Pilinszky János születésnapjára

Maár Gyula: Prés című filmjéről írt, korábban nem publikált rövid esszéjének részletével emlékezünk rá, amely teljes terjedelemben a Vigilia novemberi számában jelent meg, néhány további kiadatlan írásával együtt.

Az egzisztálás a valóság legsivárabb szintje. Az a pont, ahol a véletlen és a kikerülhetetlen egybeesik, s ahol a tapasztalat fölfalja fiait. Ahol a tárgyilagosság egyedül arra szolgál, hogy tárggyá fokozza mindazt, amit megérint és szemügyre vesz.

Az új magyar filmben sok minden történt ennek a 0-pontnak a megközelítésére. Maár Gyula Prése egy lépéssel még tovább és még beljebb vezet. Simone Weil írta, hogy a valóság nem egzisztál, reális és jó. Vele szemben a világ egzisztál, irreális és rossz. Ahogy az alkoholnak foka van, a „puszta egzisztálásnak” is megvan a maga „mezítelenségi foka”, ami a művészetben a lecsupaszítás élményével ajándékoz meg bennünket, a nézőre bízva a katarzist, a valóságig való eljutás bonyolult és rejtett folyamatát.

A film mesterien zárt; a csapdák leleményével és brutális logikájával van megszerkesztve. Valódi jelentése mégis a történés és a képek-arcok fonákjára íródik – szinte önkéntelenül. Törőcsik Marira gondolok: nem ismerek az ő arcánál véletlenebb jelekkel befirkált házfalat. Ahogy az események csapdájába esve hirtelenül mindezt elmondja, mert elmondhatja, ami rá van írva.
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés