Legújabb számunk élén Csigi Péter „Boldogok, akik sírnak” című húsvéti elmélkedése és Görföl Tibor főszerkesztő „A hazugság természete” című írása olvasható: „Ahol hazugság van, ott valami eredendően lényeges és bizonyos szempontból szent dolog sérül. A valóságnak ugyanis megvan a maga szentsége, hiszen nem önmagától származik, hanem forrása és eredete van, amely a szentség jegyeit hordozza. A hazugság eltorzítja, meghasonlottá teszi és szembeállítja önmagával a valóságot, elutasítja, meggyalázza és eltávolítja az élettől, s ezért ott, ahol hazugság van, egymásra épülő hazugságokból egész védfal épül fel, amely elrekeszti az embereket a valóságtól. A hazugság tragikus természetéhez hozzátartozik, hogy önmagában képtelen megállni, további hazugságokra van szüksége, amelyek megőrzik hamis látszatát, s ezért a hazugság szinte kikezdhetetlen: nem lehet részleteiben megszabadulni tőle, mert a részletei nem önállóan léteznek, hanem egyetlen átfogó rendbe, a valótlanság negatív rendjébe szerveződnek. […] Szó sincs arról, hogy Magyarország történetének minden sorsfordító eseményét és korszakát valamilyen hazugság határozná meg. Legfőképpen azonban a 20. században nem is hiányoztak a valóságellenes döntések egy-egy fordulópontot jelentő eseménynél. A kisszerűség, a gyávaság és a rosszindulat olyan tömegével találjuk szemben magunkat, amely könnyen kétségessé teszi, hogy érdemes-e egyáltalán bízni a valóság érvényre jutásában, és ezen az sem feltétlenül segít, hogy tudjuk, minden korszakban voltak kifogástalanul becsületes és tiszta életek. Bárcsak idén másként lenne.”

„A magyar történelem sorsfordulói” című tematikus összeállításban Varga Szabolcs „Sorsfordító esztendő a magyar történelemben: 1526”, Hatos Pál „1920, Trianonon innen és túl”, Bódy Zsombor „A magyar 1945: túl a politikán és ideológián” és Horváth Gergely Krisztián „Nyolcvankilencen innen és túl – töprengések a rendszerváltoztatásról” című írását olvashatják, valamint kerekasztal-beszélgetést a magyar történelem sorsfordulóiról B. Szabó János, Jeszenszky Géza, Bánkuti Gábor és Ripp Zoltán részvételével.

A Napjaink rovatban Adamik Tamás, Bolonyai Gábor, Kárpáti András és Pataki Elvira búcsúzik a márciusban elhunyt Ritoók Zsigmond professzortól.

A szépirodalmi részben Gelencsér Gábor „Regénysugár. Tarr Béla Krasznahorkai-filmjei” című tanulmánya, Marsó Paula, Iancu Laura, Poós Zoltán és Oláh András versei, Háy János „100 nap” című prózarészlete mellett Marcel Proust „A falusi templom” című esszéje szerepel Ádám Péter és Kaló Krisztina fordításában és bevezetőjével. A Kortárs vers kortárs szemmel rovatban Acsai Roland elemzi Csanádi Imre „Kerékszenttomás” című versét.

A Kritika rovatban Radics Viktória méltatja Nádas Péter „Halott barátaim” című könyvét, a Szemle rovatban pedig Kustár Zoltán „Bevezetés az Ószövetség irodalmába”, Iancu Laura „Visszaaludni nem tudtam”, Marsó Paula „Felhőpornó. A légkör architektúrájának megfigyelésére tett kísérletek” és Bánki Éva „Apjalánya” című könyvéről találnak recenziókat.