Aszalós János

A teljes Jézus


Ki nekem Jézus most, életem vége felé járván, s istenkereső éhségemben egyre meredekebb utakra sodródván? (…)
Szívem szerint megkétszerezném a kérdést, az antropológiai megközelítés mellé a teológiait állítván: ki vagyok én Jézusnak? Gondolt-e rám kétezer évvel ezelőtt, amikor istenemberi hivatástudatának kibontakozása során egyre gyorsabban lépte túl a nemzeti, majd az időbeli korlátokat, s talán emberi tudatával is megsejtette kései, kissé elfuserált követőjének arcvonásait a huszadik század végén? Gondol-e rám most – számomra most! – ember-isteni méltóságában, a korabeli képzelet trónusán, az Atya jobbján? Lehet-e ott gondolata felőlem, amikor aligha végzett még a kettős világháború, a náci és szovjet lágerek, az éhínség, a belháborúk áldozatainak kígyózó sorával, mely ott tipródik Isten trónusa előtt és folytonosan miértet kiált, alleluja helyett? Tartozik-e nekem egyetlen pillantással is, legyen az szigorú, fenyegető, együttérző vagy talán baráti? Volt-e, van-e „terve” velem? Adott-e felismerhető küldetést, vagy csak nagyravágyó képzeletem olvasott bele életem mondatai közé egy-egy prófétai utasítást? Bízik-e még bennem? Ha igen, katonájának tekint-e, vagy személyes barátjának? Ha igen – szabad-e nagyot kívánni? – egyetlen vagyok-e számára, kicserélhetetlen, mint milliárdnyi más ember is?
Most még nincs válasz – csend van és sötét.
Akiben minden elhallgat. Van csöndje a halálnak és van az életnek is. Minél nagyobb, sűrűbb, teljesebb a halál és az élet egysége, annál nagyobb ez a csönd. Jézussal töltött ritka pillanatokban érzem meg lelkének mindent átható és beborító, szavakon, prófécián, híváson és hivatáson, tudáson és érzelmeken, erényen és bűnökön túli csöndjét, mely egyetlen pontban, a kereszt fáján forraszt össze életet és halált. Ezért természetes, amikor az ősi keresztény himnuszok életfáról énekelnek a golgotai kereszt ünneplésekor, ahol „az Élet halt halált s holtával adott életet” (Fortunatus: Vexilla Regis).

(A teljes írás: Vigilia, 1997. december, 938–939.)

Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés