságot csak a kereszténység létrejöttének centrális pillanatára értjük, akkor azóta, ahogy néhai Söveges Dávid bencés professzor alapvetõ mûvében, a Fejezetek a lelkiség történetébõl címûben olvashatjuk: "Jézus Krisztus, aki emberi természete alapján beletestesült a történelembe, a lelkiségben együtt éli az emberiséggel ezt a történetet." Mégpedig a kezdetektõl, ahol a szabad akarattal felruházott, teremtett lények immár hatmilliárdot is meghaladó légiója él, amelynek idõbeli, arányos töredéke azután Teremtõjével, annak jézusi képmását hordozva kétezer éve újra szövetséget kötött. Az új szövetség pecsétje az elküldött Lélek idõn és korokon áthatoló szeretete lett. Ez árad felénk szüntelenül. A Pneuma, tehát "a Lélek akkor fúj, amikor és ahol akar".

Az emberiség pedig koronként és egyedenként bámul... Bár évezredek óta hallja a zúgást, és szemével naponta látja a csodát, mégis mintha többnyire viszonzatlan lenne az isteni Lélek feltétel nélküli, ránk irányuló szeretete. Ennek következménye a karcolásnyi történelmi idõ bûnökben édesült hübrisze, amikor az egyes ember elhiszi, hogy õ alakította az egészet. Persze a gõgös tévedéseknek koronként óriási visszhangja támad. De tapasztalhatjuk, hogy Isten nem vonja ki a földi Világból a rosszat sem. Kétségbeesésünk, hitetlenségünk gyökere talán itt keresendõ. Felkiált az ember: ez is megtörténhet! S minden nap felkiált... És elsétál közömbösen a szeretet jósága mellett. Azaz: nem tudja, hogy nagyon szeretik. Sõt ismerik: minden hajszálával együtt számon tartják.

Elgondolom (mintha naivul álmodnék, s ha fölébredek, majd kiigazítanak), hogy ezt a hatmilliárdot, s a valaha is a Földet (és nem tudni még, hogy a Világmindenség mely pontját) taposó, de már testi valójában porladó embermilliárdokat Istennek különlegesen fontos "Naplófõkönyvébe" naprakészen beírták szolgáló angyalai... Ha volt egykor emberi nevük, arcuk, akkor biztos aszerint ismertek. De lehet, hogy csak a számukat, idõbeli sorrendjüket. Mégpedig téveszthetetlenül. Itt a komputer biztosan nem hibázik. Nem törölhetõ le az írás... Minden a szeretet kifogyhatatlan áramkörére van kapcsolva. A teremtett emberi lény szuverén és szabad, de mindent tudnak róla. Pedig Istennek nem voltak, és ma sincsenek besúgói, rosszabb szóval silány, megzsarolt kis ügynökei. Viszont Isten sokszor súg a másik emberen keresztül, hogy erre menj s arra ne menj, ha jót akarsz. "Gyönyörû tévelygéseinknek" is szabadsága van a nagy isteni rendszer vezérlõtábláján.

Mert Krisztus ügyének vannak választott, de mégis önkéntes képviselõi. Õk a Szentek: a történelem igazi személyiségei. Akik közül bármelyiknek az élettörténetébõl kicsapódó jézusi példa a történelem kerekén is fordított. Nem beszélve egy közösség, egy nemzet sorsáról, megmaradásának, lelkiségének távlatairól. Mi, magyarok is igazán sorolhatnánk a példákat... A Szent (ügynök) nem bújik, nem titokban figyel, hanem jól láthatóan élete példájával Isten országa mellett áll, azért ügynököl. Szenvedéseivel, ha kell, mártíromságával. Legtöbbször pedig segítõ jobbjával, mellyel az elesetteknek, éhezõknek egy darab kenyeret ad. Vigasztaló szavaival, ahogy a kitaszított árváknak csitítja könnyeit. Sokszor azzal a gyermekien naiv humorával, amivel derût fakaszt a legelviselhetetlenebbnek látszó történelmi percekben, vagy akár egész korszakokban is.

Így zajlik az a szélfúvásnyi, ama Naplófõkönyvben csak karcolásnak látszó emberi történelem. Ahol az ember a szörnyû és rohanó idõt méri saját rövidke életével, amely aztán összeadódik sokakéval. Nemzedékek, amelyek egyfelõl mindig kortársai egymásnak, és ugyancsak mindig elõdei és utódai másoknak, félelmetes rendben torlódnak azon a hatalmas Világtablón. Fekete, sárga, fehér és barna kavalkád: gyönyörû színárnyalatokban pompázó emberiség. Egy óriás család, mely mégis hiánytalanul számontartott Isten emlékezetében. Ugyanis a legátfogóbb világtörténelem is millió és millió egyéni teremtett élet-sorssal adós. De ebben az emberi "Who's Who"-ban csodálatos módon benne van mindenki. Még Õ is, aki naponta "hivatalból" forgatja: az értünk emberré lett Fiú, hiteles ujjlenyomatával és vércsoporttal. Ott áll a történelem legemlékezetesebb útkeresztezõdésében... És keresztjével a történelemben. Ezért gondolkodunk szüntelenül Róla. Vértanúságának tudatos vállalásával, halottaiból való feltámadásával megújította az Atya és az ember között azt a szövetséget, amely alapvetõen új irányt adott a Világnak.

Ez a szövetségben kötött szeretet a lényege a legnagyobb áldozatnak: az Istenemberként kínhalállal befejezett valóságos életnek és valóságos, diadalmas krisztusi föltámadásnak. Aki ezt megmutatta az embernek, ezt mondta a teremtett lelkek sokaságának kétezer éve. S ezt mondja ma is a remény és a szeretet legnagyobb mondataként mindenkinek: Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.

Ezt a mondatot senki sem múlhatja felül. Ha van bennem hit, erre épül. Erre épül az emberiség történelmének háza. Mi másra épülhetne?


A damaszkuszi út fénye 

NÉMETH G. BÉLAi rodalomtörténész

1) Ami felnõttként Krisztus tanítás- és szenvedéstörténetében leginkább megragadott, az a kereszten kínlódó társához intézett szava. A bûnért való emberi gyötrelem megértõ vigasztalása, s a messiási megváltás ígéret teljesítésének szenvedésben véle is való, érte is való egységvállalása.

2) Ehhez szinte kezdettõl társult bennem a damaszkuszi út örökké ismétlõdõ, más-más módon végbemenõ históriája. Mit tudott Saulus, mit hallott a Mesterrõl a tanítványoktól, akár a különösen szeretett Jánostól, avagy a mûvelt Márktól, ismerte-e õket már elõbb egyáltalán, s ha igen, hogyan s mennyire - errõl nem szól az Írás részletesen, s a szentíráskutatás sem éppen valami sokat.

Töprenghetett-e, igyekezhetett-e megfejteni - hiszen alapvetõen gondolati ember volt -, miért vállalják, a folyvást erõsbödõ hajsza ellenére is, egyre többen, s így közülük azok is, akiknek földerítésére, üldözésére most éppen õ maga is útra kelt, ezeket a tanításokat; mit remélnek, mit kapnak tõlük s általuk?

Hogy éppen ennek az ellentmondásnak fölfejtésén töprengve látta-e be (vagy csak hallucinálta-e, vizionálta-e, szuggerálta-e önmagának, mint azt a nem hívõ bibliakutatók gyakran vélik), addigi meggyõzõdésének ellenkezõjét, s ismerte föl a rábízottal szemben való igazi küldetését, felelõsségét, - ez megint csak szakrális titok, kegyelmi értelmû szellemi-lelki fordulat, melyet a köznapok pszichológiájával magyarázni tán nehéz, szinte lehetetlen, az õ fajta karizmatikus lelkületû ember esetében azonban majdnem hogy magától értetõdõ tény.

3) Egyre inkább úgy érzi vagy érezteti s hiteti magával a mai világ agyonintellektualizált, a racionalitás gõgös bizonyosságában és birtoklásában tetszelgõ, és tetteit, világ- és társas kapcsolatait, élet- és sorskérdéseit elrendezni magát hivatottnak vélõ ember - noha szeme elõtt süllyed minduntalan elképesztõ és kegyetlen társas és egyedi zûrzavarba, hol itt, hol ott az egyedül általa formált világ. S nem utolsósorban és fõképpen éppen ott, ahol a magát az egyedül helyesnek és ésszerûnek birtokában hirdetõ csoport vagy egyén kezébe jut az irányítás, a hatalom, hívják az illetõt Hitlernek vagy Sztálinnak, ilyen vagy amolyan "szocialista" (azaz társasigazság birtokában lévõ) pártnak, eszmének.

4) A mi magyar világunkban és századunkban a Szent Pál-i értelmû hitet, nagyjaink közül, alighanem Babits Mihály testesíti meg igazán. Õ, aki csodálta, s hõsének tekintette Ágostont, a megtérõt, a megtért térítõt.

Ám nála is mélyebb vonzódással szólt a hit vállalása, szüksége, igazsága és a felvilágosodás ateista válfajának bizonytalanságai között küszködõ, vergõdõ Pascalról, aki végül mégiscsak az elõbbinek adta szívét és elméjét.

Schopenhauert is hosszan dicsérte Babits, ám éppen azért, mivel az ragyogó írásmûvészetével, akaratlanul is, azt bizonyította, hogy minden csupán laikus létmagyarázat és erkölcsiség eleve kudarcra van ítélve, és szükségszerûen pesszimizmushoz vezet. Azaz inkább vállalható a Pascal-szerû küszködés, mint akár az ateistán aufklÀÀrista, akár bármifajta pusztán materialisztikus lét- és világmagyarázat, erkölcs- és magatartásalakítás.


Állunk keresztjeink tövében

OLASZ FERENC fotográfus, filmrendezõ

"Mert egy gyermek születik nékünk,
fiú adatik nékünk és az uralom az õ vállán lészen.
és hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erõs Istennek,örökkévalóság Atyjának, békesség fejedelmének"

(Ézsaiás 9,6) 

Sokan vagyunk másodrendû állampolgárok e hazában, akik nem szolgáltunk és nem árultunk el senkit, mert nem pénzre és hatalomra vágytunk, hanem önnön etikánk szerint próbáltunk tisztességgel dolgozni. Meghurcoltak, megaláztak, némaságra ítéltek bennünket, csak egyet nem vehettek el tõlünk: a HITÜNKET. Miközben a csillagok háborúja dúlt, a mi szemünk elõtt a betlehemi csillag ragyogott, s miközben a szolgák új uraiknak szolgáltak a régi gazda gyalázásával, mi a Heródesek és Pilátusok között a megjövendölt Gyermeket vártuk.

Állunk keresztjeink tövében.
Keresztjeink, melyek összekötik az Eget és a Földet,
az Idõ és az Örökkévalóság középpontjai.
Keresztjeink, a kettõs szövetség:
Ég és Föld, Isten és Ember között. 

Állunk keresztjeink tövében.
Jézus születésének 2000. évfordulóján nem csak magunkkal,
de kereszthalálával és föltámadásával is szembesülnünk kell.
Megmaradunk-e?
Keresztjeink megmaradnak-e? 

Állunk keresztjeink tövében.
Kétségeink közepette, hitünk és rövid életünk mulandósága ellen
az õ szavait kiáltjuk feléje:
És bocsásd meg vétkeinket,
Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek.

Állunk keresztjeink tövében.
Isten irgalmazzon mindannyiunknak,
hogy Krisztus keresztje alatt testvérek lehessünk egykoron.
Mindannyiunkért imádkozunk, mert nem veszhet el senki közülünk,
oly kevesen vagyunk...

Állunk keresztjeink tövében.
A föltámadás reményében hisszük, hogy
"... a keresztrõl való beszéd bolondság ugyan azoknak,
akik elvesznek, 
de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje!" Pál 1. levele a Korintusbeliekhez 1,18)


Táskarádió

PÁKOZDI ISTVÁN egyetemi lelkész

Válaszom meglepõ: egy kis, fekete táskarádió. Igen, ez alapozta meg személyes boldogságomat sok évtizeddel ezelõtt, egy ötvenes évek végi, hatvanas évek eleji karácsony estén. Szüleim szegények voltak, éppen hogy önálló bérlakáshoz jutottak, amikor sokszori pirítós-zsíros kenyér és tea vacsorák után ránk köszöntött egy várva várt szenteste. Ekkortájt igen érdekelt a technika, fõként a diódás rádió mûködése, amelyet elegendõ volt az ereszcsatornához illeszteni, és egy fülhallgatóban máris megszólalt a Kossuth Rádió (olykor együtt a Petõfivel, de ez minket, gyerekeket egyáltalán nem zavart). Mivel a fülhallgató a szomszéd pajtásomé volt, a dióda pedig szintén kölcsön volt nálunk, levelet írtam a kis Jézusnak, és benne ezeket a mûszereket kértem: 1 db dióda, vékony kábel és 1 db fülhallgató... Aztán vártam. Az ominózus napon, tudom, egész nap nem ettem. Este azután megnyílt a belsõ szoba ajtaja, gyertyafény, csillagszóró, karácsonyfa, dobozok... Imádság, ének után került sor az osztásra: egy papucs apának, egy sál anyának, egy kesztyû nekem... ez sem az, az sem az, végül fogytán lévén a csomagok, már csak egy nagyobbacska doboz maradt gazdátlan. Biztattak szüleim: nézd meg, kié! De nem akartam hozzányúlni (az én kérésem sokkal kisebb helyen is elfért volna, ha akarta volna a kis Jézus teljesíteni...). Unszolásukra, ímmel-ámmal kezdtem bontogatni az utolsó dobozt. Még ma is könny szökik a szemembe, ha rágondolok: egy világvevõ, elemes, igazi bõrtokos Sokol rádió volt...

Ez volt az elsõ megtapasztalása annak, hogyan hallgat meg minket Jézus. Boldog voltam. Szüleimnek nem is kellett mondaniuk, hosszú idõn át minden este megköszöntem, ha imádkoztam. Késõbb, az évek során ez a karácsony, a szegénységbe költözött Meglepetés, a hidegben, éjben, szalmában fekvõ Érték más tapasztalatokra is elvezetett. Istálló-szegény, vámházból, majd fogadóból átalakított budai kápolnába jártunk szentmisére, ott voltam kezdõ ministráns. Hitemnek, vallásosságomnak, mi több papi hivatásomnak meghatározói voltak azok az atyák, akiket az ötvenes években elüldöztek: Abai Imre latin tanárt Szombathelyrõl, Lombos Aladár ferences atyát pedig a rendjébõl. Mindketten e kápolna árnyékában vészelték át a kommunizmus dühét. Az egyik retorikus zseni, a másik példaszerû gyóntató volt. Õk vezettek el Jézus Krisztus felnõtt megismerésére és az Anyaszentegyház végtelen szeretetére. Két támpillére papságomnak: ma is szeretnék úgy prédikálni és gyóntatni, mint õk. Mellettük kisgyerekként magamba szívtam a józanságot, a realitás és az igénytelenség becsületét. Nem ért ezért meglepetésként, amikor az általános iskolás igazgatónõ hajtóvadászatot indított azok ellen, akik templomba jártak, sõt ministráltak; nem volt váratlan dolog, hogy apám mindvégig csoportvezetõ maradt (jó, hogy egyáltalán a helyén maradhatott). Nem csodálkoztam késõbb a szemináriumban a besúgókon, és még azon sem, hogy sok-sok évvel késõbb kollégáim között is volt olyan, aki féltékenységbõl, karriervágyból rágalmakkal támadt ellenem, na persze csak a hátam mögött.

A híres francia akadémikus, Jean Guitton vallotta: "Jézus misztériumát megérzi minden lelkiismeret: olyan szintetikus, konkrét, intuitív képesség által ragadjuk meg, amelyet Pascal szívnek nevezett..." Nem tudom, szét lehet-e választani az embert értelemre és érzelemre? Mindkettõbõl van bennünk, s ezek át- meg átjárják egymást. Boldogságunk kulcsszava ezért a szív, amely fejünk, agyunk, érzékszerveink, végtagjaink, korunk, múltunk, gyermekségünk és öregségünk, egész történelmünk összefoglaló fogalma. Annak idején ezt a felismerést tartottam a legeredetibbnek Nyíri Tamás Antropológiájában: "Vannak szavak, amelyek azért világosak, mert kimondják a dolgok titkát. Ezekkel a szavakkal nem beszélünk valamirõl, hanem kimondunk valamit... Ebben a szóban saját konkrét emberi voltát, emberi egzisztenciájának a titkát mondja ki az ember, anélkül, hogy föladná és megszüntetné ezt a titkot" (215-216.). A szív és a szeretet ezért szorosan összetartozók.

A szegény, üldözött, támadott Jézus Krisztus és egyháza beleszövõdtek életembe, szívembe. Bár érte, miatta börtönbe nem kényszerültem, csak éppen nyugatra nem utazhattam egészen 1979-ig. Pap lettem, és ebben a hivatásban boldognak tartom magamat (bár ezt mások sokkal jobban láthatják rólam, bennem). Soha, egy percig nem merült fel bennem, hogy ez lehetne másként. Kitöltik az életemet, feladatot és elegendõ örömet adnak azokban az emberekben, akikkel foglalkozom. Sok éve az a rendkívüli dolgom, hogy fiatalok között végezhetek papi munkát: korábban egy évtizeden át papnevelõ intézetben (igaz, hogy tanárként és fegyelmi elöljáróként), hét éve pedig belevaló, ifjú, világi keresztények, egyetemisták és fõiskolások között. Meggyõzõdésem, hogy õk is fogékonyak erre az értékes és maradandó boldogságra, boldogulásra. Szeretnek imádkozni, énekelni, közösséget szervezni, táborozni, tanulni, a hitben és a tudományokban elõrehaladni. Ez nekem ma elegendõ válasz arra, ki és mi játssza a legfontosabb szerepet a személyes boldogulásomban.


Hatvanöt év után

POMOGÁTS BÉLA irodalomtörténész

A "személyes boldogulást" nem egészen úgy képzeltem el, ahogy mostanában, de mondhatnám így is: ahogy a mögöttünk lévõ véres és hazug huszadik században általában szokásos volt. Az értelmiségi életstratégiák középpontjában többnyire az érvényesülés áll: minél biztonságosabb karriert felépíteni vagyontárgyakkal, hatalmi kapcsolatokkal, szakmai befolyással. Nekem kora ifjúságomtól kezdve (és ebben minden bizonnyal szerepet játszott a családi háttér, az iskolai nevelés, azaz a piarista gimnázium) másként alakultak a becsvágyaim és a szándékaim, mások voltak az elképzeléseim. Azt hiszem, jó lelkiismerettel mondhatom: nem vágytam közéleti karrierre, irodalomtörténészként sem akartam egyetemi tanár, fõszerkesztõ, intézetvezetõ lenni. Igazából távol tartottam magam azoktól a helyektõl, ahol tisztségeket és a kitüntetéseket osztogatják, ennek ellenére az utóbbi tíz esztendõben több alkalommal is közéleti szerepet kellett vállalnom. Magam sohasem törekedtem erre, sohasem tettem érte erõfeszítéseket.

A boldogulást abban láttam, hogy minél több dologról szerezzek ismereteket, és olyan területeken próbáljak meg tevékenykedni, ahol jószándékú köznapi munkára van szükség, következésképp az érvényesülni vágyók ezeket a területeket elkerülik. Ezért töltöttem el életemet olvasással: könyvtárakban és idehaza (hála Istennek, kutatóintézeti munkám erre kifejezetten kötelezett), ezért próbáltam világot látni, s valóban sok európai országba eljutottam (többnyire sátorral, hálózsákkal). Ezért foglalkoztam irodalmárként olyan kérdésekkel, például az erdélyi magyar irodalom történetével, amelyek két-három évtizede még igazán nem hoztak hivatalos elismerést és anyagi sikert.

Azt hiszem, ezt a "boldogulási stratégiát", amelynek központjában az ismeretszerzés vágya és a kötelességteljesítés morálja állt, nem lehet elválasztani a kereszténységtõl, az evangéliumi Krisztus személyétõl és tanításától. Valószínûleg nem voltam olyan keresztény, aki minden tekintetben követi az elõírásokat és tanításokat. Számomra a legfõbb keresztény tanítást az jelentette, hogy a "személyes boldogulást" ne helyezzem a szolgálat: az ügyek, az értékek, a mások szolgálata elé. Ez a meggyõzõdésem, amely talán nem is erkölcsi választás dolga volt, hanem szinte természetes életvitel és felsõbb elrendelés, bizonyára a kereszténység, az Evangélium, a krisztusi tanítás által alakult ki és erõsödött meg.

Voltak mindennek evilági példaképei is a családban, az iskolában, az irodalomban. Anyám, aki orvosként mindig a szegények sorsában osztozott, és fizetése egy részét is betegei között osztotta szét. Magyar István tanár úr a piarista gimnáziumban, aki az irodalom szeretetére nevelt. Komlós Aladár, akit fiatal intézeti gyakornokként ismertem meg, és aki mindig a kérlelhetetlen igazmondás példaképe volt. Donáth Ferenc, akinek példája azt sugallta, hogy a politikában nem a gyõzelem a legfontosabb, hanem a hasznos cselekvés. Lõrincze Lajos, aki arra tanított, hogy a tudomány nem függetlenítheti magát az értelmiség közösségi tennivalóitól. És persze költõk és írók, akiknek szellemi társaságában eltöltöttem az életemet: Babits és Kosztolányi, Márai és Illyés, Kuncz Aladár és Kós Károly, Radnóti és Dsida Jenõ - mondhatom valamennyiük szellemalakja mögöttes terében ott rejlett a krisztusi tanítás, az Evangélium, akkor is, ha errõl kifejezetten nem tettek is vallomást.

A keresztény ember dolga ugyanis, az én meggyõzõdésem szerint, ebben az evilági létben nem a harc és a gyõzelem, hanem a megértés, a szolgálat és a befogadás. Hatvanöt éves voltam a minap, némi tapasztalat birtokában mondom ezt. És az "imitatio Christi" eszméje is erre tanít.


Alarichés a Templomok 

POSZLER GYÖRGY irodalomtörténész

Már csak két év, és kétezer éve lesz, hogy felkelt a betlehemi csillag. A megszületett Jézushoz vezette a napkeleti bölcseket. Csoda lehetett. A csillag keletrõl nyugatra mozgott. A Holt-tenger keleti partjáról Jeruzsálembe. És északról délre mozgott. Jeruzsálembõl Betlehembe. Csak ott adhatták át ajándékaikat. Aranyat a királynak. Tömjént az Istennek. Mirhát a szenvedõnek. Ebbõl születhetett a kereszténység. Égi csodából. Földi királyságból. Újjászületett Istenségbõl. Emberi szenvedésbõl.

És átalakította a világot. Mindezekbõl együttesen összeforrva. Létrehozván a keresztény Európát. Majd ebbõl kisugározva a keresztény Amerikát, Ausztráliát. Meg Ázsia és Afrika keresztény foltjait. Hogy közeleg a csodás-jelképes születés kétezer éve, gondolkodnom kell. Mi volt, lehetett ebbõl az enyém, és mi nem.

Enyém lehetett - talán - a kereszténység kultúrájából valami. Nemcsak közvetlenül, hanem közvetetten is. Közvetlenül a kereszténység nagy jelképrendszerébõl. A Biblia etikájából és esztétikájából. Az Ószövetség történetébõl és alakjaiból - ahogy képzõmûvészetben, zenében és költészetben ezer formában és alakban máig tovább élnek. Törvényt tartalmaznak. Amibõl jog lehet az intézményekben, erkölcs a magatartásokban. Az Újszövetség elbeszéléseibõl és példázataiból - ahogy szertartásokban, szervezetekben, hittételekben máig tovább élnek. Mércét tartalmaznak. Amibõl ítélkezés lehet az intézményekben, lelkiismeret a magatartásokban. Közvetetten mindabból, ami e jelképrendszerbõl a mindennapi életbe leszûrõdött. Az ember és ember közötti viszonyok, a család, a szerelem, a barátság és általában az emberi együttélés hajszálérhálózatában. Ami a mindennapi életet humánussá és elviselhetõvé teheti.

Mert érdemes a kétezer év távlataiban is végiggondolni. Kultúránk alapjaiban keresztény kultúra, legalábbis minden elemében a kereszténységtõl áthatott-átszõtt kultúra. A magas kultúra idõtlen remekétõl a hétköznapi kultúra pillanatnyi megnyilatkozásáig. Vagy a kereszténység jegyében, vagy a kereszténység ellenében született. Akár tudatában vagyunk ennek egy gótikus katedrálisban. Akár nem vagyunk tudatában egy triviális szituációban.

Nem lehet enyém - valószínûleg - a kereszténység világmagyarázataiból valami. Az egyéni-személyes változat igen. A közös-általános változat nem.

Az egyéni-személyes változat igen. Mert ma is megrendít a mítosz. Az ember az ajándékozott-kollektív üdvösséget az õsszülõk bûnében elveszítette. De az ember a megszerezhetõ-individuális üdvösséget a Megváltó kínhalálában visszanyerte. Ettõl kezdve rajta múlik az üdvösség. Hagyományosan égi-isteni boldogságban. Vagy nem hagyományosan földi-emberi kiteljesedésben.

A közös-általános változat nem. A nagy történelemmagyarázat. A kereszténység átfogó "elbeszélése". Amit a legszebben Ágoston fogalmazott meg. Isten városáról. Hogy a história a föld és az ég, a Sátán és az Isten városa küzdelme. Amiben a rossz biztosan veszít, a jó talán gyõz. Nem a tanítás erkölcsi magvában nem hiszek, hanem az egységes történelemmagyarázat lehetõségében.

Vagyis a nagy "elbeszélésekben" való hitem rendült meg. Az ember fokozatos felnövekedésérõl szóló, felvilágosodás ihlette "elbeszélésben" és az egyetemes jó gyõzelmérõl szóló, kereszténység ihlette "elbeszélésben" is. Megvannak a magam részleges, kisebb érvényû, de makacsul õrzött "elbeszélései".

Található viszont Ágoston "elbeszélésében" egy megrendítõ mozzanat. Alarich feldúlta Rómát. De megkímélte a keresztény templomokat. Bennük a védelmet keresõ keresztényeket és pogányokat is. Nos, errõl van szó. A templom teremtette aura, a hit adta karizma lefogta a barbár kezeket. Ebben szeretnék hinni. És mindenek után és ellenére hiszek is. Az Isten háza, intézménye, tanítása szent védelmében. Hogy óvja az övéit és nem övéit egyaránt. A gazdaggal, erõssel, üldözõvel, vaddal, kirekesztõvel szemben a szegényt, gyengét, üldözöttet, szelídet, kirekesztettet. Hogy megállnak elõtte a barbárok, és leeresztik a fegyvereiket. Hogy védelmet találunk benne minden szellemi és anyagi rosszal szemben. Ha sor kerülhet rá. Én is, Te is, Õ is. Vagyis mi, mindannyian.

Ezt jelenti nekem a harmadik évezred küszöbén Jézus. Közhely, de szent közhely. Ezért leírom: a szeretet és jóság kipusztíthatatlan hatalmát.

És leírok még valamit. Misztikus, de szerény jelképnek szánom. A napkeleti bölcsek hárman lehettek. Hiszen három ajándékot hoztak, amikor követték a csillagot. Jézus két napot pihent a sírban. Ahova az arimateai József temette. És a harmadik napon feltámadt. Az emberiség két évezredben kereste a jobbat vagy vesztette el. Hátha a harmadik évezredben feltámad és megtalálja. Ha így lenne, Jézus jelképe nélkül nem tehetné. Hogy is mondja Pilinszky?

"Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszûnhetett dobogni szíve -
Harmadnapon legyõzte a halált.
Et resurrexit tertia die."


Boldogulásom tényezõi

RITOÓK ZSIGMOND filológus

Boldogulásomban - a szónak köznapi (sikeres elõmenetel) és etimológiai értelmében (boldoggá tétel) egyaránt - egyik, idõrendben mindenesetre az elsõ tényezõ a család volt, amelybe születtem, annak szeretetteljes, de szigorú igényeket is támasztó, kiegyensúlyozott légköre, a türelem, a bizalom légköre, a biztonság légköre. A gyermekkor élményei, tudjuk, életre szólóan meghatározók, s az, hogy az emberekhez bizalommal tudok közeledni, bizonyosan innen is van. Meg onnan is, hogy abban a családban is, melyben most már nem mint gyermek élek, ugyanaz a szeretetteljes és szeretetteljesen kritikus légkör vesz örül. Mindez egy tanár boldogulásához nélkülözhetetlen.

A második tényezõ, most már idõrendben haladva az iskola. Minden iskola, amelybe jártam, a Mária Terézia (ma: Horváth Mihály) téri Gyakorló Elemi Iskolától a Budapesti Református Gimnáziumon át az egyetemig és az Eötvös Kollégiumig. "Ha élet lengi be az iskolát, az élet is derûs iskola lesz." Ezeket az iskolákat élet lengte be, megismertettek az ismeretszerzés örömével, és segítettek megtalálni kinek-kinek a maga útját. Hogy hivatásomat megtalálta, nem utolsó sorban ezeknek az iskoláknak, az ott tanítóknak köszönhetem.

Mindkettõ, család és iskola, meghatározott erkölcsi értékrendre épült, melynek közös elemei voltak az emberi tisztesség, a munka becsülete, a jó ügyekért való áldozatvállalás kötelezettsége. Az az igény, hogy az embernek legyen meggyõzõdése. Életünk tele van megalkuvásokkal, mindezeket csak az mentheti, ha vannak olyan értékek, amelyek tekintetében nem ismerünk megalkuvást, mert az már boldogságunkat rontaná meg.

Volt még valami, ami család és iskola értékrendje mögött állt és azon átsugárzott: a hit és feltétlen bizalom a gondviselõ Istenben, aki úgy megõriz, hogy - a heidelbergi Káté szavait idézve - "akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le a fejemrõl", az a meggyõzõdés, hogy - mint a Római Levélben áll - "azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra szolgál". Ez a hit és ez a meggyõzõdés a biztonságtudatot növeli, de megvan az a veszélye, hogy túlzott magabiztossággá, elbizakodottsággá válik. Ilyenkor azonban a gondviselõ Isten közbelép, és ítéletesen kirázza az embert a maga biztonságából. Egy igehirdetésben például az ézsaiási igével: nem az én gondolataim a ti gondolataitok és nem az én utaim a ti utaitok. Esetemben életem eseményei is úgy alakultak-alakíttattak, hogy a szót magatartásom egészére mondott ítéletnek, nem-nek kellett értenem. Késõbb értettem meg, elfogadva az ítéletet, hogy az ézsaiási szó Isten megbocsátó kegyelmérõl beszél: Isten kegyelmes, nem irgalmatlan, mint az ember. Aki Isten nem-jét magára nézve elfogadja, az értheti, tapasztalhatja meg az õ igen-jét. Az "igen" pedig Jézusban lett valósággá, Isten minden ígérete õbenne lett igenné (2Kor 1,19-20), a gondviselõ Isten ígérete a testet öltött és kereszthalála által bûnbõl megváltó Istenben. Számomra is. A kiegyensúlyozottságot ezután nem a gyermeki, problémátlan bizalomban lehet megélni, hanem a simul peccator simul iustus (ahogy a reformátorok fogalmaztak), az egyszerre bûnös és igaz lét feszültségére épülõ bizalomban: Bár én... Õ mégis.

Így lesz minden kegyelemmé a születéstõl kezdve (nem a mi érdemünk, hogy milyen családba születtünk) a megváltás kiváltképpen való kegyelmén át és által a halálig és azután. Így lehetne, és ha sikerül, így lehet megbocsátónak, türelmesnek, megértõnek, kiegyensúlyozottnak, szelídnek lenni, az embereknek hivatásában helyt állni, boldogulni (boldognak lenni) az embernek egész életében. Ami utána következik, arról nem is szólva.

Nem ebben jelenik meg Jézus "történelmi jelentõsége"?


Jézus

SZÉCSI JÓZSEF teológus

Augusztus 5-én, Havas Boldogasszony napján születtem Szegeden. Ekkor van Szegeden az Alsóvárosi Templom búcsúja. Édesapám születésemkor egész éjjel értem imádkozott a templomban. Akkoriban - ez 1948-ban volt - nagy sokaság virrasztott mindig éjszaka a Templomban és a Templom körül. Édesapámat a háború vége Budapesten találta. Hol élelmet vitt be a gettóba, hol pedig gyerekeket mentett Budán, valahol a Szent Imre Kollégium padlásán. A robbantás elõtti utolsó villamossal jött át a Margit hídon. Késõbb az oroszok elfogták, de jezsuitának volt öltözve, és a barátjaival gyártott hamis svéd-követségi papírjainak köszönhetõen elengedték. Aztán jöttek a nehezebb évek, de õ csak énekelt, vezényelt, szervezett. A SZIK (Szegedi Ifjúsági Kiskórus) hangversenyeivel Krisztusba vetett tántoríthatatlan hitérõl, kereszténységérõl, magyarságtudatáról tanított. Kisebb közösségben is - amíg erre mód volt - erõsítették egymás hitét, de kiment az utcára is, ott volt az egyházi iskolákért való tüntetésen. Egy életen át apostola volt Szegednek és környékének, a zenén, a népzenén és a musica sacrán keresztül. Gimnáziumi órái örök élményt adtak minden növendékének, évtizedeken át jártak hozzá vissza tanítványai hitért, melegségért. A családi örökségbõl egykor egy darab föld jutott neki, eladta, és teológiai könyveket vett rajta. Ezeket lapozgattam gyerekkoromban, melyeket néha eldugtunk a nagynéni padlására, félve az ÁVO megjelenésétõl. Tanított végeláthatatlan energiával és meggyõzõdéssel. Sohasem ért fel hozzá a kicsinyeskedés, a mellõzés. Kedves volt, és mindenkit szeretett. Nekem Krisztust a szüleim közvetítették, közéleti munkáján keresztül édesapám.

Teológiát tanultam, jobban mondva tanulgattam. Nem ismertem a háború utáni évtizedek terrorját, sem általában az országban, sem a szorosan vett vallási vonalon. Tudtam egy-két adatot, de bizonyos értelemben felhõtlen, gond nélküli légkörben nõttem fel. Az állandó félelem inkább édesanyámat terhelte. A budapesti teológiai tanulmányok sok nagyszerû évet, barátságot, társat, tanárt adtak. Mégis szétesõ, talajtalan világ volt ez, tudományos és emberi szinten is. Azonban itt is, saját hibáimnak és a környezet gyöngeségeinek ellenére ez a közeg a hiteles Jézus Krisztust hordozta. Gál Ferenc, Kecskés Pál, Szörényi Andor, Radó Polikárp, Nyíri Tamás óriások voltak. Együtt tanulhattam Vanyó Lászlóval, Somogyi Gyõzõvel, Takács Gyulával, Rózsa Hubával, Bolberitz Pállal, Turay Alfréddal és sok más kiváló, nagyszerû emberrel. Édesapámat teológiai tanulmányaim miatt egyik állásából eltávolították. Természetes módon vállalta. Megérintett a Biblia. Tanultam az ELTE-n vendéghallgatóként semita-hamita filológiát, de rendes hallgatónak az ÁEH közbelépése miatt nem vehettek fel. Úgy gondoltam, nem abból kell megélnem, ami a meggyõzõdésem, hanem valami másból, és a többit gratis kell közvetíteni, legalábbis nekem. Egy napon benyitottam a Rabbiképzõ Intézetbe. A folyosó egyik ablakmélyedésében beszéltem elõször Scheiber Sándor igazgatóval, akinek elmondtam, hogy érdekel a zsidó szentírásmagyarázat. Azt mondta, hogy üljek be az órájára. Ez így ment aztán vagy öt évig, amihez más tanárok órái is hozzákapcsolódhattak. Egy évtizeden át romjaiból összeraktam Közép-Kelet-Európa egyetlen megmaradt zsidó könyvtárát. Nem térítettem a Rabbiképzõben. Rájöttem, hogy egy világról gyakorlatilag nem tudok semmit. Mindig annyira érdekelt valami részleteiben, amennyire közöm lett hozzá belül, személyes módon, így építkeztem a zsidóságból is. A levéltár és a könyvtár iratcsomóit együtt cipeltem a rabbikar mai derékhadával. Ekkor kezdtem el zsidó-keresztény teológiai párhuzamokkal, kérdésekkel foglalkozni. Eszem ágában sem volt, hogy keresztény-zsidó párbeszéddel foglalkozzak, azt sem tudtam, hogy mi az. Az volt az érzésem, hogy valahogy félre vagyok tájékoztatva. A zsidóságban sok olyan momentummal találkoztam, ami hitelesen Istentõl van, hitelesen közvetíti az isteni valóságot. Volt és van persze hiányérzetem is. A kereszténységben pedig mások és a magam életében - és történelmi méretekben is - azt tapasztaltam meg, hogy megszámlálhatatlan esetben és módon nem hiteles az, amit közvetítenünk kellene, nem hagyjuk megnyilvánulni életünkben Jézus Krisztus üzenetét. Krisztusnak pedig az az üzenete, hogy õ koldus és üldözött. Együtt szenved a koldusokkal és az üldözöttekkel. Ha el tudjuk fogadni hívását, hogy koldustársai legyünk, akkor egyrészt megtaláljuk a boldogságot, másrészt elindulunk a boldogság felé. Egyébként nem.

Késõbb belekeveredtem a keresztény-zsidó párbeszédbe, most éppen benne vagyok. 2000 éven át elsiklott egymás mellett a zsidóság és a kereszténység, és persze ma is, minden ún. dialógus ellenére. A kereszténységet inkább teológiai kérdések (Messiás), a zsidóságot inkább a Holocaust vagy a napi politikai vetületek izgatják. Természetesen mindkettõt a másik kérdésköre is, de mégis ilyen a felállás. A történelem az elmúlt évezredekben sok csodát adott át és közvetít ma is mind zsidó, mind keresztény részrõl. Sok vér tapad ugyanakkor a történelemhez és a történelmi tudathoz. A háborúknak pedig nincsen vége. A zsidóság abban, amit történelmileg elszenvedett a kereszténységtõl, a Hegyi beszéd értelmében boldognak mondhatja magát Isten elõtt. Ez evilági értelemben nem vigasz, de aki rá tud hangolódni a Hegyi beszéd hullámhosszára, annak ez sokat jelent. A kereszténység története sok szent, igaz sorsát hordozza. A zsidóság tudja, hogy a világot az Igazak imája és élete tartja fenn, különben összedõlne. A kereszténység is tud errõl.

Hosszú évek óta tudom azt, hogy a legfontosabb a világon az ima, természetesen a szívbõl jövõ ima. Szeretném, ha nem csak tudnám, de ez állandó jelleggel meg is valósulna bennem. Medjugorjéban lassan két évtizede megjelenik Mária, Jézus édesanyja, Mária Medjugorjéban arról beszél, hogy imádkozni, böjtölni, gyónni kell, szentmisére menni, rózsafüzért imádkozni - mindezt természetesen szívbõl, lélekkel. Ez menti meg a világot. Semmi más. Medjugorjéban megtapasztaltam, hogy a föld összeér a mennyel.

Jelen van Krisztus békéje. Ott voltam Havas Boldogasszony napján ebben az évben, és a 40 foknyi hõségben megjelent vagy 15 ezer ember feje fölött a szivárvány a Nap körül, Isten reménységének a jele, hogy megmenekülhetünk. Van remény, de csak az imádságban Istennek szentelt életben, semmi másban. Ezért imádkozott 1948-ba édesapám a szegedi Alsóvárosi templomban. Most feleségem, gyermekeim, élõ idõsödõ nagyszüleink közvetítik leginkább felém Isten elvárásait, napi feladatunkat. A nagyobb világ csak annyiban vehet el idõt az életünkbõl, amennyiben az a közvetlen ránkbízottakat nem semmisíti meg. Vannak kivételes helyzetek, közéleti elvárások, természetesen ezeknek sem fordítunk hátat. A társadalmat azonban csak egyvalami formálhatja át igazán: a szívból jövõ ima!


Krisztus követõje

SZIGETI JENÕ egyetemi tanár

Keresztény vagyok, ami azt jelenti: krisztusi, vagy inkább Krisztus követõje. De nem lehet követni azt, akit soha nem láttam. Jézus Betlehem óta rangrejtve van jelen miközöttünk. Sokszor eltakarja elõlünk az istálló, a jászol meg a bárányok bégetése. Ki is nekem õ? Hitem szerint sorshatározó, aki személyes boldogulásomban a legfontosabb szerepet játszotta. Emlékeim között kutatok. Tanár vagyok, hivatásom szerint lelkész. Apám is az volt. A templom és az iskola feszültségében éltem eddig is. Bízom: ezután sem lesz másként. Három diákkori történet jut az eszembe.

Amikor iskolába kerültem, minden kiváncsiskodó kérdésemre válaszolni kész nagyapám jóvoltából már tudtam írni meg olvasni. A nagy iskola-izgalom nem az elsajátítandó tudnivalók miatt dobolt bennem, hanem hogy meg fogják kérdezni: mi az apám foglalkozása. Ekkor 1942-t írtunk. Kis egyházamat a hatalom akkori urai mint a honvédelem érdekeit veszélyeztetõ szektát betiltották. Így hát amikor apám foglalkozását kérdezte a tanító néni, én csak szemlesütve mertem mondani: Adventista prédikátor.

Csönd volt az osztályban. Viharelõtti. De nem lett vihar. A tanító néni odajött hozzám, szelíden megsimogatta a fejem búbját, és csak ennyit mondott:

- Jól van. Azt írom be, hogy "magántisztviselõ". Ugye jó lesz így...?

Erre a pillanatra sokat gondolok. Akkor a tanító néni volt számomra a jászolban született Jézus kegyelmes, simogató tenyere.

A másik történet - késõbbi. 1951-et írtunk. Színjeles bizonyítvánnyal végeztem a nyolcadik osztályt, de mégis az osztályfõnököm nagy sóhajtozásokkal mondta el anyámnak, hogy mivel "ikszes" káder vagyok, középiskolában nem tanulhatok. Miskolcon laktunk ekkor. Bejártam a környék összes iskoláját, de mindenütt egyforma volt a válasz: nincs számomra hely.

Közeledett a szeptember. A nyár egy részét Budapesten, nagyanyáméknál töltöttem. Itt tudtam meg "véletlenül": van még egy hely a fasori Evangélikus Gimnáziumban. Izgatottan rohantam, s a hivatalzárás elõtt néhány pillanattal érkeztem. Az igazgató úr éppen hazafelé készülõdött, amikor az irodába léptem.

- Szeretnék gimnáziumba járni - rebegtem.

Nem szólt semmit. Végiglapozta a bizonyítványomat, és felnyitotta az anyakönyvet, beírta a nevemet és adataimat. Amikor édesapám foglalkozásához ért, megkérdezte:

- Mi az, hogy "magántisztviselõ"?

- Az adventista prékikátort jelent - mondtam halkan.

- Micsoda?! - üvöltötte. Apád egy csirkefogó szektás! Ha ezt tudom, soha nem írtalak volna be. Felpattant az íróasztalától, és le-föl sétált a szobában.

- Vedd tudomásul, én fogom a magyart tanítani az osztályban, de abban biztos lehetsz, hogy nálam egy szektás pap fia kettesnél jobban nem felelhet!

Már a második órán kihívott felelni. Még ki sem értem a tábla elé, beírta a kettest. Az elsõ dolgozatomra ráírta: "Az osztály legjobb dolgozata. Kettes!"

Akkor nagyon elkeseredtem. Emlékszem, a nagy szünetben a gimnázium udvarán, a tornaterem falánál álltam. Nem is vettem észre, hogy osztályfõnököm ott áll elõttem.

- Gyere csak Jenõ, sétáljunk egy kicsit együtt - mondta.

- Tudok a keserûségedrõl. Nézd csak, egy választásod lehet: vagy kiábrándulsz mindenbõl, vagy pedig legalább olyan jól, vagy ha lehet jobban megtanulod a magyart, mint ahogyan Laki tanár úr tudja. Kezet nyújtott, majd vállamra tette a kezét és annyit mondott: - Isten segítsen édes fiam!

Aznap elmentem az egyetemi könyvtárba, hogy jobban tudjam a magyart, mint az igazgató úr.

A következõ évben megszûnt az iskola. Állami gimnáziumba kerültem. Ekkor nyertem országos tanulmányi versenyt magyarból, és megértettem, hogy megint Jézus szólt, de most meg az osztályfõnök úron keresztül.

Érettségi után háromszor felvételiztem az egyetemre. 1955-ben, 1956-ban és 1957-ben. Mindháromszor maximális pontszámmal - elutasítottak, megint hitem és apám foglalkozása miatt. Elkeseredve mentem a Liget felé, az akkor ledöntött Sztálin szobor "ottfelejtett", majd a forradalom után gyorsan eltûntetett csizmája miatt "Csizma-térnek" becézett Dózsa György út betonján. Lógattam a fejem, és mindent kilátástalannak láttam. A téren gyerekek játszottak. Egy nagyobb fiú tanította öccsét biciklizni. Amikor mellettem elszaladt, erõsen tartva a nyereg hátulját, rákiabált a kicsire:

- Öcsi, ne a lábadat nézd, nézz elõre!

Valami megmagyarázhatatlant éreztem, amit akkor érez az ember, amikor Isten szól. Megváltozott körülöttem, bennem minden.

Másnap beiratkoztam a teológiára. Hátha én is lehetek Isten simogató tenyere, és akkor nem élek hiába.

Most, hogy a múló évek fátyolán át Jézus kezenyomát keresem az életemben, ez a három történet jutott eszembe. Így találkoztunk. Hajdani tanító nénim simogató keze, osztályfõnököm higgadt, bölcs tanácsa, meg a biciklizni tanító fiúcska rikkantása közvetítette õt nekem életem váltóállítása idején. Így volt Õ jelen az életemben, és így lett értelme a hétköznapoknak.


Ki nekem Jézus? 

SZÕNYI ZSUZSA a Vatikáni Rádió munkatársa

Teológusokkal, írástudókkal, bölcsekkel úgysem vehetem fel a versenyt, de nem is akarnám. Mert ösztönösen, lelkemben mindig éreztem, hogy Jézussal kapcsolatban nincs magyarázat. Nem értelemmel kell közelednem hozzá, hanem "csak" szeretettel. Bár az egyház tanítása szerint "FIDES et RATIO" a helyes megközelítés... Ezt az utat az okos hittudósok és bölcselkedõ hívek választhatják.

Számomra a legigazibb tanítás, amit Jézustól kaptam: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ebben minden benne van, és végeredményben ez irányította életemet. De gyerekként és fiatalkoromban ezt az iskolai hittanórán tanult parancsot sehogy se értettem. Miért szeressem a zebegényi molnár Dönci fiát, aki a nyelvét öltögeti rám? Miért kell szeretnem a gimnáziumban padtársamat, aki sokkal szebb, okosabb, ügyesebb nálam, a tanárok kedvence, és lenéz engem? Az évek múlásával a történelem sodrában azonban megvilágosodott bennem Jézus szava: minden ember a felebarátunk. Az üldözötteket és üldözõiket egyaránt úgy kellene szeretnünk, mint saját magunkat. Szinte erõnket meghaladó feladat. Csodálattal néztem, amint szüleim életük kockáztatásával segítették az üldözötteket. Mégis a század szörnyû bûnei és a háborúk elmúltával rá kellett döbbennünk, hogy semmi sem történt Isten akarata nélkül. Az egykor ellenséges német, olasz, francia, angol, orosz hatalmak most majd talán meg tudják békésen alkotni Európát, miután mindnyájan egyformán szenvedtek és haltak egymás fegyvereitõl. Remélhetõleg ma már õk is követhetik Jézus tanítását, és felebarátjuknak tekintik volt ellenségüket.

A háború utáni, vesztes Olaszországban, ahová férjemmel, Triznya Mátyás festõmûvésszel a szeretetet megtagadó ateista Rákosi rendszerbõl Rómába menekültünk, Jézus uralkodott a szívekben. Ki máshoz is fordulhattak volna?

1950-ben Olaszország koldus-szegény ország volt, az amerikai Marshall-terv segítsége nélkül soha nem tudott volna talpra állni. De az olaszok, meg velük együtt mi is, bíztunk benne, hogy az Atya és Fia majd gondoskodik rólunk. Mint menekültek olyan szegények voltunk, hogy hárman ettünk meg egy pizzát, de megosztottuk szegénységünket másokkal. Itt kezdõdött az igazi kapcsolat Jézussal. Körülnéztünk és láttuk, hogy Rómában a magyarok nagyon magányosak, elhagyatottak. Nem kérdeztük, hogy ki miért, mióta van külföldön, mit csinált a háború alatt, hanem mindenkit felebarátunknak tekintettünk, és meghívtuk kis albérleti szobánkba vacsorára. Eleinte sokan csodálkoztak, hogy a vasárnaponként, majd szombatonként ismétlõdõ vendéglátásra miért költünk, amikor magunknak is alig van betevõ falatunk, de lassanként, a vendégsereg növekedésével, Isten segítségével egyre növekedett a keresetünk is. Azóta is minden szombaton összegyûlnek nálunk a magyarok, most már nem menekültek, hanem külföldön élõ vagy hazai ösztöndíjasok, írók, mûvészek, akik ugyanúgy vágynak emberi szóra, tanácsra, útbaigazításra, mint ötven évvel ezelõtt. Triznya Mátyás 1991 óta nincs velünk, de a lelke közöttünk él, és arra indít, hogy Jézus parancsa szerint szeressük felebarátunkat, mint saját magunkat.


Fenyõtûk és angyalok,gyalult asztalok 

TANDORI DEZSÕ író, költõ

Senki meg ne vessen, ki se nevessen, én arról a részrõl akarok írni itt - tudományos vagy metafizikus fölfedezésem a tárgyban hogyan is lehetvén? -, ami az "élet". 1944-ben, az utolsó háborús karácsonyon nagyanyámmal, Turfitt Annával (akinek a nevében ott a "turf") víg lóversenyt játszottunk lakásunk ablaka alatt (a szobában, maga a lakás a Vár aknavetõi alatt és a Dunához közel), a becsapódó légigránátok egyike összezúzta térnyomásával ablakunkat, az üvegdarabok azonban a lóversenyt játszó nagyanya és unokája mögé - mögénk - vágódtak a padlóba. Nem hiszem, hogy szerepe lett volna a dologban (hogy megmenekültünk) ama gondosságnak, aggályosságnak, mellyel az elõzõ év karácsonyfatûibõl mindig eltettem pár maroknyit, azzal szórtuk fel a kockadobásos, karton játéklapot. A lovak innen indultak. (Nekem.)

Párizsban, a kilencvenes évek elején, mikor életemben elõször keveredtem ki igazán lópályára, a nagy párizsi (Vincennes) ügetõ (fekete salak neonfényben, ámulat, mintha gyerek lett volna újra a - gyerek) hangárszerû terében a tribün alatt, jó kétszáz méter hosszú L alakú világban, gyalult fa asztalok álltak és tarka árusok a francia vidék sok tucatnyi specialitásával, borral, sonkával, fûszerrel, sülttel, fánkkal, mindennel, én nem is tudom. Mert akkor évek óta nem éltem szesszel, s bolond lettem volna szuperkönnyû súlyom (57 és fél kiló) étellel rontani, csak csodáltam az egészet, szívtam illatát. Kint a pálya szélén karácsonyfa állt a nagyszerû fényben, glóriásan - már december elején. Ez volt a születésnapom. Csilingeltek a csengõk, mikor a lovak a célegyenest elérték. Lehunytam a szemem.

Angyalokkal a duisburgi piacon találkoztam egy másik évben, de nem õket választottam, hanem egy fa madarat. Fekete kis harkály-féle, olyan volt - ma is olyan -, mint a Pipi Néni nevû verebünk, aki vakon került hozzánk, s itt csaknem nyolc évet élt. Ahová a háború alatt nagyanyámat temettük, a gödör egy ládát dobott ki: tele volt szöggel. Ahol madaraink nyugosznak, kövek jelölték a helyet, mígnem a parkrendezés el nem takarított minden külsõ emléket.

A fa madár, ha megpöckölöm, leszalad fém rúdján. Angyal-jelenség õ is.

Gyerekkoromban, tizenkét éves lehettem, végignéztem a húsvéti szertartásokat, leírtam rendjüket, ahogy bírtam, és nyertem egy doboz temperafestéket. De nem lett belõlem festõ, nem is ígérkeztem annak.

A párizsi ügetõ-ünnep, a tájak boraival, a gyalult asztalokkal, a finom kenyerekkel (én nem kóstoltam õket) az apa Józsefet, a szentet idézte nekem. Nem tudom másképp zárni évezredem (mit! évszázadom... azt se... ezt a kis évtizedet), kimegyek Párizsba, el Vincennes-be, és elköszönök (78 kg) kétezer évtõl, borral és kenyérrel, a karácsonyfa körüli csilingeléssel, a lovak körül tán csalásokkal (bocsánat! nem biztos), semmi tudással, szívemben valami csudással, és - a többi nem is kell, hogy biztos legyen. Kétezerrel nem indul semmiféle új számítás. De a mi idõnk, akik ebben a kultúrában nevelkedtünk, elemi módon ezeket a számokat és képzeteket ismeri. Csalás lett volna, ha nem is a csudákról számolok be, csak hát ez meg aztán ilyen köznapi volt, nyilván keveset lehet vele kezdeni, be is végzem.


Homály és arc

TATÁR GYÖRGY vallásfilozófus

A kérdést, hogy milyen szerepet játszott személyes életemben a kereszténység, megpróbálom lefordítani a magam számára arra a kérdésre, van-e olyan élményem, amely valóban meghatározó volt, vagy - úgy érzem - utólag legalábbis annak bizonyult. A kereszténységhez zsidóként fûzõdõ szellemi viszonyomról éppen eleget írtam és beszéltem, s bizonyára még fogok is. Ezúttal csupán két találkozásról szeretnék megemlékezni, melyek - ma már tudom - idõben is mintegy "közrefogják" azt, aki vagyok.

Az elsõ közülük olyan korai emlék, hogy még képszilánkjait is csak úgy tudom helyreállítani, ha lehunyt szemmel visszaszállok hozzá, és mélyet szívok abból a rég elszállt levegõbõl. Talán öt éves lehetek. A szomszéd, szintén zsidó kisfiúval együtt - az ötvenes évek legelején vagyunk - a szüleink "kiadtak" minket nyaralni, nyilván pénzért, Balatonzamárdira, egy ki tudja ki által ismert keresztény családhoz. Az arcukra egyáltalán nem emlékszem, de a nevükre igen: Járóéknak hívták õket. Ma azt gondolom, nem lehettek idõsek: rajtunk kívül sosincs gyerek a kertben. Nem emlékszem a Balatonra, nem emlékszem a kertjük alakjára vagy nagyságára sem. Egy naptól fehéren csillogó ház töve rémlik csak, és éretlen málnától roskadozó bokrok, melyekrõl persze folyton ettünk, és egyik gyomorrontásból estünk a másikba. Esténként pokrócba burkolózva lessük a szomszéd szabadtéri mozi vásznát. Hang alig, csak fehér libegések a sötétben. Magából a nyaralásból csak ennyi rémlik. És két jéghideg kép. Ha nem volna hajmeresztõ képzavar, azt mondanám: puha és meleg anyagon dolgozó két hideg vésõ.

Templomba visznek minket. A szomszéd gyerekkel egymás mellett ülünk egy padon, ahová leültettek. Furcsán csillogó fagyos homály: soha életemben nem jártam még templomban - semmilyenben -, nem is nagyon értem, mi az. Nem látok el a mennyezetig, érthetetlen hajlatok, fülkék, semmirõl sem szóló derengés, és fázom, kegyetlenül fázom. Fogalmam nincs, miért jöttünk ide, és mi vár itt rám. Nem messze elõttünk félig a falba merülõ szobor, mintha kifejezetten õ elé ültettek volna bennünket. Ijesztõ, semmi addigira nem hasonlító csend van, és én lassan, verítékezve fogom fel, hogy figyelnek, életemben elõször minden szeretet és gyengéd kíváncsiság nélkül. Rosszindulattal és kegyetlenül figyelnek. Ez az egész márványbarlang úgy nehezedik rám, akár egy gleccser, lassan, fagyosan nyom alá a jeges vízbe, és én egyre világosabban sejtem, hogy valamilyen Ö számomra tökéletesen idegen és megfejthetetlen - elvárásnak kell megfelelnem, ha valaha is élve szeretnék a napfényre penderülni innen. Egész addigi gyerekéletemnek hirtelen vége szakad, kivégzésére váró rab ébred így a tengerparti sétaálomból a siralomház lidércnyomásos valóságára. Hogyan is hihettem az életet olyasminek, ahol az ember kantáros napozóban kergeti a tyúkokat? A részvét leghalványabb árnyéka nélkül kiszolgáltattak ennek a dermesztõ kõszobornak, melyrõl azt se tudom megállapítani, férfi-e vagy nõ, hogy ítéljen fölöttem egy olyan dologban, ami után még kutakodni sem tudok, annyira sincs sejtelmem róla. Mindennek nyoma veszett, ami a szülõi szeretetre hasonlít: óvó melegség, naptól és homoktól dörzsölõ szandál, duruzsolástól kísért anyai hajmosás. Semmi sincs, csak a támasz nélküli ájult zuhanás a kiszolgáltatottság és elveszettség rémének feneketlen torkába. Tudnom kellene valamit ahhoz, hogy ne öljenek meg, de nem tudom, mit.

Egy hideg örökkévalóság telik el, mire a mellettem ülõ gyerekre merek pillantani. Noha egyidõsek voltunk, kettõnk közül õ volt az életre nevelve. Illedelmesen összezárta máskor szüntelen harangozó lábait, kezeit tenyérrel egymáshoz illesztette, ajkai hangtalanul mozogtak. Mit kell mondani? - súgtam felé. Semmit - súgta vissza. - Halandzsázok. Erre a tõle látott mozdulattal én is összeszorítom a kezeimet, és értelmetlen szavakat sustorgok magam elé. 

Nem sokkal késõbb nyaraltatóink visszatértek hozzánk, és kiengedtek a templomból. Olyan volt, mint mikor a halálos ítéletet életfogytiglanra változtatják, ha aláír valamit az ember. Az aznap déli ebéd rabsága - a másik jéghideg képpel együtt - már az életet jelentette a délelõtti rettegéshez képest. Az ebédlõként is szolgáló konyhában most is egymás mellett ülünk az asztalnál megmentõmmel, a szomszéd gyerekkel, miközben az asszony a levest tálalja. Valamilyen - rám azóta is, mindmáig jellemzõ - mélyrõl jövõ vágy késztet, hogy szóljak hozzá, hogy felderítsem az arcát, hogy az érthetetlen hallgatás sötéten gomolygó kideríthetetlensége szálljon ki az ablakon vagy csoszogjon ki a kertbe, és minden legyen végre megint olyan, amilyen akkor volt, amikor még tyúkokkal és málnákkal álmodtam. Jaj, de szeretem a levest! - sóhajtottam az asszony felé, mintegy elõre visszamosolyogva biztosra vett mosolyára. 

Az arckifejezésére már nem emlékszem, csak a tûzhely melletti sötétbõl elõkígyózó ostorrikácsolás vakító csattanására: Ne a levest szeresd, hanem az Istent! 

Egy nyaralásnyi életre legalábbis megértettem, hogy nem csupán bizonyos pillanatokban kell ügyelnem rá, mit teszek, hanem minden pillanatban, minden mozdulatomra. Mikor elmeséltem nekik, szüleim bosszankodva nevettek a feleslegesnek ítélt kiránduláson, de nem kérdeztek rá, hogy féltem-e, én meg nem mondtam el. Csak egy fél élettel késõbb jöttem rá, hogy én tudok valamit, amit õk nem.

A másik találkozás egészen friss, alig egy-két éves. Vagy másfél esztendeje tanultam már Jeruzsálemben, amikor megérkezett hozzám látogatóba egyik legjobb - keresztény - barátom Pestrõl. Tengernyi beszélgetés áll már mögöttünk hitrõl, zsidóságról és kereszténységrõl, meg az ahhoz kapcsolódó dolgokról, hogy micsoda szerencse is, hogy az életünket megelõzõ és majdan követõ két semmivel telt örökkévalóság között alkalmat kaptunk találkozni egymással. 

Az Óvárosnak szentelt elsõ napot a Jaffa-kapunál kezdtük, innen mentünk végig az örmény majd a zsidó negyeden, és sokáig álldogáltunk a Jehuda Halévi-lépcsõ tetején, a Szemét-kapu fölött. Szemben a Templom-hegy, amely felett óriás, arany madárként lebeg az Omár-mecset kupolája. Leereszkedtünk a Nyugati Fal elõtti térre vezetõ lépcsõn, s a naptól izzó kõkatlanban a Fal felé imbolyogtunk. A kikészített papírsapkák közül egyet-egyet a fejünkre tettünk, s az imádkozókat kerülgetve közel léptünk a Falhoz. Egyformán félszeg mozdulattal érintettük meg, s egymásra mosolyogva azonosítottuk mindkettõnk támaszkodásnak álcázott tartását. 

Nem zsidók is elhelyezhetik írott kéréseiket a kövek közt? - fordul hozzám. Csak ha aláírják - ismétlem el egy anekdota csattanóját, és érzem, hogy legszívesebben neki ajándékoznám az egész Siratófalat. Gyere, mutatok valamit - intek neki, s egymás nyomában beosonunk a Faltól balra nyíló, sok ezer éves romok alól felszabadított föld alatti zsinagógába. Valamelyest színlelt otthonossággal kerülgetem a homályban hajladozó, imádkozó haszidokat, gesztikulálva vitatkozó csoportjaikat, az imakönyvektõl roskadozó polcokat. Szinte fizikai szenvedélytõl útnak indított imadallamok járják köröttünk táncukat, visszapattannak a Fal roppant kiszögelléseirõl, újabb dallamok sodorják arcunkba õket, alig látjuk egymást tõlük. Nagyon sokat meséltem már neki errõl a világról, ami úgy az enyém, hogy nem élek benne, és nagyon jól ismer engem. De most elõször láthatott bennünket együtt. Nem élt életem mint nyitott könyv.

És most hová? - hangzik a kérdés, kilépve a jesivák határolta tér megkönnyebbült derûjébe. Most hozzád megyünk - mondtam, irány a Szent Sír Temploma. 

Némán átvágunk az arab bazár egyik sikátorán, a lutheránusoknál balra, s a kõbe vájt utca túlvégénél ismét balra. Belépünk a sok-sok évszázad során átláthatatlan szerkezetûvé épült székesegyház útvesztõjébe. Megmutatom neki a heggyel egybeépített belsõ templomfalon tátongó, kivilágított rést: odabenn fehérlik a Golgota sziklája. Szûk csigalépcsõ vezet föl a kereszt helyének görögkeletiek által uralt kápolnájához. Az aranyló napként megjelölt hely az oltárasztal alatt rejtõzik, zarándokok adják egymásnak a helyet térden csúszva. Hátrébb húzódunk, és egymás mellé ülünk egy padra, elõttünk az oltár. Barátom egy szót sem képes szólni, szemei falják a helyet: elõször látom õt életén túli életével együtt. Kérdõ tekintetemre szenvedõ mosollyal rázza meg a fejét: Maradnék még - mondja. Maradj, amíg jólesik - mondom neki, lent várlak a Keresztlevételnél. 

Lesétálok a homályos csarnokba. Öregasszonyok gyûjtögetnek vizet térden állva hatalmas bronzlámpák alatt, kígyózik a sor a szent sír elõtt, a zarándokok közt fekete bõrû szerzetesek menete vonul istentiszteletre. Minden idegen a fáklyák lobogó fényénél, ismerõs és ismeretlen nyelvek szavai örvénylenek. Várom a magányérzés elveszettségének feltörését a mélybõl - hiába. A barátomra gondolok, akivel ma megint megajándékoztuk egymást. Egyikünk sem tudja egészen biztosan, mit is adott a másiknak, csak azt, hogy a másik megkapta. 

Mikor derûsen kilépünk a székesegyház elõtti térre, szinte egyszerre jegyezzük meg: Ma mindent láttunk. Mindenekelõtt persze azt, amirõl végsõ soron ez az egész történet szól: egymás arcát. A barátom arcánál közelebbrõl sosem fogom látni a kereszténységet.


A megalázott Jézus

TOMPA MÁRIA újságíró, szerkesztõ

Beleszülettem a keresztény életformába. Természetes volt szüleimmel a vasárnaponkénti templomba járás; az akkori májusi litániák hangulata teljes erõvel bennem él, sõt énekel még ma is. Kétéves voltam, mikor Budapesten tartották az Eucharisztikus Kongresszust 1938-ban. Ez a dicsõséges egyház egyik nagy megnyilvánulása volt. Úgy érzem ma is, hogy 1945-ben és utána részben ezért is volt nehéz vállalnunk a dicsõséges Jézus Krisztus hirtelen átváltozását megcsúfolt Jézussá. Két út állt elõttünk: vagy vállaljuk ezt a megköpdösött Jézust, vagy belépünk a pártba, ahol a dicsõítés feltételes reflexét folytathatjuk, de egy egészen másfajta, felületes eszméért. Sokan a délibábos materialista kommunizmus fényes szellõivel sodortatták magukat, ez jobban megfelelt a triumfálás tömegpszichózisának. Az én szüleim pontosan látták ennek az életformának a veszélyeit: az emberekbe az egymástól való félelmet beleültetni, ami kizárja a szeretetet, cinikusan tudatos felsõbb intézkedésre kiirtani az emberekbõl a másik ember mint egyéniség tiszteletét, demagóg módon a tömeget helyezni a piedesztálra. Az én családom makacsul kitartott - 40 éven át - eredeti világnézete mellett, és ezzel elkötelezte magát végérvényesen a megalázott, megostorozott Krisztus mellett.

Személyes boldogulásról nem lehet beszélni anélkül, hogy ne tisztáznánk azt, hogy ezek voltak a sorompók. Mert egész életem folyamán szüleim és késõbb közvetlen környezetem (Szentkuthy Miklós) életvitelét nézve tapasztaltam, hogy Magyarországon igenis lehetett volna kívül maradni a hatalomnak való behódoláson. Mindenkinek volt veszíteni valója, nemcsak nekünk.

Hasonlattal élve: "Róma a kölcsön-istenek és meghódoltatott népek zsibvására volt, két szintes - égi és földi - tülekedés, ocsmányság, amely hármas hurokkal úgy csavarodott köré, mint a bél tekervényei. (...) Barbárok, küllõtlen nehéz kerekek, zsírban úszó szemek, szodómia, dupla toka, mûvelt rabszolga mint haleledel, írástudatlan uralkodók. Több ember volt a világon, mint bármikor aztán, és bele voltak szorítva a Colosseum folyosóiba, és szenvedtek. És íme ebbe a márvány- és arany ízléstelenség-halmazba eljött az a könnyû léptékû és ragyogásba öltözött, hangsúlyozottan emberi, szándékoltan vidékies Galileai, és attól a pillanattól fogva megszûntek a népek és az istenek, és kezdõdött az ember, az ács-ember, a szántóvetõ ember, a pásztorember, akit a napnyugta bárányai közt talál, az ember, ami egy cseppet sem hangzik büszkén, az ember, amelyet hálásan hirdet az anyák minden bölcsõdala és minden képtára a világnak" (Borisz Paszternák: Zsivágó doktor).

Úgy, ahogy akkor a római rabszolga könnyedén tudott azonosulni a megalázott Jézussal, úgy kellett felismernünk 1945 után, hogy nekünk ugyanezt kell tennünk, ha nem akarunk beállni egy olcsón triumfáló eszme sodrásába, ha nem akarunk rövid távú, egymás megfélemlítésén alapuló szemléletben élni. És ha jól belegondolok, ma is ugyanezt a célt kell kitûznünk magunk elé.

1991 januárjában, az öbölháború elsõ napján érkeztem Párizsba. A vasárnapi szentmisén a pap szentbeszédében elmondta, hogy õ is fél és tanácstalan, de a mai igen nehéz helyzetben egyetlen lényeges dolgot kell felismernünk: az egész történelem folyamán Jézus képviselte a nem versenyszellemen alapuló világnézetet. A tömegszemlélettel szemben, tehát hosszú távon kell élni és gondolkozni. És ez nem könnyû.

Mert a félelem és versenyszellem kizárja a hosszú távon gondolkodást, azt, hogy a másik ember felebarátom legyen, sõt, hogy a másik ember mögött Jézust felmagasodni lássam. Itt tudták megfogni a vallásos embert, mert mindenki szeret gyõzni.

Engem sem hagyott érintetlenül az ötvenes évek aktív agymosása (ami a középiskolában a letiltott hitoktatással kezdõdött...). Ha az ember lelke nem kap táplálékot, akkor éhezik, fejletlen marad, sorvad. Ha az ember nap mint nap bizonyos mennyiségû mérget kap, kialakul egy toxikus állapot, és lelki ellenálló képessége lecsökken. Én sem köteleztem el magam a kommunizmus mellett, de a fásultsággal igen, azzal küszködtem, középiskolai éveim alatt, és sokáig utána. Igaz, 12 éves párizsi tartózkodásom feltöltött, újságírói munkám belém oltotta a tevékenység lelkesedését, a kultúra és a kulturáltság több szintjén is. De akkoriban vallásosságom elszürkült. Nem hagyhatom szó nélkül, hogy édesanyám rendíthetetlen egyénisége (korántsem bigott, hanem intelligens vallásossága) mentett át a nehéz korszakon, és vezetett vissza egy magasabb rendû istenhitbe, vallásgyakorlásba. Ennek a lényege az, hogy olyan állandó lelkiállapotot kell fenntartanom, amely könnyûszerrel segít mélyen magamba tekinteni: mert a belsõ hang mindig válaszol! S hogy elsõsorban minden problémát feladatként kell felfognom. Mikor egy sürgetõen megoldandó gubanc elõtt állok, felteszem a kérdést: most Jézus mit mondana? És a belsõ válasz az esetek nagy részében imperatív.

Thomas Merton és sokan mások ezt átélték.

Ez már magában foglalja Jézus történelmi jelentõségét is: amit Jézus tanított a hitrõl, a szeretetrõl, kétezer év után ennyire határozott belsõ választ tud adni. Az Evangélium minden szavából kisüt Jézus személyének a hitelessége. "Már oly régóta veletek vagyok és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem? (...)

Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek..." (Jn 14,8-11) Szentkuthy Miklós mellett eltöltött tíz munkaévem alatt gyakran hallottam idézni ez evangéliumi passzust. Az õ keresztény vallásossága nem volt átlagosnak nevezhetõ. De mindennapos intenzív imaélete szuggesztív volt, és õ ebben az imaéletben oszlop-keménységgel tartotta magát élete utolsó percéig.[1]

Édesanyámon kívül õ volt az, aki az istenhitet - ha kifejezhetem magam így - differenciált szintre emelte, ugyanakkor konkrét vallásos szemléletre ösztönzött. Õ tanított meg minden nap olvasni a szentek életét, és belõlük tanulságot meríteni. Szentkuthy azt vallotta, hogy minden napja ünnep, mert a világmindenségben minden az alázatot sugallja, tehát a hála, a mindenért szóló köszönet az egyetlen magatartás, amellyel az ember pozitívan végig tudja vinni életét.

Csendes, szürke gyermekkorom után szinte magától értetõdõ volt, hogy Szent Ágoston mondatát tegyem meg életcélul: "A legnagyobb tett hûnek lenni a kicsiben." Nem azért, mert én ál-alázatos akarok lenni, hanem mert a kicsi naggyá nõ, mint az evangéliumi mustármag. Nem mindig sikerül lelkesedésben a felszín fölött tartani magam, de intenzív munkám minden percében érzékelem ennek a hûségnek a segítõ erejét. "Aki a kicsiben is nagyon hû - írja Rudolf Kögel -, annak Isten megadja kegyelmét, hogy ami nagy, azt oly könnyen tegye, mintha kicsiség volna." Ez utóbbi még nem sikerült, de örök reményem.

Kétezer év telt el Jézus feltámadása óta. De - gyakran érzem - folytonos emmauszi úton járunk: a kétségbeesés és a remény kettõs útján. Mert felismerhetetlenül, de velünk van ("...hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt az úton..." [Lk 24,32]). Csak annyit tudunk mondani: "maradj velünk, mert esteledik".


A szeretetre épülõ orvosi hivatás

VIZI E. SZILVESZTER kutatóorvos

"...megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet."(1Kor 13,13)

Az ókori orvosok, a kor erkölcsi felfogásával összhangban, még megtagadták a segítségadást a gyógyíthatatlan betegektõl, elmenekültek a megfertõzöttek elõl, még az elõkelõségeket is, ha gyógyíthatatlan betegeknek bizonyultak, magukra hagyták. Ennek megfelelõen az orvosok a haldoklókkal sem törõdtek. A spártaiak a torzszülötteket, a testi fogyatékos csecsemõket lehajították a Taigetosz- hegy Apothetai szakadékába.

Az Újszövetségben a négy evangélista viszont, de fõleg Lukács, az antiochiai pogány orvos említi gyakran Jézus gyógyítással összefüggõ tetteit, amelyeket a szeretet és könyörületesség jellemez. Jézus kézrátevéssel gyógyította meg az izületi gyulladással bajlódó beteg asszonyt (Lk 13,10-17). Márk (9,14-29) pontos leírása szerint Jézus epilepsziás gyereket gyógyít az apa kérésére. Ugyanezt az esetet említi, bár nem ennyire szakszerûen leírva, Lukács (9,37-43) és Máté (17,14-21) is. Jézus bénákat (Lk 5,17-26; párh.) és leprásokat (Lk 5,12-16; párh.) is gyógyít. A szamaritánusról szóló példabeszédében világosan megfogalmazódik a beteg ember ellátásának erkölcsi normája.

Nem véletlen, hogy az orvoslás védõszentjévé azt a - 3. század végén élt és mûködött két orvost - Szent Kozmát és Szent Damjánt választják, akik könyörületességbõl gyógyítottak nem fogadva el semmiféle fizetést tevékenységükért. Érdekesség, hogy e két gyógyító szent tiszteletének Magyarországon is maradtak nyomai a különbözõ helységnevekben: ilyen például Zala megyében Kozmadombja nevû falu, amelyrõl kimutatták, hogy hajdani neve Kozmadamján volt. 

Az Újszövetségben leírt példák és a kereszténység elterjedése így változtatja meg a nyugati orvostudomány, az orvosi tevékenység etikai alapjait. Szakmai szempontból viszont a Római Birodalom virágkorának idõszakában mûködõ, a hippokratészi tanokat hirdetõ Galénosz (131-201) tanai válnak uralkodóvá. A kor orvos tudósai így érvelnek: "így mondja Galénosz".

A betegek ellátása szempontjából jelentõs állomás, amikor Nursiai Szent Benedek, Kr. u. 529-ben, az olaszországi Monte Cassinón megalapítja a Benedek-rendet, amely a szegényekrõl, a zarándokokról és a betegekrõl való gondoskodást tartotta elsõrendû kötelességének (infirmorum cura ante omnia adhibenda est). Ezután rövidesen a kolostorok ezreiben menhelyek és kórházak létesülnek, amelyeket hospitiumoknak, hospitaléknek, infirmariumoknak neveztek. A középkor szellemiségének megfelelõen Európa országaiban sajnos az a torz nézet kezdett eluralkodni, hogy a betegség büntetés, és gyógyulást csak az isteni kegyelem, az angyalok, a szentek közbenjárása adhat. Ennek eredményeképpen a lélek és a test gondozása (cura animae et cura corporis) a papok, szerzetesek kötelességei közé tartozott. Idõközben a tudomány fejlõdésének eredményeként a tudásanyag bõvülésével kialakul az egyes szakterületekkel foglalkozó szakemberek közössége, és az egyháztól függetlenedik. Ennek megfelelõen e szakemberek képzése is megváltozik. 

A középkor leghíresebb orvosi iskolája a salernói, amelyben négy nyelven, latinul, görögül, héberül és arabul tanították a doctrinától mentes, empirikus gondolkozást. Európában a 12. és 13. században keletkeznek az elsõ egyetemek, ahol már a tudományok fejlõdésének eredményeként szakosodott orvosképzés folyt. A 14. század elsõ felében már egy egyetem alapításához a pápának kellett engedélyt adnia. Az egyetem, az Universitas már négy karból állt: jogtudományi, hittudományi, orvostudományi és szabad mûvészeti karból.

Napjainkban is, ha megvizsgáljuk az orvos tevékenységét, ha figyelembe vesszük az egyre inkább elgépiesedõ diagnosztika szakmai jelentõségét, az orvos szakmai sikeressége jelentõs részben attól is függ, hogy milyen kapcsolatot tud teremteni betegével, hogy meg tudja-e nyerni betege bizalmát, hogy a beteg-orvos kapcsolatban meg tudja-e jeleníteni a megértést és a szeretetet.

A magyar nyelv olyan szépen fejezi ki az egészséget, amikor az egészre teszi a hangsúlyt. Az egészség nemcsak a betegség hiánya, hanem - ahogy azt az Egészségügyi Világszervezetnél is meghatározták - a betegség hiányán kívül a testi, lelki és szociális megelégedettség állapota. 

A szamaritánusról szóló példabeszédben a pap, a levita és a szamáriai ember közül a szamaritánus az, akit ma is példaként kellene követnünk, akinek nemcsak megesett a szíve a kirabolt és félholtra vert emberen, hanem sebeit ellátta, gondját viselte.


Boldogulásom útja... 

ZLINSZKY JÁNOS jogtudós

A gyökerek

Életem egyik nagy kegyelme, hogy harmonikus családi környezetbe nõttem bele mindkét oldalról. Apám és anyám közt mély szerelem szövõdött, amire nemcsak az õ életük, de további nemzedékeké is alapozódhatott. Bizonyos, hogy az én gondolkodásomra, életfelfogásomra döntõ hatással volt e szoros rokoni szeretetszálak, példás családi viszonyok sora. Ezt tartottam, tartom természetesnek, s mindent, amit azóta másként láttam, ügyvédként, társadalomban, irodalomban, kivételesnek, természetellenesnek.

Ma is a keresztény házaspár modelljének tartom szüleimet - anélkül, hogy (látszólag) valaha igyekeztek volna azok lenni. Olyan volt ez számukra, mint a levegõ, vagy a nemzet. Adott, megélt, másképp nem is elképzelhetõ világ! Amit tettek, az az otthon építése, a kapcsolatok ápolása, a mi titkos vágyaink teljesítése kényeztetés nélkül, kis eredményeink elismerése és visszásságaink nyesegetése. Rokonságunkban a természetesség, vidámság, ötletesség, játékosság ragadta meg a gyermek figyelmét. A szigorú elvek, nevelési szempontok, az önfegyelem, a kötelességek, köztük elsõsorban a vallási kötelességek teljesítése nem vált soha erõltetetté, kényszerré. Derûsen élvezték az életet, mások gondja iránt érzékenyen - gyászt és bajt is elfogadva és megosztva. 

Külön kegyelem, hogy a pesti piarista gimnáziumban nyolc éven át osztályfõnököm és cserkészparancsnokom is volt dr. Papp László. Több tanárom is kiváló egyén, nevelõ volt. Hogy az iskola katolikus volt, hogy õk papok voltak, semmi erõltetettséget nem jelentett. Teljes természetességgel ízesült addigi életünkhöz. Kitágult családomnak éreztem mindig a piarista iskolát (noha kezdetben nem voltam, lustaságom miatt, kiváló tanuló). Hogy elmúlt évben familiárisa lettem a Rendnek, meghatott és kitüntetett, de írás nélkül is annak éreztem magam.

A gyökerek közé tartozik a cserkészet, a törekvés emberebb emberré és magyarabb magyarrá lenni, nemcsak résen állni, de Teleki Pál jelmondata szerint "kötelességet keresni". A maga rokonszenves férfi-eszmény képével egy életen át ható erõt képezett legtöbbünk életében.

A próbák

1943-ban édesapám úgy ment az orosz frontra, mint aki kötelességet teljesít: a kommunizmus elleni háborút a "mi ügyünknek" érezte. Anyám sápadtabb és csendesebb lett, bár sohasem panaszkodott: immár nemcsak köszöntünk, kértünk is imáinkban. Isten segített. 1943 karácsonyára édesapámat hazaengedték a "csendes" frontról, s mire visszaért volna csapatához, megtörtént a doni áttörés. 

1944 telén a háború elérte otthonunkat, és az élet egy csapásra megváltozott. Az anyagi biztonság, az óvó és óvott otthon meginogtak. Tizenhatodik évemtõl dolgoztam az iskola mellett, tanítás elõtt, után. Romot takarítottunk, ablakot foltoztunk az iskolában is, miközben az ellenséges politika uszításait vertük vissza, mikor tanárainkkal kísérelt meg szembeállítani. Kivettük részünket abból az újjáépítõ, otthont újrateremtõ munkából, amelyhez szüleink, második otthonukat is elvesztett nagyszüleim zokszó nélkül, jó lélekkel, az életért hálásan fogtak neki újra. Egyúttal egyre érõ öntudattal álltunk az egyház, a szabad, demokratikus politikai irányok mellé, melyeket eleinte még álcázott hatalmi törekvések iparkodtak megszorítani.

Érettségi után akkor szabad volt a bejutás az egyetemre. Kiváló tanárok, elsõsorban Marton Géza, Nizsalovszky Endre, Szászy István voltak, akik apám és nagyapáim mellett jogászi hivatásom képét megformázták. Elhittem, ha jól és szorgalmasan dolgozom, nem kívánnak tõlem többet, elvtagadást, hisz "õk" így hirdették. Csak jóindulatú tanulóköri titkárom mondta eredményeimet látva: hagyd ott családodat és gyere a Népi Kollégiumba, akkor pár év alatt professzor lehetsz: - Inkább várok egy kicsit, válaszoltam, de leintett: ne hidd, nincs félút. Ha nem állsz közénk, ki fognak nyírni. A családodat tönkreteszik, amint az újjáépítésen túl vagyunk! Nem hittem. Nem értettem édesapámat, aki egyszer csendesen azt mondta: nehezebb lesz visszamenni a katakombákba, mint volt egykor kijönni onnét. Aztán 1951-ben egymás után zártak ki koncepciós perrel az egyetemrõl, telepítettek ki bennünket helyreállított otthonainkból Bihar megye sarkába, majd államosították nagyszüleim házát s a miénket is - hisz "nem lakunk benne"!

Az egyetemen szembesülhettem eredetiben a marxista ideologiával, ez megerõsített keresztény meggyõzõdésemben. Utána hat évig dolgoztam építõmunkásként, rájöttem, hogy megállom a helyemet ott is. A kitelepítést feloldották, de a rend nem változott. l956 õsze megmutatta, hogy élnek a régi értékek, de azt is, hogy a fegyverek ellen hasztalan a lelkesedés. Úgy tûnt, hogy az ideiglenesnek vélt átmenet tartós lesz, meg kell tanulni benne élni a magam elvei szerint.

A források

Várni vagy élni? Ez volt a kérdés. Lassan megszületett a válasz: csalóka a világ biztonsága, a várakozás, a készülés maga az élet. Megtaláltam Máriámat, akivel a várakozva építés lehetõnek, szépnek tûnt, aki erõforrás, támasz és társ lett az életemben. 1956-ban megházasodtam. Isten gyermekeket adott. Amikor elsõ, majd második fiamat kereszteltük, úgy éreztem, ennél megrendítõbb élmény nem juthat nekünk. Aztán - úgy tûnt, élete elsõ és utolsónak vélt napján - én keresztelhettem meg kislányunkat. Hála Istennek, neki gyógyulására, nekünk kimondhatatlan örömünkre!

Dolgoztunk és öröm volt, mert otthont építhettünk. Új otthont régi kincsekbõl. Meglett a diploma is, majd régi tanárom, Marton Géza tudományos célt állított elém, hagyatékként. Elõször úgy tûnt,lehetetlen, elérhetetlen célt. Mégis erõt adott. Volt, aki biztasson, akikért építsünk.

Belekapcsolódtunk a láncba, a nemzedékek láncába, és folytatást adtunk neki. Krisztusnak, benne és általa nevelhettünk vidám, csillogó szemû új nemzedéket. Öröm volt a munka, hisz haza lehetett belõle térni. Barátokat találtunk az életben, akikkel összefogtunk. Közös értékeket õriztünk, cseréltünk, növeltünk. Munkatársakat találtunk, akikkel jól esett együtt dolgozni. A munka, bármilyen is volt, teremtõ erõnek bizonyult.

Könyveket olvastunk, és tartalmassá tették életünket. Verseket mondtunk egymásnak, szépségtõl elbûvölten álltunk tájak és képek elõtt. A világ szépségében kerestük Annak rejtett arcát, aki küldött és visszavár.

A feladatok

A kis otthon után, a kis emberek után, a kis feladatok után kaptunk új, nagyobb építõ feladatokat, növekvõ embereket. Nem volt könnyû. Ha ma nézem, honnét hová segített az Úr kegyelme, szinte szédülök. Ha végiggondolom, mibe került, mit is jelent a: "vedd fel kereszted és kövess engem", kicsit megborzongok. A mélységek láttán, melyeken át vagy melyek mellett elvezetett az út. A magam gyenge és elégtelen voltán, amikor a nap terhét hordozni kellett.

De elmentünk a szõlõbe. Tettük ott a magunk dolgát és iparkodtunk nem mérlegelni, igazságos-e a járandóság. S ha ma számolok, látom: bõ, telt és kiáradó mértékkel kaptuk, érdemetlenül is, a kegyelmet. Látjuk gyermekeinket, unokáinkat és országunkat növekedni köröttünk. Látjuk, hogy az út, amelyen jártunk, nem lejtõ, hanem felfele visz. Felfelé, mert Hozzá.

Esteledik lassan. Közel a "fajront", az elszámolás a szõlõmunkásokkal. Mit mondhatok? Boldogultunk? És mi ebben a Krisztus része? Õáltala voltak a gyökerek, Vele sikerült megállni a próbákat és Belõle fakadnak a források. Õ volt minden, és nála nélkül semmi jó sem lett, ami lett. Õ mutatta meg szõlejét, hívott oda, és Õ adta az értést és készséget munkára és szeretetre. Az én részem a magam boldogulásában a tökéletlenség. De az Õ kegyelmébõl lettem, ami vagyok, és - talán - az Õ kegyelme bennem sem volt egészen hiába való... 

vigilia@katolikus.hu

webmaster