Eckhart mester

Értekezés a „Miatyánk”-ról



Az Úrhoz szóló ima magyarázata előtt néhány megjegyzés adódik.

Először: mivel az isteni dolgok tekintetében parányok vagyunk, Ő ezért buzdít elsőként arra, hogy kérjünk és imádkozzunk. Másodszor: szeretetét ajánlja fel nekünk, akkor is, ha távol vagyunk, ilyenkor hazahív bennünket és felemel. Harmadszor: figyelmezzünk jóságára; oly módon és olyannyira jó, hogy szükségszerű adnia. Negyedszer: jegyezzük meg, hogy semmi mulandót ne kérjünk Istentől. Elsőként: mert maga a Miatyánk nem tartalmaz ilyesfélét. Másodikként: hogyan kérnénk éppen azt, amiről azt tanítják, hogy vegyük semmibe? Harmadikként: mert az örökkévaló Isten nem tartja illőnek, hogy ilyesmit adjon. Negyedikként: mert a mulandóak semmik, főleg az örökkévalóra tekintve. A semmiért imádkozni pedig annyi, mint nem is imádkozni.

Mi „Atyánk”
Először: figyeljük meg, Aranyszájú Szent János azt mondja, Isten inkább akarja, hogy szeressék, semmint féljék, és ezért hangzik úgy, hogy „Miatyánk”, és nem úgy, hogy „Mi Urunk”. Másodszor: úgy mondja „Atyánk”, hogy tudjuk, hatalmat adott nekünk, hogy Isten fiaivá legyünk. Harmadszor: ebből következőleg, ha fiai, akkor örökösei is. Negyedszer: aki azt mondja: „Atya”, ezzel a bűnök bocsánatát is kéri, elfogadja a fiúi helyet és az örökséget, valamint a testvériséget, amely az Egyszülöttre vonatkozóan áll fenn, és ünnepélyes fogadalommal egyként vallja a lélek bőkezű ajándékát. Ötödször: mindig Isten dicsőségét szeressük és az ellenkezője felett érezzünk fájdalmat, valahányszor ilyesmivel találkozunk – miként a fiúknál így van ez, ha tulajdon atyjukról van szó. Hatodszor: bízzunk abban, hogy elnyerünk valamit, hiszen az atyák meg szokták hallgatni fiaikat az Írás szerint: „Kérjetek és adatik nektek”, továbbá, amit imáitokban kértek, higgyétek, hogy mindazt meg is kapjátok.

„Mi” Atyánk
Először: figyeld meg, nem azt mondja: „az én (atyám)”, mert Istennek tetszőbb az ima, amelyet a szeretet ösztönöz, és nem a szükség. Másodszor: miként Jeromos mondja, annál hatékonyabb az ima, minél inkább közösségi. Harmadszor: Ő sem az én atyám, sem a tiéd, vagy valaki másnak az atyja, hanem az, „kitől minden atyaság neveztetik mennyekben és a földön”. Negyedszer: tartsuk észben, hogy mindenki a testvérünk és a társunk az örökségben, és ezért úgy szeressük őket, úgy bánjunk velük, mint testvéreinkkel, miként az a Szentírásban olvasható: „ti pedig mindnyájan atyafiak vagytok”.

(A teljes írás, Bányai Ferenc fordításában: Vigilia, 2007. május, 327–335.)

Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés