DOKUMENTUM

Laikus mozgalmak az egyházban I.
Következő rész

Jávorka Lajos

FOKOLÁRE MOZGALOM

A II. világháború pusztításának romjain néhány fiatal trentói lány szívében születik egy új életideál: Isten. Olyan ideál Ő, akit semmilyen háború, semmilyen bomba nem pusztíthat el. A Chiara Lubich alapította mozgalom lelkisége szoros összefüggésben áll a Szeretet- Isten felfedezésével: van egy gondviselő, szerető Atyám a mennyben. De hogyan válaszolhatok én erre a szeretetre? "Nem az, aki azt mondja, Uram, Uram, hanem aki megteszi mennyei Atyám akaratát". Megszületik a felismerés, egy mindenki számára járható út az életszentség elérésére. Az Isten iránti szeretet azonban magával hozza a felebarát iránti szeretetet. A "szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat" parancsa a felebarátot egészen új fénybe állítja. A kölcsönös szereteten alapul az egység, mely Jézus jelenlétét hozza az így élő emberek közé. Ez a jézusi jelenlét az, ami az örömöt és a lelkesedést adja, megtéréseket indít el és megváltoztatja az életeket.

Ezt a jelenlétet azonban a legkisebb nehézség, emberi hiba is megzavarhatja. Isten egy esemény kapcsán fölhívta Chiaráék figyelmét Jézus életének arra a pillanatára, amikor a Keresztrefeszített így kiált fel: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?". Az elhagyott Jézus. Óriási titok, misztérium ez a pillanat. Chiara igen egyszerű gondolatmenetet követett: "Ha Jézus ekkor szenvedett leginkább, akkor ez legnagyobb szeretetének a pillanata is, és mi neki szenteljük egész életünket".

Az Ő arcát fedezzük fel a világ fájdalmas megosztottságaiban: a családokon belül, a generációk között, a szegények és a gazdagok között, de a különböző egyházak, vallások, hívők és nem hívők között is. Az elhagyott Jézusban fedeztük fel minden megosztottság ellenszerét, a kulcsot az egységhez. Az egység és az elhagyott Jézus tehát az egység lelkiségének két tartópillére.

A Fokoláre mozgalom, bárhol is legyen a világban, mindig közösséget teremt maga körül. Természetesen ezek a helyi közösségek is ösztönözve érzik magukat az egymással való találkozásra. Erre ad lehetőséget a Máriapoli, a Mozgalom egyik legjellemzőbb és évről évre talán legjobban várt közösségi megnyilvánulási formája.

A résztvevőkben megszületik a vágy egy "állandó" Máriapoli iránt. A karizma megtestesülésének egyik formája épp ezek az ún. városkák, melyekből már húsz van világszerte. Első a sorban az olaszországi Loppiano, melyet aztán követett többek közt a hozzánk térben legközelebbi, a horvátországi Krizsevciben létrejött városka is azzal a céllal, hogy mutassuk meg, milyen is lenne a világ, ha mindenki élné az Evangéliumot. Érdeklődők ezrei keresik fel ezeket a városkákat, és vesznek részt egy vagy több napon át a Máriapoli életében. Magyarországon jelenleg még nincs ilyen állandó Máriapoli.

Az első közösségek Szegeden, Budapesten és Egerben alakultak. A rendszeres nyári Máriapolik sora húsz éve, 1978-ban kezdődött 40-50 fővel. Jelenleg Budapesten és Szegeden vannak férfi illetve női fokolárok, melyek a szív szerepét töltik be az egész Mozgalom szolgálatában. Körülbelül 10.000-re tehető a benne résztvevők száma. 1989-től jelenik meg az Új Város, a mozgalom havilapja, jelenleg 2400 példányban.


László Tamás A HÁZAS HÉTVÉGE

Az emberi kapcsolatok ősmintája a házasság. A Házas Hétvége Lelkiség ember- és közösségformálásban az első lépés éppen a házaskapcsolat  -  és vele párhuzamosan a papi hivatás  -  megerősítése, megújítása. Teszi ezt a saját értékeink, ajándék-voltunk újrafelismertetésével, az első szerelem-szeretet élményének felidézésével, Isten házasságról szóló tervének belénk itatásával. Az ún. alapozó hétvége két és fél napja olyan erővel képes egymás felé fordítani újra a párokat, hogy ennek katartikus élménye házas hivatásuk rendkívüli megerősítését jelenti. Ugyanez vonatkozik a papi résztvevőkre is, az ő hivatásuk is megújul, megerősödik a találkozón. Ez a megújulás kapcsolja egybe, teremti meg a közösséget.

A Házas Hétvége közösség létrehozásának alapvető indoka egymás segítése olyan környezetben, ahol a házasság és a család értékei elbizonytalanodtak. A közös értékek és közel azonos terhek felismerésén kívül nagyon fontosak a találkozókon kapott új impulzusok. A közösségeinket két, egymásra épülő körben szervezzük. Az egyik az emberek eredendő bensőségesség-vágyára támaszkodik, ennek alapján kisebb, három-négy házaspárból álló élő sejteket, kiscsoportokat alakítunk. A nagyobb területi egységek a közelség-vágy nagyobb kohéziós erejét kihasználva szerveződnek, több helyütt plébániák köré. Az országban és a határon túli magyarlakta területeken 25 területi egység szerveződött, amelyek mindegyikében több kiscsoport működik.

Az egyik alapvető közösségalakítási elvünk, hogy a Házas Hétvége más lelkiségek tagjait nem kívánja elszívni, csak az élet tengelyében  -  a házas kapcsolatban  -  kívánja segíteni a növekedésüket. Ezért a Házas Hétvége közösséggel való lazább kapcsolatot  -  például csak a nagyobb találkozókon való részvételt  -  is támogatjuk. Négy alapvető karizmánk: 1. Biztosítjuk a társainkat arról, hogy fontosak és értékesek (ajándék vagyunk egymás számára  -  tudatában vagyunk istengyermekségünknek  -  azt közvetítjük, hogy téged is szeret az Isten Jézus Krisztusban); 2. a megértés  -  többek között  -  azt jelenti számunkra, hogy első lépésként elfordulunk az álarcunktól (megrögződött viselkedési formáinktól), és úgy kezdünk élni, hogy azok legyünk, akik valóban vagyunk; ez az identitásélmény az alapja a változásnak, a valódi, folyamatos megtérésnek; 3. Isten tervével kapcsolatban vagyunk és maradunk; 4. szükségünk van egymásra, együtt éljük az egyházat, tudatában vagyunk annak, hogy mi vagyunk az egyház a kapcsolatainkban, egymás elfogadásában és szeretésében.

Mondanivalónk lényegi eleme tehát az Istennek belénk oltott terve szerinti kommunikáció. S ahol kommunikáció, párbeszéd van, ott közösség is van. A tágabb értelemben vett és az emberi kapcsolatok egészére kiterjesztett párbeszéd lelki-szellemi természetét minden emberi közösség igényli, és egyre inkább a boldog élet szolgálatába kívánja állítani. Ezért gondoljuk azt, hogy a Házas Hétvége képes az egyház más lelkiségeiben is megtermékenyítő erővel hatni anélkül, hogy a házaspárok, papok, szerzetesek addigi kapcsolatrendszerét meg akarná változtani.

A magyar Házas Hétvége közösség túljutott a születés katartikus élményén, sőt a gyerek- és ifjúkor lázas korszakán is. A közösség erős és növekszik, programjaink sokasodnak, differenciálódnak, kiépült a közösség szervezete, alkalmazkodva a mindenkori igényekhez.

A magyar Házas Hétvége közösség életének minden elemére  -  az alapozó hétvégekre, a team-, animátor-, társfelelősképzésre, a közösség életére, a Hétvége szervezetére  -  kiegyensúlyozottan figyelünk. A lelkiség életének alapeleme maga az alapozó hétvége. Évente jelenleg 18-20 ilyen találkozót szervezünk 12-18 házaspár részvételével országszerte és a határon túl is. Eddig 15 év alatt 179 hétvégét szerveztünk mintegy 2200 házaspár, 150 pap, 30 szerzetesnővér részvételével. A hétvégék vezetői, előadói sajátos kurzussal készülnek fel feladatukra. Ennek alapelve, hogy elsősorban nem vezetőket képzünk, hanem a párkapcsolatot erősítjük. Tudjuk azt, hogy aki ad, azt táplálni is kell, igen fontosnak tartjuk a vezetők, felelősök folyamatos továbbképzését. A magyar közösség vezetőinek, társfelelőseinek köre jelenleg kb. 100-120 házaspárból áll, és ez a kör állandóan bővül.

A Házas Hétvége közösség folyamatos továbbépítésében két, egymást kiegészítő alapelv működik: az eredeti szándékok és eszmeiség megőrzése és a folyamatos megújítás szándéka az újabb kihívásokra és a változó világra válaszolva. Ennek keretében fejlesztettük és terjesztettük ki a dialógus központi gondolatát az élet, a kapcsolatok egészére. Így született az ún. Jelenlét Hétvége, amely az írásbeli és szóbeli párbeszéddel, a gyengédség, a szeretet építésével és a közös imával a természetes és természetfeletti kapcsolatok valamennyi síkját egységbe foglalja. E törekvés jegyében született az ún. Szabadságban Élni Hétvége, amely a három evangéliumi jótanácsot  -  a szegénységet, tisztaságot, engedelmességet  -  építi bele a házaspárok életébe is.

A Házas Hétvége az intimitás, a párbeszéd mozgalma az egyházban, ezt szeretnénk folyamatosan erősíteni a közösségen belül és külső kapcsolataiban egyaránt, így szolgálva az egyházat.


Gyorgyovich Miklós A REGNUM MARIANUM

Prohászka Ottokár 1885. dec. 8-án jegyezte fel naplójába: "Imámban kérem, hogy az ifjak szellemét éltessem, és az életben a hitet alkalmas intézmények fölállítása által ébresszem". Tudjuk, hogy az esztergomi spirituális hatalmas munkát végzett a kispapok körében. Istenszeretetét, emberi tartását, következetességét, munkabírását, okosságát a szeminaristák szívesen követték. Prohászka Ottokár hatására megújult a szemináriumban a lelki élet, s kialakult a kispapok között valamiféle elszántság. Ez az a papi nemzedék, amely a századfordulón szívügyének tekintette többek között a kallódó fiúk lelki nevelésének kérdését, s Prohászka társa, Mailáth Gusztáv püspök folyamatos anyagi támogatásával létrehozta a Regnum Marinaumot. A Regnum Marianum egyetlen, de komolyan vett célja a katolikus ifjúság valláserkölcsi életének előmozdítása volt.

Mailáth Gusztáv püspök jóvoltából került tulajdonukba a Damjanich u. 50. alatti ház, ahol a regnumi atyák közösséget alkotva éltek, s ugyancsak a püspök támogatásával jelenhetett meg a Regnum Marianum lapja, a Zászlónk, mely néhány év alatt 26.000-es példányszámot ért el.

A Regnum fogalom, varázs, bűvölet volt diákok és öregdiákok, papok és hívek lelkében egyaránt. Jelentette a mélyebb hitéletet, az aktív katolicizmust, az el nem múló ragaszkodást, szeretetet és hűséget a Regnum szelleme iránt.

Ha csak ennyi lett volna a Regnum szerepe, már ezzel is nagy és nemes szolgálatot teljesített volna. De olyan kezdeményezései is voltak, amelyek először mutatták be a gyakorlatban a Prohászka által megfestett diadalmas világnézetet.

A papok az anyaházból jártak ki a környék iskoláiba hittant tanítani. A nap hátralévő részét diákjaik jelenlétében töltötték. Szakköri, önképzőköri foglalkozásaik voltak. Játék és tanítás párhuzamosan folyt. A cserkészet elterjedésében nagy szerepük volt.

A szétszóratás utolérte a Regnumot is. A házat államosították, az atyák kényszerűségből a családokhoz jártak, s a lakásokban tartották meg rendszeres foglalkozásukat. Ennek az lett a következménye, hogy a fiúk nevelése mellett foglalkoztak a lánytestvérekkel is. A szétszóratás következtében pedig egyre növekedett az a kör, amelyet elértek. Így váltak a társadalom kovászává. Több hullámban, kb. ötévenként tartóztatták le a Regnum vezetőit, utoljára az 1970-es perben. Atyái és néhány világi vezető együtt több mint hetven évet töltöttek börtönben. Ez a politikai kegyetlenség is hasznára vált a közösségnek: aktivizálta a felnőtt fiatalokat. A megfogyatkozott papokat világiak igyekeztek pótolni. A Regnum Marianum létszáma az idők során megsokszorozódott.

A Regnum sohasem kívánt teológiai iskolákhoz kötődni, hanem mindenkor az egyház hivatalos tanítását kívánta követni. Tételeink és törekvéseink című anyagában foglalta össze azokat az alapelveket, melyek útmutatást adnak tagjai számára.

1991-ben Zánkán ezerszáz fős nagytáborral lépett a nyilvánosság elé a Regnum, melynek fő profilja továbbra is a gyermeknevelés. De hatása messze túlnőtt saját tagságán. Azóta is több tábort szerveztek.

A Regnum három lapot indított egymás után Varga Péter irányításával. Az első egy belső lap, a Galamb, majd újra megjelent a Zászlónk (anyagi ellehetetlenülése csaknem érthetetlen). Utoljára indult az öt-tíz éveseket megszólító Bocs című havilap. Mintegy nyolcszáz gyermekkel és serdülővel foglalkozik a körülbelül 1.100 tagot és 400 jelöltet számláló Regnum, és szervezeti keretein kívül még kb. ötszázan érzik hozzátartozónak magukat. Közel harminc atya tartozik a "papi réteghez". A kilencvenes években két úgynevezett "helyi regnum" keletkezett, s él ma is, egy Újpesten, egy Máriaremetén. Rajtuk kívül a Józsefvárosban és Óbudán is érik a hasonló szervezet.

Blanckenstein Miklós szerint "a Regnum Marianum ugyanolyan aktuális ma, mint a századforduló idején volt, hiszen a helyzet is majdnem ugyanolyan. A Regnum a gyerekekért, a fiatalokért van, azokat neveli erősen közösségi szellemben. Ebből fakadóan rendkívül áldozatos, magát nem kímélő, a munkában szinte elégő, aktív, cselekvő, nevelő, vezető ember az, aki a Regnumban él és dolgozik.


Marik József EMMANUEL KÖZÖSSÉG

Az Emmanuel Közösség 1971-ben alakult Franciaországban. Alapítója Pierre Goursat és Martine Catta. A közösséget először Lustiger érsek fogadta be a párizsi egyházmegyébe 1971-ben. Hamarosan elterjedt egész Franciaországban, majd Európában, és jelenleg már több mint 30 országban jelen van Japántól Peruig, Oroszországtól Ruandáig. Magyarországon 1990 óta működik az Esztergom-Budapesti és a Kaposvári Egyházmegyében. Maga a közösség a karizmatikus megújulás gyümölcse. Ezen a megújulási mozgalmon belül kifejezetten "katolikus": nemcsak az egyházhűségre helyezi a hangsúlyt, de igen fontos részét képezik lelkiségének a "hagyományosan" katolikus értékek, mint a Jézus Szíve tisztelet, a Mária tisztelet, a szentségimádás központi helye a lelki életben és a liturgikus hagyományokhoz való hűség. Igyekszik a hagyományos egyházi struktúrába beilleszkedni, tevékenységeit előszeretettel plébániákon végzi, papjai egyházmegyés papok, akik a Közösség szolgálatát idejük egy részében (általában harmadában) végzik. Közösségünk "világban élő" hívők magántársulása, ez azt jelenti, hogy a tagok nagy többsége világi életet él. A különböző állapotú tagok együtt élik a közösségi életet, megosztva ezáltal az egyes életállapotok kegyelmi ajándékait, illetve segítve a többit saját életállapotának minél tökéletesebb megélésében. Nem együttlakó közösség, csak kisebb, főleg fiatalokból álló csoportok élnek átmenetileg együtt közösségben. A közösség szellemi összekötő ereje a tagok rendszeres imaélete, amely az elköteleződés fokától függően napi 20 perctől napi egy óra egyéni imát, rendszeres, vagy napi szentmisehallgatást, rendszeres szentségimádást jelent.

Közösségi találkozásainknak három fő formája van. Az első a "házicsoport", amelyben 7-12 tag vesz részt. Minden héten egy alkalommal kb. két órát töltenek együtt imában, tanítások meghallgatásában és szellemi-lelki tapasztalataik megosztásában, illetve az egymásért való közbenjárásban.

A második a közösségi hétvége. Minden hónapban egy szombatot töltünk együtt. Ezen az egész közösség együtt van, imádásban, dicsőítésben, tanítások, tanúságtételek hallgatásában, ezek kiscsoportos megbeszélésében, szentségimádásban és az Eucharisztia megünneplésében. A harmadik a közösség lelkigyakorlatai, amelyeket évente két alkalommal Magyarországon tartunk.

A közösség lelkiségét három "alapkegyelemmel" szoktuk jellemezni: adoratio, compassio és evangelizáció. Az adoratio azt jelenti, hogy a közösség tagja vágyat érez a rendszeres, hosszú egyéni imádságra, különösen az Oltáriszentség jelenlétében. Ugyanakkor közösségi imádságainkra az örömteli dicsőítés a jellemző. A compassio a szenvedőkkel való közösségvállalást.

Az evangelizáció jegyében a közösség hivatásának érzi az egyház apostoli munkájában való részvételt, hangsúlyozva, hogy az Örömhír hirdetése minden megkeresztelt kötelessége.

A közösséghez való csatlakozás hosszabb folyamat: jelöltségi és újonc idő letöltése után lehet valaki elkötelezett tag.

Jelölt az lehet, aki hivatást érez arra, hogy naponta rendszeresen imádkozzék, hetente szentségimádást végezzen, és részt vegyen a közösség közös alkalmain, a házi csoportban, a hétvégén és a lelkigyakorlaton. Fél-másfél év jelöltség után újonc lehet. Újabb év elteltével tagként köteleződhet el. Ezt az elkötelezettséget évente megújítjuk. Van a közösségnek egy mélyebben elkötelezett magva, ezek a tagok küldhetőségre is tesznek fogadalmat, ők a Jézus Testvérisége. Minden tagnak jelöltségétől kezdve van egy "kísérője", aki a közösség egyik tapasztaltabb tagja, és a közösségbe való beilleszkedését segíti. Férfinak férfi, nőnek nő, házaspárnak házaspár a kísérője.

Közösségünk állandóan figyelemmel kíséri szeminarista tagjaink fejlődését. Szeretnénk, ha a jövőben a szemináriumi elöljárókkal konzultálhatnánk is. Meggyőződésünk, hogy hivatásuk betöltésében nagy szerepet játszhat a közösség háttérimája, tagjainak alkalmankénti konkrét segítsége, tanácsadása stb. Pasztorális munkájukban pedig nagy segítségükre vannak az elkötelezett világiak.

A magyar Emmanuel Közösséghez tartozik egy kis csoport a Vajdaságban is, s élő kapcsolatunk van a környező országokban működő más nemzetiségű emmanueles csoportokkal is.


Schanda Beáta A "BOKOR"-RÓL

A Bokor Bázisközösség [1] immár több mint félévszázados múltra tekint vissza. A II. világháború kezdetén egy horvát jezsuita kezdeményezésére Bulányi György piarista szerzetes-tanár Debrecenben létrehozta első közösségeit. Elsődleges szándéka volt a keresztény hit, gondolkodás és gyakorlat átmentése a kommunista diktatúra és egyházüldözés idejében. A közösségi életet megtörte az 1952-es letartóztatási hullám, mely során sok csoportmunkát végző pap, szerzetes és laikus került börtönbe.

A Bokor ma ismert  -  és folyamatosan alakuló  - , önállóbb arculatát a 60-as évek második felében, az alapítónak a börtönből való kiszabadulását követően nyerte. Ekkor született meg a közösség eszmeiségét meghatározó, az evangéliumokban a Jézus ajkára adott mondatok elemzésére épülő, "Keressétek az Isten Országát!" (KIO) ötkötetes biblikus teológiai szintézis. A közösség összetartozásának máig alapja  -  és szinte egyetlen feltétele  -  a "KIO"-ban felvázolt jézusi örökséggel, az egycsúcsértékes Szeretet-Isten képpel és az ebből kikövetkeztetett etikával történő azonosulás. Az alábbiakban megpróbáljuk ezt tömören összefoglalni.

Az Isten = Szeretet. A Szentháromság = szeretetközösség. Bennünket is csak szeretni tud és szeretetre teremtett. Minden ember lelkébe beleoltotta lényegi üzenetét: Amit nem akarsz, hogy neked  -  és szeretteidnek  -  tegyenek, azt te se tedd másnak! Ez az az "aranyszabály", melyet betartva már itt a Földön megvalósul(hat)na az Isten Országa, a szeretet birodalma, melyben senki nem bánt senkit, sőt!

A jézusi tanítás erről az Istenről szól, és az ebből fakadó gyakorlatra tanít. A szeretet  -  szertartásokkal nem helyettesíthető  -  gyakorlati feladatokat állít a jézusi üzenetet meghallók elé. Erről szól a Hegyi beszéd, az ítélet-tabló. A Bokor-közösségben ennek az üzenetnek a lényege, a szeretet életre váltásának gyakorlata a "hármas eszményben" kristályosodott ki:

1. Aki szeret, az ad.

Nem nézheti tétlenül mások szegénységét, rászorultságát. Addig ad, amíg akad nála szegényebb. S nem csupán a fölöslegesből ad, hanem  -  a szegény asszonyhoz hasonlóan  -  a szükségesből is; vállalva a szegényed˙SMB€çd is.

2. Aki szeret, az szolgál.

Nem uralkodhat, mivel tudja, hogy elnyomottnak lenni rossz; ezt nem kívánja magának és szeretteinek, tehát nem teheti másnak sem. Tudja viszont, hogy mivel a világban még nem mindenki gondolkodik így, sorsa a kicsiség, az elnyomottság lesz (lehet).

3. Aki szeret, az nem alkalmaz erőszakot (azaz szelíd, erőszakmentes).

Nem bánthat, nem kényszeríthet  -  sem szóval, sem tettel: fenyegetéssel, zsarolással, fegyverrel  -  senkit, hiszen az szeretetlenség lenne, azt nem akarná saját magának sem. Sőt, még védekezésként sem alkalmazhat erőszakot! Ezzel a magatartással, a fajok-osztályok harcának ellenzésével a hatalommal és erővel rendelkezők számára nemkívánatossá, elhallgattatandóvá, üldözötté lesz.

Ezeket az erkölcsi elveket a Bokor tagjai közösségi kapcsolatok hálózatában igyekeznek egyre jobban megérteni és megélni. Példát, eszményt a Szentháromság szeretetközössége jelent, bátorítást pedig a jézusi "százannyi testvér" ígérete. A közösségben élénk szellemi élet folyik, ez számos tanulmánykötetben is megnyilvánul. Mindenki hozzászólhat bármely kérdéshez, s véleményét meghallgatják, sőt igénylik!

Mi jellemző a Bokor Bázisközösség gyakorlatára?

Az adás markánsan jelen van a közösség tagjainak életében. Lelkiismeretvizsgálati kérdés, hogy "Adtam-e időt, pénzt, szeretetet? Eleget adtam-e? Többet adtam-e, mint tegnap?" Jellemző a közösség családjaira a magas gyermekszám: az életnél nagyobb kincset nem lehet adni! Sok a 4-6 gyerekes, de vannak 10 gyerekes családok, sőt 16 édestestvér is akad. Miközben ezek a családok általában egy keresővel működtek, már évtizedekkel ezelőtt megfogalmazódott, hogy Magyarországon még így is sokkal jobban élnek-éltek, mint a harmadik világban, az éhhalál, a pusztító járványok állandó fenyegetettségében. Ebből az érzékenységből adás született: informális úton eljuttatott segélyektől a mára jogilag is elfogadott Harmadik Világ Alapítványig. Az alapítványi számláról évente több millió forintnyi összeg jut el Indiába, hogy egy ottani jezsuita atya iskolateremtő munkáját segítse: a Bokor-tagok nem csupán alamizsnát ("halat") adnak, de ("halászni") tanítanak a távolból. A hazai anyagi nehézségek növekedését látva létrejött egy hazai, akár közösségen belül is segítséget adó alapítvány is.

A szolgálat a közösségen belül teljesen általános: mindenki "társadalmi munkában" teszi, amit a közösségért vállal: legyen az tanfolyam, gondozás, gépelés, kiadványszerkesztés stb. Sokan sokféle szolgálatot ellátnak plébániákhoz kapcsolódva  -  ha elfogadják közreműködésüket  -  például hittanórák, jegyesoktatás, családsegítés, karitászmunka stb. formájában.

A közösségi tagok gondolkodását meghatározza, hogy nem lehetnek "uralkodók". Az ún. szocializmus évtizedei alatt sokan a képzettségüknek és a képességeiknek megfelelőnél alacsonyabb beosztásban dolgoztak, s nem vállaltak közösséget az akkori "uralkodókkal". Az elmúlt évtized kezdetén többen optimizmussal vállaltak szerepet a gazdasági életben, de még az önkormányzatokban is. Néhány év alatt azonban kiderült, hogy a jézusi szolgálat a kapitalizmusban is idegen és irritáló, a szolgáló vezetőket az új uralkodó osztály is kihasználja, majd kitaszítja.

Az erőszakmentesség, az erő-nem-alkalmazás talán a Bokor legszélesebb körben ismert elve, melyet a katonai szolgálatot megtagadók perei, börtönbüntetései tettek ismertté. Ez váltotta ki a közösség állami és egyházi elítélését. S amikor Magyarországnak a Helsinki Egyezményhez való csatlakozása miatt az állami fellépés már nem volt elfogadható, az egyházi hierarchiára bízta, hogy elítélhető tanításokat keressen a Bokor gondolkodásában, s így a Bokor Bázisközösséget megbüntesse.

Ugyanakkor a közösség tagjai a szelídséget jóval tágabb körben: családban, munkahelyen, egyházban, közösségben igyekeznek megélni: a vitákat nem erő-pozícióból, hanem megbeszéléssel és meggyőzéssel megoldani.

A közösségi élet kezdetben illegális, házaknál találkozó csoportok formájában létezett. Az 50-es évek kemény üldözései, a közösség papjainak bebörtönzései még ezt a formát is szinte szünetelésre kényszerítették. A 60-as évek második felétől alakultak ki ismét az összejáró, a jézusi üzenet lényegét kutató és azt életre váltani akaró beszélgető körök. A 70-es években az ifjúsági csoportok döntő többsége a Bokor Bázisközösséghez tartozó papok körül, a plébániákon jöttek létre. A 80-as években a Püspöki Kar elzárkózó, sőt elmarasztaló magatartása eltávolította, tulajdonképpen kiszorította a Bokor Bázisközösséget az élő, rendszeres, katolikus egyházi gyakorlatból. (Elég itt talán csak azt említeni, hogy a közösség alapítója és természetes vezetője, Bulányi György 1997 októberét megelőzően több mint 15 éven át egyházi büntetésként (!) nem misézhetett nyilvánosan Magyarországon.) Ugyanakkor a Bokor erkölcsi elveivel és gyakorlatával sok nem-katolikus, sőt: akár nem hívő is azonosulni tud.

A Bokor belső életét két további lényeges elv és a hozzá kapcsolódó gyakorlat jellemzi:

Az egyik szerint "a felismert igazság kötelez": a megismert jézusi tanítást a lehető legjobban meg kell valósítani: mégpedig folyamatos, mindig megújuló gondolkodás- és életalakítással, s nem pótcselekvésekkel! De a felismerésekre kinek-kinek magának kell eljutnia, senki nem "hordhatja más zsebében a lelkiismeretét", s nem várhatja, hogy más döntsön helyette. Az Örömhírt tovább is kell adni: tanítványból idővel tanítóvá kell válni, ahogyan Jézus is erre küldte apostolait.

A másik a "legalkalmasabbság elvén történő delegálás". A közösség belső szervezeti élete nem ismer "kinevezést", hanem a személyes barátkozásokon túl csak titkos választást. Minden feladatra az arra legalkalmasabbat, a testvéreket legjobban segíteni, szolgálni tudót igyekszik ilymódon felkérni. Így például az egyes kisközösségek vezetői a tagokat legjobban szeretők-szolgálók, függetlenül attól, hogy férfiak vagy nők, családosak vagy egyedülállók. Hasonló elvek alapján bízza meg a Bokor a nagyobb közösség szolgálatával is tagjait: az egész közösség életét az adott évben mozgató csoport vezetője  -  a titkár  -  lehet sokgyerekes apa, de akár nagymama (tehát laikus nő!) is. S a Bokor álmodozik egy olyan egyházról, ahol szintén ez az elv érvényesül majd. A Bokor "egyházrendje" kisközösségek egymásra épülő, testvéri, nem-hatalmi hálózata, ahol az egyes kisközösségek képviselői ülnek össze megtárgyalni a nagyobb közösség ügyeit-bajait, ezeknek a küldöttei újabb szintet alkotnak, s így épül fel egy delegált rendszer az egész világért gondban lévők "csúcs-közösségéig".

A folyamatos gondolkodás és eszmecsere mindig újabb, a testvérekkel megvitatandó kérdéseket hoz elő. Az utóbbi időben például egyre határozottabban vetődik fel, hogy vajon elég-e az elmúlt évtizedek jellemzően "összejárós" közösségi formája, vagy a kommuna, a vagyonközösséget is megvalósító életközösség lenne a cél (= az Isten Országának megvalósítása a Földön), mely a kívülállóknak  -  akár a társadalom számkivetettjeinek is  -  szerető légkört, biztonságot, munkalehetőséget tudna felkínálni.

A Bokor Bázisközösség tehát nem lezárt tan- és előírás-rendszert képvisel, hanem  -  ahogyan a múltban, úgy a jövőben is  -  a jézusi üzenet minél teljesebb megértésére, megélésére és másokkal történő megismertetésére törekszik.

[1] A közösségre a Bokor elnevezés a 70-es években "ragadt rá": forrása Bulányi Györgynek egy 1973-ban írott tanulmánya volt, melyben a Szentlélek hatására sarjadó mozgalmakat nevezte "bokroknak". Ebből kiindulva egy újságíró használta a kifejezést erre a hálózatra. A közösség az elnevezést idővel magáénak érezte, hiszen a szó egyaránt utal az el nem égő csipkebokorra és az egy tőből táplálkozó szőlővesszők élő "bokrára" Hivatkozás helye


Katona István KATOLIKUS KARIZMATIKUS MEGÚJULÁS

A Katolikus Karizmatikus Megújulás a Szentlélek ajándéka korunknak. Felelet XXIII. János pápa imájára, aki a zsinat megnyitásának előestéjén kérte a Szentlelket, újítsa meg csodáit, részesítse egyházát új Pünkösdben. Általában 1967. február 8-át jelölik a Megújulás kezdetének, amikor egy lelkigyakorlat alkalmával amerikai egyetemi hallgatók és tanáraik olyan vallási élményben részesültek, mely egyértelműen a Szentlélek jelenlétére utalt. Jelenleg több mint 141 országban működnek karizmatikus imacsoportok és különböző összejövetelek.

Hazánkban 1976-78 körül indult a mozgalom, ám csak a demokratikus átalakulás után bontakozott ki. Ekkor vált ugyanis lehetővé a nagyobb összejövetelek megrendezése, könyv- és újságkiadás, szemináriumok (8 hetes lelkigyakorlatok) tartása stb. Az évenként megrendezett kongresszus résztvevőinek száma 10-12 ezer fő. Gyümölcsei főleg a hetenként összejövő imacsoportokban, az elkötelezett közösségekben és különféle szolgálatokban mutatkoznak meg, melyek a helyi körülményeknek megfelelően alakulnak. Ilyenek például: a betegek látogatása, hitoktatás, a passió-játékok megrendezése, plébániai szolgálatok, zenei szolgálat, betegek látogatása stb. A II. Vatikáni zsinat nagyban hozzájárult a megújulás elfogadásához, mivel hangsúlyozta a laikusok részvételének fontosságát az egyház életében, továbbá a karizmák létjogosultságát (LG 12.), és az egyháznak mint testvéri közösségnek a szemléletét.

A mozgalom jellemző vonásai:

Belső odaadás (megtérés). Nem tud az ember igazán Jézus követője lenni, ha életének csupán egy darabkáját adja Neki. A megtért ember új értékrendet követ, melynek csúcsán Isten szeretete és szolgálata áll. A mai kor kiszorítja Istent és a lelkiéletet a hétköznapok világából. Egy elvilágiasodott keresztény pedig botrány, mert nem az, akinek Jézus meghívta.

A Szentlélek kiáradásáért mondott ima. Ez valójában annak a kegyelemnek az elfogadását jelenti, amelyet Isten felkínált a kereszténységben és a bérmálásban. Az istengyermekségről és az evangelizációról van szó.

A Szentírás felfedezése. A Szentlélek teszi elevenné és személyessé Isten igéjét. Aki az Ő fényében olvassa az Igét, mindig kap vezetést és erőt Isten üzenetéből.

A lelki öröm ajándéka. Korunk embere szomjazza az örömöt, de rossz helyen keresi. A Szentlélek segít felfedezni, hogy az igazi lelki öröm Istenben van.

Az egyház mint testvéri közösség. A Szentlélek megmutatja, hogy létezik olyan testvéri közösség, amelyben az emberek Jézusban segítik és szeretik egymást.

A gyógyulás lehetősége. A Szentlélek fényében ismerhetjük fel, mennyi lelki sérülés, harag, meg nem bocsátás van bennünk, amely nemcsak lelki életünket, hanem testi életünket is megbetegíti. A Lélek meggyógyítja a sérüléseket, elvezet a megbocsátáshoz, és így segít abban, hogy érett, egészséges személyekként szolgáljuk Krisztust.

A lelki adományok. Karizmák mindig működnek az anyaszentegyház életében. De voltak időszakok, amikor a lelki adományok fontossága elhalványult. A megújulás az 1Kor 12 alapján hirdeti, hogy a karizmák az egyház javára adattak, és bárki részesülhet bennük, ahogy ezt a II. Vatikáni zsinat is megfogalmazta (LG 12.).

Az imaélet elmélyítése. A spontán ima és dicsőítő ima minden karizmatikus összejövetel jellemzője. Az egyház kezdeti időszakában nagyobb hangsúlyt kapott a spontán ima, ahogy az Apostolok Cselekedeteiből is láthatjuk. Az ember Istennel való személyes kapcsolatában szükségét érzi annak, hogy kifejezze örömét, fájdalmát, reményeit Isten előtt. A megújulás elősegíti ezt az imaformát. VI. Pál pápa a karizmatikusok megújulási mozgalmát az egyház egyik "esélyének" tartotta.


Gódány Róbert és Rita MAGYAR SCHÖNSTATT-CSALÁDOK

Teremtő, gondviselő, megváltó és megszentelő Istenünk a történelmet emberek bevonásával és közreműködésével irányítja. Az egyházat, azt a közösséget, melyet a "népek világosságának", az ember üdvének hatékony jeléül rendelt, mindig megajándékozza olyan személyiségekkel, akik sokak számára példaképpé lesznek, utat mutatnak nekik és vezetik őket.

Kentenich József atya, a Schönstatt alapítója, 1885. november 18-án Németországban a Köln melletti Gymnichben született. Szorosabb kötődése a Szűzanyához kilencéves korában kezdődött, s az ifjúban hamarosan kialakult a figyelmes és követő hajlékonyság a gondviselő Istennel előtt. Ez lehetővé tette számára, hogy az emberek, dolgok és események mögött felfedezze Őt és az Ő szeretet-tervéből fakadó indításait. A Pallotti Szent Vince által alapított Katolikus Apostolkodás Közössége (Pallottinus) rend tagjaként szentelték pappá 1910-ben. Elöljárói 1912-ben a tanulók lelki vezetőjévé nevezték ki a rend új gimnáziumában, amely a Rajna jobb partján, Koblenz térségében fekvő Vallendar nevű városka keleti, Schönstattnak nevezett szélén épült. Megbízatása mögött felfedezte a Gondviselő szándékát, és teljesen az Ő és a tanulók rendelkezésére bocsátotta magát mint e szándékok megvalósításának eszközét. Így lett Kentenich József atya a ma Nemzetközi Schönstatt mozgalomnak nevezett mű alapítójává. Az alapítás hosszú folyamatának van egy első fontos dátuma, melyet Schönstatt születésnapjának tekintünk. 1914. október 18-án jött létre a szeretetszövetség a kis schönstatti kápolnában a Szűzanya, Kentenich atya és a rábízott fiatalok között.

Hosszú, munkában és megpróbáltatásban gazdag földi élete 1968. szeptember 15-én, a Fájdalmas Szűz ünnepén, közvetlenül a szentmise ünneplése után fejeződött be. Sírfelirata, kívánsága szerint: Dilexit ecclesiam  -  Szerette az egyházat.

A mű, melyet alapított, magán viseli alapítója gazdag megajándékozottságának pecsétjét. Aki az alapító karizmája iránt nyitottan, majd ahhoz hűségesen válik a bőségesen tagolt (több mint húszféle közösségből összetevődő) mozgalom résztvevőjévé, hathatós eligazításra és támogatásra talál keresztény hivatásában.

A Magyar Schönstatt-családok száma körülbelül 150  -  az ismerkedés, a kötődés és bekapcsolódás különböző fázisaiban vannak. A mozgalom Veszprémben és a Balaton-felvidék piciny falujában, Óbudaváron indult 1983-ban. Az akkor három családból álló kis közösség a személyes kapcsolatok útján bővült évről évre. A szálak, melyek az egyes házaspárokat a mozgalomhoz kapcsolják, különbözőek. Van, akit a másság iránti nyitottság, mást az életszentségre való törekvés sajátos módja, a "semmit Nélküled, semmit nélkülünk" vagy a Szűzanyához fűző eleven kapcsolat, megint másokat a természetesség vagy éppen a szabadság légköre ragad meg és indít arra, hogy közelebbi kapcsolatot keressenek velünk.

Az ismerkedés után a családnapok öt teljes nap együttlétet jelentenek, általában vasárnap délutáni érkezéssel és szombat délelőtti elutazással. Egy ilyen héten az egész család részt vesz. Amíg a szülők előadást hallgatnak vagy egymással személyes beszélgetést folytatnak, addig segítő fiatalok ("gyerekvigyázók") gondoskodnak a gyerekek lehetőleg vidám, felszabadult időtöltéséről. A közösen ünnepelt szentmise, az együttes étkezések, a mosogatások és egyéb szolgálatok, az esti hálaadás az egész család élményévé szokott válni. Az előadások anyagát kazettára vesszük fel, leírjuk erről a szöveget. Ily módon évente annyi kis füzet jön létre, ahányszor az adott évben családnapokat rendeztünk.

A hangsúlyt az egyes családokra, és házasságokra helyezzük. Jó azonban, ha a családok csoportokat, családszigeteket alkotnak, és itt támogatókra lelnek egymásban. A csoportok havonta jönnek össze, és feldolgozzák a családnapok anyagát. Ez nem vita formájában történik. Mindenki arra figyel, ami számára fontos. A többiek pedig szeretettel és tisztelettel veszik tudomásul az egyesek sajátosságait, értékeit.

A teremtő Isten úgy lesz az én teremtő Istenem, ha felfedezem, hogy az ő teremtett műve vagyok, és hogy éppen ezért vagyok olyan, amilyen vagyok. Ezért nemzeti mivoltunk  -  és minden más ember nemzeti mivolta  -  jelentőségét Isten akaratából nyeri, melyet kellő tisztelettel és szeretettel igyekszünk értékelni és élni.

Schönstatt a szeretetszövetség útja, a kereszténység életreváltásának az útja. A Szűzanyával kötött szeretetszövetség bensőséges, eleven kapcsolat az Istenanyával. Így osztozunk a Szűzanyával az ő kapcsolatában az Atyához, a Fiúhoz és a Szentlélekhez. Az a nyitottság és engedelmesség, mellyel Mária Isten hívását fogadta és elfogadta, számunkra is életfeladat, mely egyre inkább életformává válhat. A házasságban leginkább házastársunk és gyermekeink által fordul hozzánk a Jóisten. A társam által Isten üzen nekem. Azt mondja, hogy szeretlek, hogy szükségem van a szeretetedre, a csalódások által is növekedhetsz a szeretetben.

A Szűzanya iránti tiszteletünk fő vonása, hogy példaképünknek és nevelőnknek látjuk őt. Krisztus vonásait akarja mindegyikünkön kialakítani; erős, szeretni és áldozatot hozni tudó személyiségekké akar nevelni bennünket és gyermekeinket. Gondoskodik családi életünk megszenteléséről, arról, hogy Fia újraszülessen otthonainkban. Mi pedig igyekszünk őt követni minél hűségesebb kötelességteljesítéssel, imáinkkal, áldozatainkkal, a szeretet kisebb-nagyobb tetteivel.

Olyan családokat, házaspárokat várunk közösségünkbe, akiktől az életközeli gondolkodás nem idegen, s akik nem elégszenek meg a középszerűséggel.


Varjú Imre MAGYAR KAMILLIÁNUS CSALÁDOK TÁRSASÁGA

Modern társadalmunkban az emberek egyharmada szenved valamiféle bajtól, betegségtől, megromlott emberi kapcsolatoktól, nem tud élni kábítószer vagy gyógyszerek nélkül, nem találja élete értelmét. A polgári társadalom a betegségek enyhítésére gyógyintézeteket, szakemberek csoportjait, gyógyszerellátást, tudományos eredményeket és anyagi eszközöket kínál fel. Mindezeken kívül azonban szükség van emberi részvétre is. Krisztus egyházát azzal bízta meg, hogy gondoskodjék a szenvedőkről: teljhatalma által gyógyulást és üdvösséget közvetítsen.

Életünkben szükségünk van példaképekre. A szentek Isten jelei számunkra. Szent Kamill (1550-1614) is ilyen Isten adta jel a szenvedők számára. Jóllehet maga is súlyos beteg volt, évtizedeken át teljes elkötelezettséggel szolgálta a betegeket. Huszonöt éves korában tért meg. Gyógyíthatatlan lábsebére Róma egyik kórházában keresett gyógyulást. Betegápoló, aztán kórházi adminisztrátor, majd lelkipásztor lett. 32 éves volt, amikor pappá szentelték. Betegápoló és beteggondozó férfirendet alapított, a kamilliánus rendet. Konkrét életfeladatuk a betegek és szenvedők iránti krisztusi szeretet, testi-lelki gyógyulásuk szolgálata. A rend tagjai a szegénység, tisztaság és engedelmesség fogadalma mellett még egy negyedik fogadalmat is tesznek: minden beteget és szenvedőt saját életük és egészségük kockáztatása árán is szolgálni akarnak. A szerzetesek külső ismertetőjele a fekete reverendára varrt nagy vörös kereszt.

Magyarországon három alkalommal is megjelentek.

 -  1596-ban VIII. Kelemen pápa kívánságára maga Kamill küldött 8 rendtársat a török ellen harcba induló pápai sereggel Magyarországra. A szerzetesek szanitécként és lelkipásztorként dolgoztak.

 -  1765-ben Győrben telepedtek le. A Kálvária utcában építettek templomot és kolostort. A betegeket ápolták otthonaikban és kórházakban. Áldásos tevékenységüket II. József császár 1785-ben megszüntette.

 -  1984 óta osztrák kamilliánusok kapcsolatot kerestek magyar laikus csoportokkal, különösen a mozgássérülteket segítő közösségekkel. 1991 óta Magyarországon is működnek Kamilliánus Családok; ezek létesítését Ausztriából kezdeményezték. 1992. november 19-én a pestszentlőrinci főplébánián, Árpádházi Szent Erzsébet ünnepén P. Anton Gots először találkozott a magyarországi csoportokkal. Egyesületben 1992-től dolgozunk Magyarországon. Jelenleg hazánkban 32 Kamilliánus Család tevékenykedik 530 taggal. Az erdélyiek önállósodtak 175 taggal 9 Családban. A Vajdaságban 2 Kamilliánus Család dolgozik 52 taggal.

Szent Kamill nemcsak Róma kórházaiban vezetett be új szellemet, hanem  -  különösen járványok idején  -  más városokba és helyekre is hívták, hogy ott is gondoskodjék a betegekről. Legfőbb gondja volt, hogy helyben szervezze meg a segítő csoportokat. Ennek mintájára alakulnak ma is a Kamilliánus Családok. Egy-egy Családhoz 10-15 személy tartozik. A tagok lehetnek házasok vagy cölibátusban élők, papok és szerzetesek, fiatalok és idősek, férfiak és nők. Elhivatottságuk lényege, hogy Jézusnak a betegekre irányuló szeretetét továbbsugározzák. A Kamilliánus Család a lelkipásztori szolgálat "segédcsapata". A közösség lelkipásztora tudja, hogy körzetében a Kamilliánus Családra bízhatja a betegek és szenvedők gyakorlati szolgálatát, beleértve esetenként a keresztény halálra való felkészítést is. A családtagok 4-6 hetenként találkoznak, ekkor együtt imádkoznak, elmélkednek, elmélyítik vallásos ismereteiket, beszámolnak vállalt feladataik teljesítéséről.

Mindez minimális szervezést jelent. A Kamilliánus Családhoz való tartozás semmiféle anyagi elkötelezettséget nem jelent az évi 200 forint tagdíj befizetésén kívül. A kiképzés 6-9 hónapig tart. Csoportjukban gyakorolják a kommunikációt, ápolják az ima- és elmélkedő életet, tanulmányozzák Jézus és a szenvedők kapcsolatát, valamint Szent Kamill életpéldáját. A kiképzést ünnepi szentmise fejezi be az "avatás szertartásával", amikor megkapják a kammilliánus kis piros keresztet is, elkötelezettségük jelét. Ettől kezdve a Család önállóan dolgozik. A nap meghatározott órájában a nagy kamilliánus család minden tagja imában gondol a többiekre. Ekkor  -  ha röviden is  -  felszítják magukban a tüzet, hogy szeretni, vigasztalni és szolgálni tudják beteg, magukra maradt, szomorú, sokszor nélkülöző testvéreinket. Szent Kamill azt kérte követőitől, "szívüket hordozzák kezükben". Bátorításul mindig hallják lelkiismeretükben Jézus szavait: "amit egynek is tesztek a kicsinyek közül, velem teszitek".

vigilia@communio.hcbc.hu

Módosítva: 1998.9.4.