Fény

Kondor Béla

Fényködbe merülő merev romok
mély tengerbe omló esteli tájkép
egy kövér hegy a folyamon túl
az ívlámpán égi szerelembe rovarok.

Sötét, puha tárgy mozdul átellenben
két összetápászkodott földi ember
az árnyékon árnyék nyúl át, macska
indul böngészni és kereken nézni.

Vörös a folyamhíd, ezüstös a darugém
ahol abbahagyta, félkézzel int a fény.

Öregemberek szobácskáiba álmatlanul
most új félelmek jönnek az ablakon
elgurul egy gömbölyű árnyék
és halálos lénia lesz belőle.

Fényárban úszó kemény regényesség
fénylő kisszoknya lapjai, széjjeltépték.

Vigilia, 1964. augusztus, 464.
Vigilia, 1961. február, 85.
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés