Három éve hunyt el Vasadi Péter


Esti varázs

A csend hullott, mint az eső. Szemergett
Aztán kiáradt, szétfolyt hirtelen
és a kis kert fonott sövénye mellett
ledőlt az út is. Elfáradt s pihen

A fák megálltak. Nem moccant az ág
és zizegett a hold a gallyakon
Gyöngéd varázsban úszott a világ
s tömény ezüstben ült a domb, vakon

A ketrecekből szuszogás sem hallott
és toll fehérlett két rossz léc között
Fény és árnyék szegélyén a partok
könnyen rezegtek. Kis fehér ködök

olvadtak el a fénylő föld felett
s most lágy ringással szőtte őket össze
az enyhe szél, mint csipkeszőnyeget

Valami egység ölelte a tájat
lassan terjedve, rezzenéstelen
s mint messzeségből érkező alázat

fölém hajolt a néma végtelen

(Vigilia, 1961. május, 268.)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés