Szerb Antal piarista cserkész naplójából

[1915.] III. 8. Elhatároztam, hogy igyekezni fogok ügyes lenni. A tízóraira is elhatároztam valamit. Ma egyébként igen nagy kellemetlenségem volt a Krizsala cserkésztestvér miatt, és kellemetlenségeim lesznek. Elhatároztam, hogy a csapásokat férfias lélekkel fogom tűrni és Krizsalát lelkemből meg fogom vetni.

III. 11. Ma voltam ródlizni. Pál kificamította derekát, a cserkészek vitték el. Ez nagy tiszteletet szerzett a cserkészeknek az osztályban. Egyébként meg fogom látogatni a Pált és fogok vele foglalkozni. Pintér és Horváth betegek.

III. 19. Elhatároztam, hogy részletesen fogok naplót vezetni. Azért hagytam ki egy részt, mert egészen más vagyok, mint akkor voltam, mikor naplóm előző részét írtam. Sok minden történt velem. Foerster is nagy hatással volt rám. Igen lényeges az, hogy tegnapelőtt elváltam esetleg örökre legjobb barátomtól. Nézetünk között már szörnyű nagy különbség volt. Erről persze egyikünk se szólt, de mind a ketten éreztük. Mikor elváltunk, azt mondta, hogy majd egyszer értem jön. Tudtam, hogy ezt ugyan várhatom. Csodálatos, hogy nem búsultam rajta. Talán azért, mert én vesztem volna össze vele, ha tovább együtt lettünk volna. Tegnap voltam sétálni. Major igen érdekes dolgokat mesélt a pedagógiáról. Hazafelé menvén elpanaszoltam Oláhnak, hogy milyen nagy lelki harcom lesz magamban, vajon elismerjem-e Buday Lacit egyenfokúnak, vagy magasabb fokon állónak és jobb tanulónak nálam. Tény A) hogy Budaynak jobb volt a bizonyítványa, mint az enyém. Nem ül hátul. Bizonyosan tiszta jeles lesz év végére. Mátray tanár úr őt jelölte ki, hogy az igazgatóhoz menjen. B ) Őneki volt engedélye elmenni a gödöllői kirándulásra. Major őt intelligensebbnek tartja nálam stb. Érdemes tehát, hogy legjobb barátom legyen. De vajon nem áll felettem?!? Ma délelőtt Major felköszöntötte az igazgató urat. Mielőtt bementünk, Hatvani tanár úr megkérdezte, hogy miért én jövök föl az igazgató úrhoz. Hisz én az utolsó padban ülök. Kérdezte, hogy szégyenlem-e magamat. Én nekem az az álmom jutott eszembe, melyben Hatvani a Stessellel verekedett. Ezért elfeledkeztem, hogy tanárral vagyok szemben és azt feleltem, hogy nem szégyenlem magamat. Ezen szörnyen dühöngött. Elhatároztam, hogy algebrából jól fogok készülni. Nagyon meg vagyok zavarodva. Három kellemetlen eset és nem tudom, melyik kellemetlenebb.

III. 20. Hatvani tanár úrnál gyóntam bűnbánatom jeléül és elhatároztam, hogy nem bántom többet őt, sőt! jól fogom magam viselni. Gyónás után Horváthtal beszéltem, de nem sikerült komolyabb dolgokat szóba hozni.

III. 21. Ma áldoztam. Áldozás után csapatösszejövetel volt. Major tisztté lett kinevezve, aminek nagyon megörültem. Schütz tanár úr visszatért Foerster szavaira és buzdított minket, hogy otthon, a családi életben is mutassuk meg, hogy cserkészek vagyunk. Összejövetel után Tóthtal sétáltam, vele már beszéltem kissé komolyabb dolgokról is. Délután meglátogattam Pált. Itt találkoztam Gönczivel. B. cserkész akar lenni. Én helyeseltem szándékát és buzdítottam, hogy tanuljon jobban. Ez egyike első cserkész-szónoklataimnak és elég jól sikerült. Holnap szólok róla Majornak. Sok gondolattal gyarapodva fejezem be a mai napot. Cél: új napirendet csinálni.

(Vigilia, 1972. május, 331–334.)

Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés