Kosztolányi Dezső nyilatkozata

az Édes Anna című regényéről


Én az embereket úgy igyekszem bemutatni, ahogy egymásban tükröződnek és magukban tulajdonképpen nincsenek is. Az egyén annyiféle alakban létezik, ahányszor látjuk. Írás közben alakok jelentkeznek. Ezek mennek maguktól megmásíthatatlan sorsuk felé. Írás közben ismerem meg őket. A filozófiát a kész munkából szűröm le. Hogy mi a regényemben megnyilvánuló gondolat? Hiszek az áhítatban és a szeretetben. Nincs kollektív élet. Csak egyéni élet van. Az embereket úgy lehet megmenteni és boldoggá tenni, ha szeretjük őket. A regény szereplői jó emberek a társadalmi rend szempontjából nézve. De nem a krisztusi gondolat értelmében véve jók. Ezért kell bűnhődniük. Regényemben őskeresztény kicsengés van. A mottója a katolikus halotti ima: a Circumdederunt. Írás közben folyton ezeket a latin verssorokat mondogattam és a Rituale Romanumot olvastam. A lelkek közösségéről van itt szó, amit hirdet maga az egyház is: Hogy minden ember, aki a földön él, vagy élt, nagy közösséget alkot. És aki ez ellen a közösség ellen vét: az már itt, e földön, pokolba jut. Csak ebben a keresztényi közösségben látom a kollektív probléma megoldását, nem pedig intézményes vagy gazdasági reformokban. Bármily nagy összeget adtunk valamely árvaház javára: nem tettünk oly igaz, Krisztusnak tetsző jót, mintha egy árvát magunkhoz fogadunk és szeretetben felnevelünk.

Fotó: Kosztolányi Dezső, 30-as évek eleje – Petőfi Irodalmi Múzeum
(A teljes nyilatkozat, amely eredetileg a Nemzeti Újság 1926. augusztus 1-jei számában jelent meg: Vigilia, 1994. április, 301–302.)

Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés