Rónay György Franz Kafkáról


Franz Kafka regényei metafizikai regények; legjellemzőbben az „A kastély”, mely lényegében nem más, mint az istenkeresés vagy üdvösségkeresés regénye. Hőse – és általában Kafka hősei – egy pillanatban eljutnak arra a senkiföldjére, ahol már csak egyetlen probléma van: az üdvösségé. A regény szimbolikus módon az ember harcát ábrázolja az üdvösségért, az értelemért, végleges helyéért a metafizikai világrendben. Kafka szemlélete és élménye sok tekintetben rokon az egzisztencializmuséval – de nem a Sartre-félével! –, s főként az egzisztencializmus egyik őséével, a dán filozófus Kierkegaardéval. Természetes, hogy ebben a keresésben Kafka mutat bizonyos rokonságokat a katolicizmussal is, illetve egyes katolikus vonásokkal. De ez a nagy hontalan mindvégig hontalan maradt: a zsidóságból kiszakadt, de nem jutott el a kereszténységig; metafizikai drámájából nem lett kegyelmi dráma. Világa – bármily paradoxul hangzik is – olyasmi, mint egy katolikus világ lenne kegyelem nélkül (ha egyáltalán lehetne olyan katolikus világ). Kafka világa valóban „senkiföldje”, ó- és újszövetség között; az a végtelen, nyomasztó, havas vagy sivatagos, irgalmatlan létmagányú táj, amelyet a „Das Schloss” havas faluja, vagy egy – „A kastély”-hoz mintegy vázlat-kísérletnek tekinthető – töredékében (Erinnerung an die Kaldabahn) a határtalan síkság szimbolizál.

(Vigilia, 1954. április, 206–207.; 188-189.)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés