Georges Bernanos: Gondolatok

„Keresztény vagyok, imádkozzatok értem!”


Nincs semmi dicsőség abban, ha valaki francia. S legyen szabad kimondanom, ugyanilyen értelemben: nincs semmi dicsőség abban, ha valaki keresztény. Mi nem választottunk. „Keresztény vagyok, tiszteljetek engem” kiáltoznak a papi fejedelmek, írástudók és farizeusok. Inkább így kellene szólniuk alázatosan: „Keresztény vagyok, imádkozzatok értem!”

Az igazi keresztényeknek egy szerfölött hatékony eszköz áll rendelkezésükre, hogy megkülönböztessék magukat a többiektől: csak gyakorolniok kell a szeretetet, a szív szeretetét, az egyetlent, melyet Tartuffe nem tud színlelni, mert ha képes is alamizsnát adni, szeretni nem tud.

Kimondom, ismétlem, fáradhatatlanul hirdetni fogom, hogy a világ mai állapota szégyen a keresztényekre. Vajjon csak azért részesültek a keresztség szentségében, hogy szabad legyen megvetéssel ítélkezniök a szerencsétlen hitetlenek fölött, akik – jobb híján – lehetetlen feladatra vállalkoztak, amikor hasztalanul arra törekszenek, hogy saját erejükkel létrehozzanak egy igazságos birodalmat az Igazság nélkül, egy kereszténységet Krisztus nélkül? Szüntelenül ismételgetjük, a tehetetlenségtől, lustaságtól és gőgtől könnyes szemmel, hogy a világ mindjobban eltávolodik a kereszténységtől. De nem a világ kapta Krisztust – non pro mundo rogo – mi kaptuk a világ számára, a mi szívünkből távozik el az Isten, mi vagyunk azok, akik elkeresztényetlenítjük magunkat, nyomorultakat!

(Vigilia, 1939. szeptember, 586–588.)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés