Hajnóczy Péter (1942–1981) életműve ambivalensen viszonyul a Bibliához. A szépirodalmi munkásság egyszerre akarja megfosztani szentségétől a biblikus írásokat és ezzel egyidejűleg alkotó módon épít a zsidó-keresztény kultúra szent könyvére. Ugyanez a kettősség figyelhető meg a Bibliát körülölelő, tágabb értelemben vett keresztény szakralitás esetében is. Az alábbiakban azt vizsgálom, hogy pontosan milyen poétikai eljárások hozták létre ezt a kettős mozgást, milyen kimondott és kimondatlan szövegeseményekből, illetve filológiai adalékokból rajzolható meg az említett mozgás útja.

Hajnóczy Péter nevelőszülei közül elsősorban a feleség tartotta szívügyének az örökbefogadott gyermek katolikus neveltetését. A nevelő szülői szándék adhatta tehát az első közvetlen ismerkedést a kereszténységgel, és így a Szentírással is. Anélkül, hogy az örökbefogadott gyermek nevelésének sokszoros hajótöréseit ecsetelnénk, megállapíthatjuk, hogy alig néhány biblikus idézetet találunk Hajnóczy életművében. Ezek közül a legismertebb A parancs című kisregény első mottója Jób könyvéből: „»Avagy az ő dicsőséges méltósága nem röttent-é meg titeket? Avagy az ő büntetésének félelme nem száll-é éröttem reátok? Az ti emlékezettek hasonlatosak lésznek az pernyéhöz, és az mellyek tielőttetek böcsületessek, az sárhoz.« Jób könyve 13,11–12., Károli Gáspár fordítása.” A mű élén álló mottót egy Wystan Hugh Auden-, majd egy Bulgakov-idézet követi A Mester és Margaritából. A három baljóslatú citátum egymás értelmezőjeként készíti elő A parancs kollázs-elbeszélését. Egymás mellé helyezésük inkább egyenrangúságot, mint hierarchikus viszonyt jelez, ugyanakkor sokatmondó, hogy Bulgakov szövege biblikus parafrázisként is olvasható, így az abból vett mottó mintegy keretet alkot a Jób-versekkel.

(Hoványi Márton teljes írása a 80 éve született Hajnóczy Péterről: Vigilia, 2014. november, 821–826.)