Cs. Szabó László

Kálvinista iskolában neveltek, azaz a Biblián; betéve tudtuk rövidebb-hosszabb részeit. De ízes öblösségének eleinte nagyobb hatása volt a nyelvemre, mint a hitemre. Hívő, rossz hallással is, ének közben voltam, zsoltározva. Lelke mélyén hívő ember minden éneklő. Igazán akkor kerekedett a Biblia üzenete az üzenet módja: szép, ódon zengése fölé, amikor modern fordításokban kezdtem olvasni, eleinte szükségből, idegen nyelveken. Annak idején görög köznyelven írták az Újszövetséget, s az Ószövetség minden fordításához is görög változata, a Septuaginta szolgált, fordításból készültek a további fordítások. Eredetileg senki sem törődött stílus-szépségekkel. Ezért vagyok makacs híve annak, hogy a Bibliát félszázadonként újrafordítsák, máskülönben nyelvemlékké nemesedik. Azaz kövesedik. A Biblia a mienk is, az űrrakéták napjaiban, nemcsak a prédikátoroké a török hódoltság alatt. Kegyetlenül őszinte könyv, nem hallgat el semmiféle emberi gyöngeséget és hitványságot, minél jobban ismerem, annál inkább rájövök, hogy elbukottakról szól. Elbukottak azok is, akiket felmagasztal. Mégis vigasztaló a hatása. Ezért bízom benne.
Az utolsó tizenöt évben havonta, néha hetenként elővettem. Volt egy nehéz esztendőm, amelyen nem kis részt Pál levelei segítettek át. Újabb könyveimből „A nyomozás” s a „Római muzsika” tele van bibliai idézettel, s úgy érzem, szinte észrevétlenül olvadnak a mondandómba. Húsommá vált az Ige.

(A teljes írás: Vigilia, 1971. december, 838–839.)

Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés