2022 / 5. szám

Tartalom

VIGILIA

Iván Gábor: Kárpátalja és a háború

Február 24. emlékezetes dátum lett Európában, de elsősorban az Ukrajnában élő emberek számára. Ezen a napon kezdte meg hadműveleteit Oroszország Ukrajnában.

Kárpátalján is sokként ért mindenkit a háború híre. Egy nappal korábban még az volt az aggodalom tárgya, hogy feljebb mehet az üzemanyagok ára Ukrajnában, másnapra már egészen más foglalkoztatta az embereket. Sokakat elfogott a bénultság, csöndben meredtek a képernyőre, míg a televízió ontotta magából a híreket a bombázásokról, rakétatámadásokról. Mintha megállt volna az idő. Aztán az első sokk elmúltával az előző ellentétébe, az azonnali cselekvés vágyába csapott át a hangulat. Sokan ekkor határozták el, hogy távoznak Ukrajna területéről. Ekkor indultak meg a tömeges menekültáradatok különböző nyugati országok felé. Aki közelebb lakott a határhoz, még időben cselekedhetett, és mentette is, ami menthető. Ez azt jelentette, hogy teljes családok keltek át a határon, ismerősökhöz, rokonokhoz, vagy akár minden terv nélkül próbáltak eljutni a biztonságos oldalra. Akik nem voltak elég gyorsak, beleestek a teljes katonai mozgósítás időszakába, ami azt jelentette, hogy a férfiakat 18 és 60 év között nem engedték át többé a határon, sőt sokan behívót is kaptak a hadseregbe. Előbb a harci tapasztalattal rendelkezők, utána mindenki más is. Így már csak az asszonyok és a gyerekek indulhattak külföldre, és ez családok szétszakadását jelentette magyarnak és ukránnak egyaránt, azzal együtt, hogy a határon vett búcsú talán az utolsó alkalom, amikor a férj és a feleség, az apa és a gyermekek láthatják egymást.

A kárpátaljai emberek mindig is híresek voltak arról, hogy megtalálták a közös hangot egymással, attól függetlenül, hogy melyikhez tartoznak a sok nemzetiség közül. A háború időszakában is elsősorban a békére vágyik az itt élő ember.

Patsch Ferenc: Változik a világrend?


Az orosz–ukrán háború teológiai, politikai és gazdasági következményeiről


„Háború” – az Európában felnőtt két utóbbi nemzedék számára ez a szó jóformán semmit sem jelentett. Hiszen egészen más a kifejezést történelemkönyvekben olvasni, tanulni róla, és megint más a saját bőrünkön érezni (legalábbis a következményeit). 2022. február 24-én ez a helyzet alapvetően megváltozott. Ekkor jelentette be Vladimir Putyin orosz államfő, hogy „különleges háborús operációt” (специальная военная операция) indít Ukrajna „demilitarizálása” és „nácitlanítása” céljából. A hír nem ok nélkül sokkolta a világ közvéleményét, elvégre a konfliktusnak már eddig is emberek (katonák és civilek) ezrei estek áldozatul, milliók váltak földönfutóvá, s a nyílt nukleáris fenyegetés újra felidézte a világ teljes megsemmisülésének rémképét. Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy számba vegyem a háború gazdasági és politikai következményeit. Nagyrészt a jezsuita közgazdász, Fernando de la Iglesia Viguiristi SJ kutatási eredményeire támaszkodom, aki legújabb publikációin kívül véleményét szíves volt velem személyes beszélgetésekben is megosztani.

KLÍMAVÁLSÁG ÉS ÖKOTEOLÓGIA

Hetesi Zsolt: Az éghajlati rendszer emberi eredetű változása


Bolygónk és természeti rendszere mind az élő, mind az élettelen környezetet tekintve olyan összetett szabályozó folyamatok segítségével működik, amelyeket sok esetben még teljesen nem is értünk, mert a tudomány előrehaladása ezen összetett rendszerek felderítésében jelenleg is komoly előrelépéseket tesz. 2009-ben jelent meg Svédországban egy azóta sokat idézett, a Föld természeti korlátairól és azok sérüléseiről szóló, Rockström és társai által írt tudományos cikk. A kutatást 2015-ben megismételték, eközben a helyzet semmit sem javult. E kutatások eredményei alapján bolygónkon az emberi tevékenység több területen is jelentősen túllépte azt a szintet, amely még kezelhető korlátok között lenne képes tartani a következményeket. Az emberi hatás kiterjed a bolygó minden részére, és a természeti rendszerben, illetve a szabályozó folyamatok, az anyagforgalom és egyebek zavaraiban is tetten érhető. A három legfontosabb terület a fajok emberiség által gerjesztett kihalása (biodiverzitás-vesztés), a környezeti anyagáramlás zavarai és az éghajlat változása. A továbbiakban ezzel foglalkozunk.

Ezen hatások egyike tehát az éghajlat változása, és ezzel összefüggően az a kérdéskör, hogy mennyiben tehető felelőssé az ipari civilizáció ezért a változásért. A jelenség mára központi kérdéssé vált, mert egyre több olyan következmény lép fel, amelynek kezelése komoly lépéseket igényelne, illetve hosszabb távon a társadalomra váró hatása nagyon súlyosnak tűnik. Társadalmunk összetettsége elért egy olyan szintet, hogy nem képes azonnali gyors válaszokkal kiküszöbölni a rendszerét érő zavarokat, és bár egy idő után már nem hoz semmilyen hasznot, a saját összetettségét igyekszik fenntartani. Ám egy összetettebb rendszer kevéssé képes alkalmazkodni a környezetében fellépő változásokhoz, illetve több erőforrást igényel a rendszer számára elviselhető körülmények fenntartása.

Nobilis Márió: Minden mindennel. Kereszténynek lenni a Laudato si’ után

A környezetvédelmi enciklika nem zöld. Nem csak azért, mert (ha vannak is, akik ezt akarnák belelátni) egyáltalán nem ül fel egy politikai ideológia hullámára. De azért sem, mert egy leszűkített „környezeti” nézőpontnál sokkal szélesebb összefüggésben, egészen önálló kiindulópontból szemléli a kortárs valóság mélyszerkezetét. Azt ugyan nyugodtan lehet állítani, hogy még egyetlen pápai enciklika sem tárgyalta olyan elkötelezettséggel a teremtett világ iránti felelősség és az ökológia által feltárt helyzet aggasztó kérdéseit, mint a Laudato si’ (tehát, ha úgy tetszik, ennél zöldebb enciklikát még nem olvashattunk), mégis: Ferenc pápa első saját nagy dokumentuma (hiszen a két korábbi közül a Lumen fidei még túlnyomórészt Benedek pápa írása, az Evangelii gaudium pedig szinódus utáni apostoli buzdítás) a társadalmi enciklikák XIII. Leó által elindított vonulatába illeszkedik, és valójában az egész emberiség komplex helyzetét igyekszik áttekinteni. Ehhez pedig a legalkalmasabb kiindulópontnak a Föld és a szegények kiáltásának meghallását találja.

Az, hogy mekkora jelentőségű a Laudato si’, esetleg fordulópont-e valamilyen értelemben, történeti távlat híján most még természetesen lehetetlen eldönteni. De láthatunk már néhány olyan összefüggést, amit ez az írás (és szerves folytatása, a Fratelli tutti) markánsan képvisel – sőt olyanokat is, amelyeket először képvisel ilyen rangú pápai dokumentum –, és talán ezek megjelenésének okát, jelentését és némiképp az általuk kirajzolt, ajánlott utat is megpróbálhatjuk felvázolni.

Ágoston-Kostyál Csilla: „Hogy lehetnék jó gazda, ha nem tudom megóvni a földem?”
Klímaszorongás, öko-gyász és megküzdés

SZÉP/ÍRÁS

Zalán Tibor: A békéről; Legutóbb Leginkább Legalább (versek)
Szávai Dorottya: „A pórusait látni”. A Pilinszky-líra minoritáspoétikái (tanulmány)
Halmai Tamás: Talált kert; Más mértékek (versek)
Szöllősi Mátyás: Szégyenlős álmok (versek)
Horváth Florencia: A lázmérő; Őszi utazás; Hogy lehessenek verseim (versek)
Halasi Zoltán: A benépesítés (próza)
Gyukics Gábor: játszma; A test konstrukciója (versek)
Petőcz András: Megnyugtat, ahogy; Csönd; Valami pakk (versek)
Petőcz András: Megnyugtat, ahogy; Csönd; Valami pakk (versek)
Ughy Szabina: Monológok (versek)
Ayhan Gökhan: Egymást érintve meg; Pázmáneum; Álomvíz (prózaversek)
Czigány György: Da capo (vers)

ESSZÉK

Kereszty Rókus: Flannery O’Connor

A mai magyar olvasók alig, vagy egyáltalán nem ismerik Flannery O’Connort. 1968 és 1975 között megjelent ugyan magyarul egyik regénye és két elbeszéléskötete, 1987-ben a Vigilia is közölt egy O’Connor-elbeszélést és egy cikket is róla, de úgy tudom, mindez visszhang nélkül maradt. Manapság magyarra fordított művei csak antikváriumokban találhatók. A siker hiányának több oka lehetett. A magyar olvasók többsége számára az amerikai „Dél” világa érthetetlen és érdektelen. Ha az olvasó az amerikai életet, az amerikai embert akarja megismerni, akkor nem az „elmaradott,” provinciális Délről fog olvasni. A művelt, katolikus közönség nagy része esetleg nem érthette, hogyan lehet O’Connor katolikus író, hiszen a műveiben szereplők majdnem mind protestánsok, és igen gyakran bizarr, groteszk figurák. Elbeszélései véres, erőszakos, tragikus események sorozatai, és nem található bennük megnyugtató happy end, nem látható bennük közvetlenül a jó és a kegyelem győzelme.

Ugyanakkor Thomas Merton szerint O’Connor nagysága nem Hemingwayhez, Porterhez és Sartre-hoz, hanem csak Szophoklészhez mérhető. Ám Amerikában sem olvassa a nagyközönség, azok a katolikusok sem, akik a lelki békéről és a kegyelem világosan látható és lehetőleg csodás beavatkozásairól szóló irodalmat keresik. De azoknak a hívőknek és hitetleneknek, akik megsejtik a minden emberi élet mélyén rejtőző és működő misztériumot, O’Connor ma klasszikusnak számit.

Flannery O’Connor: Az egyház és a szépíró (Görföl Tibor fordítása)

A VIGILIA BESZÉLGETÉSE

Görföl Tibor: John Chryssavgisszal

Ön több könyvében is bemutatja, hogyan alakult ki Bartholomaiosz patriarcha ökológiai szemléletmódja. Mi vezetett ahhoz, hogy – a szavaival élve – „a világon egyetlen más egyházi vezetőnek sincsenek olyan dinamikus kezdeményezései, amelyek döntő fontosságú ökológiai problémák teológiai, etikai és gyakorlati vetületeihez kapcsolódnak”?

Először is őszintén meg szeretném köszönni, hogy módomban áll néhány szót szólni a Vigilia olvasóihoz, s örülök, hogy érdemi és alapvető kérdésekről tudunk beszélni. Bartholomaiosz egyetemes patriarcha szolgálatának egyik legvonzóbb és legmegragadóbb összetevője a szememben, hogy meggyőződéssel vallja: feltétlenül fontos, hogy sürgősen választ adjunk az ökológiai válságra. Ráadásul saját egyházi szolgálatom kezdete nagyjából egybeesett az egyetemes patriarchátus ökológiai felvetéseivel: mindkettő a nyolcvanas évek derekára esett. Az egyetemes patriarchiátus első alkalommal 1989-ben adott ki környezeti kérdésekkel foglalkozó körlevelet. Nem szabad elfelejtenünk, hogy e téren jóval megelőzte a légszennyezettségre és az éghajlatváltozásra reagáló többi egyház és teológus érdeklődését.

Bartholomaiosz egyetemes patriarcha kezdettől fogva elsődlegesen szentírási alapon reagált az ökológiai kihívásra, azt a teológiai meggyőződést vallva, hogy a Teremtő szeretettől vezérelve szép világot alkotott. Az a felfogás és bizalom is áthatja tevékenységét, hogy a hit és a természettudomány nem ellenfele egymásnak, nem is kell ellenlábasként viszonyulnia egymáshoz, hanem egymást kiegészítve tud figyelmet fordítani és megoldást keresni azokra az alapvető problémákra, amelyekkel minden nemzedéknek szembe kell néznie. Közismert, hogy a közelmúltban különösen is fontossá vált ez a fajta együttműködés a világjárvány globális hatása és következményei miatt.

EGYHÁZ A VILÁGBAN

Barta István: Katolikus teremtésvédelmi szervezetek Magyarországon és a világban

A katolikus egyházban a teremtésvédelemmel kapcsolatos gondolkodás már Ferenc pápa 2015-ös Laudato si’ enciklikája előtt is zajlott, sőt a jelentősebb laikus szervezetek szintén korábban kezdték működésüket. A pápai írás hatására azonban e szervezetek működése új lendületet kapott. Más vatikáni dokumentumoktól eltérően nem elsősorban a hivatalos egyház, hanem a katolikus szervezetek lettek a gyakran forradalmian újszerű tanítás közvetítői a szélesebb társadalmi rétegek felé. Írásunkban bemutatjuk a teremtésvédelem katolikusok körében megfigyelhető fogadtatását, illetve annak néhány gátját, valamint Magyarország és a világegyház jelentősebb keresztény teremtésvédelmi szervezeteit.

NAPJAINK

Gájer László – Kiss Didák: A gyermek- és ifjúságvédelem,
illetve a sérülékeny felnőttek védelmének helyzete a Magyar Katolikus Egyházban

A gyermekek és a sérülékeny felnőttek védelmének ügye a Katolikus Egyházban messze több, mint a kiskorúak ellen elkövetett szoros értelemben vett visszaélések büntetőjogi kezelésének, illetve a polgári hatóságokkal való ilyen jellegű együttműködésnek az aprólékos kidolgozása. Természetesen mindez részét képezi a gyermek- és ifjúságvédelmi munkának, azonban az elmúlt években – a világegyház tapasztalatát és ilyen irányú munkáját figyelembe véve – arra törekedtünk, hogy egy átfogó mentalitást alakítsunk ki a közösségeinkben a témával kapcsolatban. A mentalitásváltás igénye az egyházi vezetők és a közösségek részéről is jó elfogadásra talált. Amikor tehát pszichológusokkal és mentálhigiénés szakemberekkel egy érzékeny hozzáállás kialakításán dolgozunk, akkor mély lélektani összefüggéseket is figyelembe szeretnénk venni. A bántalmazás különböző rétegei a verbális bántalmazástól a hatalommal való visszaélésen át komoly egyházi reflexió tárgyává váltak Magyarországon is.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2011-ben készítette el gyermek- és ifjúságvédelemi szabályzatát, majd irányelveket szabott meg a kiskorúakkal való visszaélések helyes kezelése érdekében. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye 2017-ben tette közzé a saját gyermek- és ifjúságvédelmi szabályzatát, melynek alapját a szerzetesi intézmények hasonló szabályozásai képezték. A Főegyházmegye ezt a szabályzatot kiterjesztette nemcsak a papjaira, hanem az intézményekben szolgáló minden laikusra is, illetve minden önkéntesre, akik a Főegyházmegye rendezvényein (táborok, lelki napok stb.) akár csak néhány órát is kiskorúakkal foglalkoznak. (A szabályzatot minden érintettnek alá kell írnia. Tanárainknak minden évben.) A Főegyházmegye szabályzatát követve rövidesen minden egyházmegye ehhez hasonló szabályzatot és viselkedési kódexet adott ki. Ezek a dokumentumok gyermeklélektani tapasztalatokat felhasználva kínálnak olyan útmutatást, ami a kicsinyek és a sérülékeny felnőttek harmonikus fejlődését átfogó módon védi. Intézményeinkben és közösségeinkben meghitt, otthonos légkört szeretnénk teremteni, amely finomhangolásra szorul az egyházi közösségekben és intézményekben is.

Béatrice Guillon: Abúzusok áldozatai az egyházban. A sebezhetőség, a felelősség és
a gyógyulás teológiája (Bende József fordítása)
Mátyus Norbert: Dante ma. A 2021-es Dante-emlékév tanulságai

KRITIKA

Zalán Márk: Enyedi Ildikó: A feleségem története

SZEMLE

Bugovits Valéria: Pavel Baszinszkij: Szökés a paradicsomból. Lev Tolsztoj élete és futása
Borsodi Henrietta: Czigány György: Kilencven. Válogatott versek
Vörös István: Beck András: Eljutni A-tól B-ig és vissza
Varga-Jani Anna: Vető Miklós: Isten és ember. Filozófiai tanulmányok
Szécsi József: Gerhard Lohfink – Ludwig Weimer: Mária, Izrael leánya.
A szeplőtelen fogantatás új megközelítése
Dudás Róbert Gyula: Somorjai Ádám OSB: Az amerikai levéltárak titkai.
Válogatott írások Mindszenty bíborosról

A szám teljes tartalma a megjelenés után hat hónappal érhető el honlapunkon.

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés