A vértanúk százada

Sokakat meglephetett, hogy II. János Pál pápa 1994-ben, a jubileumi évre készülve azt kérte a helyi egyházaktól, hogy állítsák össze vértanúik névsorát: „tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a szükséges dokumentáció összegyűjtésével megőrizzék vértanúik emlékezetét”. Levelében utal arra, hogy az első évezred egyháza a vértanúk véréből született, az első keresztények szent örökségeként, majd így folytatja: „A második évezred végén az egyház újra a vértanúk egyháza lett.”
Az egyház kezdettől fogva gondosan őrizte azok tanúságtételét, akik életük árán is kitartottak Krisztus mellett. A martirológiumok nemcsak nevüket jegyezték fel, hanem hitvalló életük és haláluk történetét is, hiszen Krisztus mindhalálig hűséges követésével példát adtak minden korok keresztényei számára. Ebbe a névjegyzékbe a későbbi századok során bekerültek mindazok, akiket hitvalló életük miatt a szentek és boldogok között tiszteltek. (…)
A vértanúság fogalma a legutóbbi években jelentősen kitágult. Ez a tanúságtétel „a vértanúság ökumenikus egységébe” gyűjt össze minden keresztényt. Már VI. Pál pápa kijelentette, hogy „a Krisztus melletti vérontással tett tanúság a katolikusok, ortodoxok, anglikánok és protestánsok közös öröksége lett”. A kör azonban valamilyen módon átfogja mindazokat, akik bárhol a földön üldöztetés, éhínség, háború, nyomor, csapások áldozataivá lesznek: a szenvedő Jézusnak testvérei ők mindnyájan.

(A teljes írás: Vigilia, 2010. április, 245.)

Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés