2021 / 12. szám

Tartalom

VIGILIA

Görföl Tibor: A gyermekeink

A karácsony mérhetetlen súlya és finomsága abból fakad, hogy a látszólag pehelysúlyú és apró újszülöttben keresztény meggyőződés szerint magának Istennek a valósága van jelen ténylegesen. Karácsonykor a legfőbb és legteljesebb valóság kér helyet magának a világ körülményei között, olyan módon, ahogyan azelőtt sosem. Ennek a minden korábbitól elütő, semmilyen előzményből le nem vezethető, noha minden korábbival szervesen összefüggő jelenlétnek a súlya és finomsága később a meglett felnőtt szavait és tetteit is átjárja: már-már könnyed minden, amit mond és tesz, ám egyúttal mérhetetlen súllyal is rendelkezik. Jézus maga az őszinteség: minden mondata és cselekedete a legtisztább valóság, nem gátolja és nem árnyékolja be semmi, s mivel leplezetlen nyíltságból fakad, súlyossága ellenére is friss és üde. Éppen ezért meg is kívánja az őszinteséget, a nyíltságot és a súlyos valóság terhét elbíró frissességet. A karácsonyi gyermeket nézve vajon milyen szívvel tekinthetünk gyermekeinkre – milyen világba vezetjük be őket, és miként viszonyulunk hozzájuk?

Kondor Péter: „Isten irántunk való szeretete”

Minden bibliaolvasó ember elcsodálkozik a karácsonyi evangélium végtelen gazdagságán. Már az ünnepi készülődés átmelegíti a szívünket. Mégis azt tapasztalom, hogy a legtöbb ember elakad a szemkápráztató perifériánál. Annyi mesterséges fény, csillogás veszi körül az ünnepet, annyira elvakít bennünket, és mellette oly sok mitologikussá nőtt alak tölti be a karácsonyi éjszakát, hogy megfeledkezünk arról a kicsi, hallgatag valakiről, akiért minden egyéb van. Az istállóromantika karácsony körül kigyúló fényénél, amelyet sokszor olyan csodálatosan ábrázol a képzőművészet, valóban megjelenthet az az aggodalom, hogy nem fogjuk észrevenni azt a kicsiny gyertyát, amely az istállóban gyúlt ki. Pedig karácsonynak ez a középpontja. Az a kicsi, szótlan, újszülött gyermek: Jézus. Jó lenne most ide megérkezni, ahol csak ez az egyetlen pici gyertyácska ég, amelyet az Isten gyújtott meg azon az éjszakán. Mert benne és általa lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete. Ahogy János első levelében olvassuk: „Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala” (1Jn 4,9).

Tomáš Halík: „Töredelmes szívvel…” A bántalmazások botránya az egyházban (Biró Szilveszter fordítása)

Alázatos lélekkel és töredelmes szívvel – in spiritu humilitatis et in animo contrito – meg akarom érinteni az egyház egyik legfájdalmasabb sebét. Még a feltámadott Krisztus misztikus teste is hordoz sebeket, és ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket a sebeket, ha nem akarjuk megérinteni őket, akkor nincs jogunk azt mondani Tamás apostollal: „Uram és Istenem!” Egy régi legenda szerint maga az ördög jelent meg Szent Márton előtt Krisztus képében. De Márton megkérdezte tőle: hol vannak a sebeid? Krisztus sebek nélkül, az egyház sebek nélkül, a hit sebek nélkül csak ördögi illúzió. Bátran bízva az igazság gyógyító és felszabadító erejében, meg akarjuk érinteni azokat a sebeket, amelyeket a katolikus papság és az egyházi tisztségviselők okoztak a védteleneknek, különösen a gyermekeknek és serdülőknek, és ezáltal az egyház hitelességének a mai világban.

Ahhoz, hogy megértsük ezt a válságot és kairoszként fogadjuk el, kihívásként és lehetőségként, hogy éretté tegyük egyházunkat és hitünket, szélesebb összefüggésben kell látnunk és foglalkoznunk a papi bántalmazás jelenségével. Elsődlegesen a bántalmazások átélői és áldozatai kívánnak féltő törődést tőlünk. Meg kell adnunk nekik minden jogi, pszichológiai és lelki támogatást, amire szükségük van. A bűnösöket meg kell büntetni, és segíteni kell nekik a bűnbánat és a gyógyulás útján. Gyakorlati intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a jövőben minimalizáljuk a gyermekek és a kiszolgáltatott felnőttek bántalmazásának kockázatát. De mindezek a fontos lépések csak kis részét jelentik annak, amit meg kell tennünk.

A VIGILIA KÖRKÉRDÉSE

Száz éve született Pilinszky János

Ács Pál (irodalomtörténész), Cseke Ákos (esztéta), Dávid Katalin (művészettörténész), Dombrovszky Linda (filmrendező), Fabiny Tamás (evangélikus püspök), Fekete Balázs (jogász), Gelencsér Gábor (filmesztéta), Győrffy Ákos (költő), Hankovszky Tamás (filozófus), Hidas Zoltán (szociológus), Horkay Hörcher Ferenc (eszmetörténész), Iancu Laura (költő), Kenyeres Zoltán (irodalomtörténész), Kereszty Rókus (ciszterci szerzetes, teológus), Kuklay Antal (katolikus pap), Mártonffy Marcell (irodalomtörténész, teológus), Oravecz Imre (költő, író), Radnóti Sándor (esztéta), Sándor Iván (író), Selyem Zsuzsa (író, irodalomtörténész), Sepsi Enikő (irodalomtörténész), Székely János (katolikus püspök), Thimár Attila (irodalomtörténész) és Tóth Sára (irodalomtörténész) válaszai

SZÉP/ÍRÁS

* Pilinszky János hagyatékából
Halmai Tamás: Pilinszky-olvasatok (verselemzések)
Fenyvesi Félix Lajos: Senkiföldjén (vers)
Vörös István: Ezek talán csak lepkék (vers)
Ferdinandy György: Hozsanna (kispróza)
Méhes Károly: Hazafelé; Esti gyakorlat (versek)

EGYHÁZ A VILÁGBAN

Erdő Péter: Hála az Eucharisztikus Kongresszusért

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alatt és után személyesen, levélben, e-mailben és sok más módon gyakran írták és mondták: Köszönöm! Köszönjük! Mindig azt válaszoltam: Igen, köszönjük az isteni Gondviselésnek, köszönjük a Szentatyának, a Szentszéknek, a szervezőknek, a munkatársaknak, annak a sok ezer embernek, aki dolgozott és imádkozott a kongresszusért.

Hálát és félelmet is éreztünk, mikor megtudtuk, hogy az akkor még 2020-ra tervezett esemény színhelye Budapest lesz. Meglepően kedvező volt a fogadtatás mindenki részéről. Még a hatóságok, a más vallásúak és a nem hívők is inkább jóindulatú kíváncsisággal, sőt segítőkészséggel kezelték az ügyet, meg talán azzal a huncut várakozással is, hogy „lássuk, mit fogtok ebből kihozni”. Mi pedig – megszeppenve a feladat nagyságától, látva a Cebu Cityben tartott grandiózus eseményt, az 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, és áttekintve az 1938-as budapesti Világkongresszus emlékeit – megalakítottuk az összes ilyenkor szükséges bizottságot, kineveztük a vezetőket és a felelősöket. De tudtuk, éreztük, hogy nem pusztán rendezvényt szervezünk. Inkább méltó módon készülnünk kell a kegyelem befogadására.

Martos Levente Balázs: Közel jött hozzánk
Seszták István: A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus görögkatolikus szemmel

A katolikus egyház e jeles eseménye természetesen a Magyarországon és a Kárpát-medencében élő görögkatolikusok számára is igen nagy jelentőséggel bírt. Sokunk számára az 1938-as kongresszusi események, azok görögkatolikus vonatkozásai és a hívek visszaemlékezései hitéletünk maradandó, a jelenre is hatást gyakorló tényezői voltak, annak ellenére, hogy eltelt bő nyolc évtized.

Ennek jegyében a Görögkatolikus Metropólia az eredeti rendezési időpontot szem előtt tartva egy hároméves készületi időszakot hirdetett, melyben a kezelésében megjelenő folyóiratok és kiadványok, az általa szervezett programok és tevékenységek központi témája természetesen az Eucharisztia, az egyház eucharisztikus látásmódja és az ehhez kapcsolódó Isten-, világ-, társadalom- és emberkép sajátosságai voltak. Ennek egyik látható jele annak a teológiai és lelkiségi kérdésnek az átgondolása volt, amit az úgynevezett bevezető szentségek egységes vétele, azaz a „kisdedáldoztatás” jelent. Természetesen az országos előkészítésben is tevékeny részt vállaltak a görögkatolikus közösségek, amelyeket mindhárom egyházmegyében igazi lelki megújulást magával hozva látogatott meg az Eucharisztikus Kongresszus missziós keresztje. Igen felemelő tapasztalat volt a keleti kereszténység hagyományában oly fontos vértanúk és szentek ereklyéinek „találkozása” egyházunk kisebb és nagyobb közösségeinek élő, liturgikus, lelkipásztori és hitéletével.

Jáger Eszter: Nekünk mondta el magát Jézus szeptemberben. Önkéntesként a kongresszuson
Barlay Tamás: Az Eucharisztikus Kongresszus a televízióban

NAPJAINK

Kiss Gábor: Új fejezet a II. Vatikáni zsinat recepciójában: a 2021–2023-as szinódusi folyamat

Ferenc pápa 2021. október 9-én nyitotta meg a 2023-ban esedékes XVI. Rendes Püspöki Szinódus előkészítési folyamatát. Az esemény jelentősége nem elsősorban az újabb püspöki „nagygyűlés” tényében keresendő, hiszen a pápa pontifikátusa alatt már öt rendes, rendkívüli és kontinentális találkozóra került sor. A túlzás nélkül forradalminak számító nóvum az előkészítés módjában keresendő. Ferenc pápa a szinódus „hatókörét” kiszélesítve egy olyan világegyházi folyamatot indított el, melybe minden megkeresztelt személy meghívást kap.

Miután a Püspöki Szinódus Általános Titkársága szeptember 7-én kiadta az „Egy szinodális egyházért: közösség, részvétel és küldetés” címet viselő előkészítő dokumentumot (továbbiakban: ED), világossá vált: a szinodalitás intézményét a jelenlegi egyházfő nem úgy képzeli el, „mint az egyházias találkozások ünnepét és a püspökök gyűlését vagy az egyház igazgatásának egyszerű belső kérdését” (ED 10). A szinodalitás sokkal inkább – idézve a Nemzetközi Teológiai Bizottság 2018-ban megjelent dokumentumát – olyan valóság, amely az Isten népeként zarándokló egyház saját élet- és működésmódjának (modus vivendi et operandi) felel meg. Ebből kifolyólag a 2023-ban esedékes püspöki szinódus elé egy kétéves konzultációs fázist illesztett Ferenc pápa, amelyben a krisztushívők nem kívülállónak, vagy néma szemlélőnek érezhetik magukat, hanem Isten olyan gyermekeinek, akik hangjára és véleményére kíváncsi nem pusztán saját részegyháza, de az egyetemes egyház egésze is.

A szám teljes tartalma a megjelenés után hat hónappal érhető el honlapunkon.

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés