„Hogy életünk megkésett mesterévé legyen”

Bálint Sándor és a népi vallásosság


Augusztus 1-én született (1904-ben) Bálint Sándor, a mai napig köztiszteletnek örvendő néprajzkutató, akinek boldoggá avatási ügyét ettől az évtől már a megfelelő vatikáni kongregáció vizsgálja. „Egy angyal gyónt”, mondta róla az élete utolsó bűnvallomását meghallgató lelkipásztor. A Vigilia egyik 1974-es számában megjelent beszélgetés részleteivel emlékezünk a keresztény tudósra.

A gyermekkor élményvilága sürgetett a népi vallásosság egyetemesebb vizsgálatára. A feladat a húszas évek végén már világosan állott előttem. A népi vallásosság művészi kompozíció is, sokkal inkább, mint a városi embernél, akit vallásában is inkább az értelmi megfontolások jellemeznek. Ezért olyan fontos a népnél a nagymise drámája, a prédikáció közvetlen hatása, az ének szárnyalása, az ünnepek liturgikus megszentelése, A templom művészi kiképzésében mi már sokszor csak a puszta dekorációt látjuk. A nép azonban még érzi a szimbolikus ábrázolásból áradó jelentést, művészi felfogásával egyezik az egyházi művészet alkalmazottsága. Minden templomi képnek, tárgynak a vallásos gyakorlatban rendeltetése, szerepe van éppúgy, mint az művészi módon kiképzett környezetének. A kereszténység tételes tanításait elsősorban nem elvont eszmékben, nem is egyoldalú erkölcsi okulásban, hanem főképpen művészi képzetekben fogja fel.

A vallásos néplélek a kutatótól sok áldozatot követel: teljes megértést, bizonyos fokú azonosulást, különben kisiklik a kezünk közül. A vallásos néprajzot nem lehet a tudománynak sokszor egyoldalúan racionális módszereivel értelmezni, hiszen itt a néplélek legspontánabb rezdüléseiről van szó, amelynek fogalmi meghatározása sokszor szinte lehetetlen. Úgy érzem, hogy népi vallásosságunk a múlté. Erről a gyermetegnek tetsző, gazdag egyszerűségű, szimbolikus világképről már csak töredékek: családban öröklődő imádságok, népdalként bujdosó gregorián dallamok, templomi famennyezetek, a szentelményekkel oltalmazott élet és munka olykor még felvillanó tisztelete, az ünnepek haldokló népi liturgiája adnak némi hírt. Ha pedig már a múlté, akkor megérett a teljes számbavételre: történelemmé kezd válni, hogy életünk megkésett mesterévé legyen.
Image
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés