Születésnapján Radnóti Miklósra emlékezünk

Sík Sándornak írt egyik levelével


Mélyen tisztelt Professzor Uram,

ne méltóztassék haragudni, hogy csak ma válaszolok, de ma jutottam egy kis lélekzethez, és jó hírem is van. Velem hál’ Istennek semmi baj e pillanatban, az újsághír nem az én évjáratomra vonatkozik, ellenben Gábornak járt volna le holnap a bevonulási halasztása (talán emlékszik Professzor Uram, hogy a hadügyminiszter hathavi haladékot adott neki, de a hadtest csak háromról értesítette) és most telefonált, hogy megjött a hathavi halasztás igazolása. Most újra szabadon lélekzik, s főleg dolgozik három hónapig. Feri ügyében viszont semmi sem történt, Szentkirályszabadján van, és sajnos nem egészséges. Béláról semmi hír. Dezső azt mondja, hogy dolgozik, de gyanakszom, hogy a hőség ürügyén nagyokat alszik és semmit sem csinál. Gyuláék megjöttek a Bácskából, Gyula nagyon szép anyagot gyűjtött a bukovinai székelyeknél, meséket, babonákat, betlehemes játékot. S végül én rengeteget dolgozom (nem panaszként mondom persze), augusztus végén jelenik meg műfordításkötetem, Orpheus nyomában lett végül is a címe, ma adtam oda a Franklinnak a nyomdakész La Fontaine-t, de van egy újabb munkám is, egy Huizinga Válogatott tanulmánykötetet fordítok (Gábor állította össze, ő vezeti be) és a kiváló szerző pokoli körmondatokat ír, valósággal nyelvet kellene teremteni ehhez a fordításhoz. Vért izzadok vele, bár szép feladat. Csak bután lelkiismeretes vagyok, azt hiszem, s így „ráfizetek”. Szépen keresek hál’ Istennek, csak minden a kosztra megy, és nincs időm verset írni. Azért írok. De hiányzik egy kis semmittevés, egy kis költői életmód. Ezek az irodalmi határterületen húzódó munkák (prózafordítás, sajtó alá rendezés) nagyon kiszívják az embert.
Az újabb munkaszolgálatos behívásokkal (1901–1905) kapcsolatban bevonult Halász Gábor, Szerb Tóni (Gyula nagyon fél s bevallom, én is, hogy Tóni „mélyzsidó” érzelmei burjánozni fognak ettől a sérelemtől, s tegyük hozzá mindjárt: az első ilyesfajta sérelem, ami őt éri, hisz ezért haragszunk rá, ha ezt a neheztelést haragnak lehet nevezni: különben kertészetben dolgozik és jó dolga van) és szegény Bernát Pali, aki bizony nem egészséges. De ezt, mint hallom, nem vették figyelembe, ott tartották.
Boldogan olvastam, hogy dolgozik Professzor Uram, és hogy ennyi eredeti is van! Érdekes ez a „nyári poétaság”, a lírai mondanivaló terjedelmét nem lehet megszabni, ha nem áradhat télben, pótolja a nyárban. Nagyon kíváncsi vagyok a sorozatra, ·izgalmas kísérlet biztos. Ezt a folyton megújulni tudást hogy szeretem Professzor Úr költészetében! És a himnuszok is meglesznek úgy szeptemberre… Meddig marad Professzor Uram? Küldhetek még augusztus végén oda esetleg a könyvből?
Nagyon jó munkát és kellemes nyaralást kívánunk mindketten Professzor Úrnak,
fiúi szeretettel és tisztelettel köszönti
Miklós
1943. augusztus 6.

(Vigilia, 1974. január, 34–37., a levél fakszimiléjével)

Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés