Balla Borisz: Katolikus irodalom

Én az igazi katolikus írók irodalmát mindig konfessziónak látom. Ha minden tehetség alkotása általában vallomás, a katolikus tehetség elsősorban Istennek vall. Bár olykor öntudatlanul is. Valóban mindegy, hogy milyen műfajban adnak kifejezést vallomásuknak Isten felé. Nem hiszem, hogy annak, aki Isten felé fordult arccal teremt és Istennek számol el, törődnie kellene a hajdumakarcsi polgármester ízlésével, felháborodásával vagy felnemháborodásával. Amikor Magdolna szemben állt az Úr Jézussal: a halandó, elkallódott ember találkozott a Végtelenséggel, s ezekben a pillanatokban, amikor az emberi élet tályogai megnyíltak és vallani kezdtek, bizonyára elsüllyedt körülöttük a világ, s a hozzánemértők vagy a farizeusok sugdosása tökéletesen érdektelenné vált számukra. Ha sokan föl is háborodnak azon, ami e pillanatban történt, utána évszázadok bűnösei tértek meg tőle. A vallomást tevő írhat a legprofánabb dolgokról, nem kell letagadnia, elkennie és kegyes, semmitmondó szavak flastromával leragasztania a legnagyobb bűnöket sem, föltéve, ha – és ez a fontos – bele tudja állítani megnyilatkozását abba a légkörbe, amely Istennek és egy alkotótehetségnek találkozásából azonnal megszületik. Ebből a találkozásból utánozhatatlan levegő születik, a rothadás sem tudja megrontani, s a bűnök szinte csak emelik Isten fényét. Ez a csodálatos atmoszféra egyik biztos jele a felsőbbrendű művészetnek. Miért vannak még mindig olyan nagy hiányai a katolikus irodalomnak? Mert vagy az Isten hiányzik belőlük, vagy a tehetség. Vagy katolikus és nem irodalom, vagy irodalom és nem katolikus.
Vigilia, 1942. december, 443–446.)
alla Borisz (1903–1992) a Vigilia egyik alapító szerkesztője volt.
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés