Jékely Zoltán

November dicsérete


November!
Mintha az esztendő minden jaja
ködös kavernáidba sűrűsülne,
te, évszakoknak sepulcretuma!
Halottidéző, rom-tájaidon
borzongva járok föl-le, föl-le.

A lombzúgásra, mondd, emlékszel-e?
Ó, hol van a tűrkiz-visszfényű sátor,
színes gyümölcsök. kandi ékszere –
mikor a kert hörgésektől zajos
s apró nyöszörgések karától…

Egy véghetetlen, csuklyás gyászmenet
megy harminc éjt-napot vigasztalatlan,
nyomában iszonyú gyász-zene zeng –
így vivék Bocskay úr tetemét
Kassától Kolozsvárig bús csapatban.

November!
Már átitattad minden idegem
s mintha az őskori növényi létre
emlékezném, úgy vacog a szívem
ha öldöklő szeled cibální kezd,
s testvérként nézek minden falevélre.

(Vigilia, 1948. február, 75)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés