2021 / 8. szám

Tartalom

VIGILIA

Görföl Tibor: Amnézia

A felejtés nemcsak az egyéni élet színterein hódíthat el területeket az emlékezettől, de közösségek szellemi háztartásában is pusztító hatást fejthet ki. Ám nemcsak kerülendő és kellemetlen jelenségnek lehet tekinteni, hanem sóvárogni is lehet rá, ha éppen olyasmi fészkeli be magát az emlékek közé, amitől kívánatosabb lenne megszabadulni. Míg azonban az emlékezetet lehet csiszolni, s az emlékezet művészetét egyre jobban el lehet sajátítani, a felejtésnek nincs tudománya: a felejtésre irányuló erőfeszítés óhatatlanul csak az emlékezést erősíti. Ezért a tudatos felejtés többnyire visszás vagy sekélyes, és torz vagy felszínes pályákon botladozik előre. A másfél évvel ezelőtt általánosan átélt rémület, meglepettség és zavarodottság idővel mintha annyira terhessé kezdett volna válni, hogy a felejtés igénye mindenre rátelepedett. A nagypénteken kihaltan álló Szent Péter tér végtelenül súlyos esőcseppjei átadták a helyüket a vízparti fürdőhelyek könnyed permetének, a néma nagyvárosok csendjét kiszorította a nyár zsivaja, a tanulságokat kereső bizonytalan reflexiókat gyorsan maguk alá temették olcsó közéleti szlogenek, a járvány okozta mozdulatlanságnak nem volt esélye harsány sportrendezvények cikázó mozdulataival szemben.

Ullmann Péter Ágoston: Premontreiek 900 éve. Együtt – Istennel – az emberek között (tanulmány)

A premontreiek rendjének születésére emlékezünk. 1121-ben, karácsony napján Szent Norbert mintegy harminc társával fogadalmat tett az Ágoston-Regulára, amint ezt a Vita-A leírja: „Prémontrében, Urunk születésének napján e regulára fogadalmat téve mindegyikük önként bejegyezte magát a boldog örökkévalóság városába”. Ennek a 900 évvel ezelőtti karácsonynak egy teljes évet szentelnek a világszerte élő premontreiek. Rendünk 2018. évi Generális Káptalanjának a mottója a megtestesülés volt: „Nativitas Christi – Nativitas Ordinis!”

A jubileumi év a premontreiek számára emlékezés, a kilenc évszázad történetének rögzítése a jelent is meghatározó tanulságaival. Számvetés és tanítás a mai premontrei szerzetesek és a napjainkban rendünkhöz kötődő világi testvéreink számára, és mintegy palackposta, üzenet a minket követő nemzedékeknek.

Zágorhidi Czigány Balázs: A magyar domonkosok 800 éve (tanulmány)

A domonkos rendtörténetben szorosan összekapcsolódik egymással Szent Domonkos halála és a magyar domonkos rendtartomány alapítása, már csak azért is, mivel a kegyes hagyomány szerint a rendalapító maga is Magyarországra készült, hogy részt vegyen a kunok megtérítésében. Korai halála azonban megakadályozta ebben, így egyik közvetlen munkatársát, a bolognai egyetem egykori tanárát, a rendben később boldogként tisztelt Magyar Pált küldte a feladat elvégzésére. A Prédikátor Testvérek Rendjének második nagykáptalanján, amely 1221 pünkösdjén még a rendalapító személyes irányítása alatt zajlott le Bolognában, döntés született a magyar rendtartomány megalapításáról. A káptalant követően Pál mester néhány társával hamarosan útra kelt Magyarország felé, Domonkos pedig még ennek az évnek a nyarán elhunyt. 2021-ben tehát két jeles évfordulóra is emlékezünk: Szent Domonkos halálának és a magyar rendtartomány alapításának 800 éves jubileumára.

Tóth Endre: 1700 éves a vasárnapi munkaszünet(tanulmány)
Mazgon Gábor: Modernitás és lelki értelmezés. Ferdinand Ulrich ontologikus egzegézise (tanulmány)
Takáts József: Eltérő gyakorlatok: filozófia és történeti interpretáció(esszé)

„A” filozófia, „a” történeti interpretáció – minden okunk megvan arra, hogy tartózkodjunk az ilyesfajta általánosításoktól; nekem legalábbis, aki történész vagyok, minden okom megvan rá. De lehetséges, hogy egy filozófusnak kevesebb oka van erre. Chesterton legalábbis, úgy százhúsz évvel ezelőtt, a következőket írta G. B. Shaw-ról szóló cikkében: „Mi értelme volna valakinek (mondjuk egy filozófusnak) arról beszélnünk, hogy minden szabadság megilleti, csak az általánosítás szabadsága nem. Hiszen az általánosítás teszi az embert emberré.” Valójában persze nehéz elképzelni, hogyan is lehetne megtiltani az általánosítást az embereknek (ezen belül a filozófusoknak). Lehetünk bármilyen szkeptikusak az általánosítást, vagy – a másik oldalon – a történeti rekonstrukciót illetően, voltaképpen szakadatlanul általánosítunk és rekonstruálunk életünk során. Chesterton mindenesetre úgy érezte, hogy az emberek közül különösen a filozófusoknak van szükségük az általánosítás szabadságára. A történészeknek pedig – gondolom – különösen a viszonylagosítás szabadságára van szükségük.

SZÉP/ÍRÁS

Czigány György: Lap a füveskönyvből (esszé)

Apollinaire „rajz-versében” szökőkút vízsugarai hajladoznak: szavakból vannak, verssorokból. „Ó, ég felé szökellő emlék” – s egy másik ág e víz-játék fűzfa képeiből: „sír a szökőkút is felettem…”

A természet tüneménye az izlandi forrás, a gejzír, s művészetek ihletője a városok, kastélyok költői adománya: a szökőkút.

Respighi zenéje harangszót, lombsusogást, madárcsicsergést is társít a Villa Medici kútjának alkonyi csobogásába. A víz játékát örökíti meg Ravel zongoradarabja. Debussyé pedig az Alhambra vízmedencéinek holdfényes villódzásaiból fakadt: Este Granadában.

De inspiráló előzménye mindezeknek a Villa d’Este szökőkútjai: szinte huszadik századi már ez a vízcsobogás Liszt romantikus zongora-zenéjében.

A nyugalom fáradhatatlan lendülete épül, omlik a szökőkút természetében, a monotónia dinamikája él, a csendesség zsong benne. Mint rózsafűzért suttogó apácák hangja, szelíd erő, türelmes szárnyalás, lendület a mozdulatlanságban. Szakadatlan újjászületés: boldog, eleven várakozás.

Markó Béla: Hübrisz; Félbehagyott kenyér (versek)
Tőzsér Árpád: Emlékezés a lírai versre (vers)
Laurin rózsakertje. Verses lovagregény. Részlet. Laurin megkeresztelkedik

(Fordította és a jegyzeteket írta Márton László)
Acsai Roland: Mire ezt megírom; Fél öt; Amit éje ragyog (versek)
Lukács Flóra: Vaksötét; Fényfestés (versek)

DOKUMENTUM

Szepesi Zsuzsanna: Cziffra György és felesége levelei Rácz Aladár hagyatékában

Rácz Aladár cimbalomművész (1886–1958) hagyatékát svájci születésű felesége, Yvonne Barblan (1907–2006) 1990-ben ajándékozta az MTA Zenetudományi Intézet Könyvtárának. A több száz levelet és egyéb dokumentumot tartalmazó hagyaték huszonhét levelet őriz a Cziffra házaspártól.

A Cziffra György-emlékév eseményei nyomán született meg a zongoraművész és felesége eddig ismeretlen levelei közreadásának gondolata. Cziffra Györgyöt valójában nem ismerjük. A huszadik század egyik legnagyobb zongoraművészéről Magyarországon nem születtek monográfiák, nem elemezték előadó művészetét, nem foglalkoztak a róla szóló francia sajtóval, egyre növekvő világhírével, egyszóval „agyonhallgatták”. Tudunk indulásáról, családja nyomoráról, tudunk a csodagyermekről, „bárzongorista” koráról, katona- és börtönéveiről, de itthon nem születtek tanulmányok művészi kvalitásairól, játékmódjáról, tehetségéről.

EGYHÁZ A VILÁGBAN

Somorjai Ádám: A vértanúk tisztelete egy majd’ elfeledett vértanú, Szent Adorján (278–306)

példája nyomán
Jakab Rebeka – Hornyák-Kövi Franciska – Vassányi Miklós: A mexikói ferences misszió kezdetei és a „12 ferences apostol” mentalitása
  1. A konkisztádor és az apostolok

Az azték nagybirodalom megdöntőjét, Hernando Cortés-t (1485‒1547) újvilági tevékenysége során mindig kísérték egyházi személyek, s ő mindig tisztelettel volt irántuk. E klerikusok között kiemelkedően fontos szerepet játszottak a ferencesek, a mexikói őslakosság fő térítői, akik korai működését hathatósan segítette elő az őket különösen becsülő katonai-politikai vezető Cortés. Jelen tanulmányban az anáhuaci ferences misszió kezdeteit, nehézségeit és sikereit, valamint a Kisebb Testvérek térítői mentalitását szeretnénk röviden bemutatni, különösen e rend történetíróinak néhány műve és más korai ‒ egyházi és világi ‒ dokumentumok alapján.

A konkisztádort már első, egyelőre sikertelen belső-mexikói hódítóútjára – 1519. március–1520. július – elkísérte a szervita szerzetespap fray Bartolomé de Olmedo OSM (cca 1485–1524), Cortés káplánja és Juan Díaz világi pap, akik tábori lelkészekként látták el a spanyol sereg lelki szükségleteit, beleértve a rendszeres vasárnapi szabadtéri misét. Az éles elméjű Bartolomé atya ezen túlmenően időnként nélkülözhetetlen taktikai tanácsot is adott a conquistadornak, sőt diplomáciai feladatot is teljesített. Ezenkívül még az Azték Birodalom fővárosa, Tenochtitlán bevétele – 1521. augusztus 13. – előtt megérkezett Mexikóba fray Pedro Melgarejo de Urrea OFM és fray Diego Altamirano OFM, Cortés unokatestvére, valamint Juan de Varillas OSM testvér. Ezután, még az úgynevezett „12 ferences apostol” partra szállását megelőzően, 1523 augusztusában császári utasításra három flamand ferences is érkezett a Nueva Españának, „Új-Spanyolhon”-nak elnevezett Mexikóba: Az igen termékeny író és tanár Peter van der Moere (Pedro de Gante, cca 1480–1572), Johan van der Auwera (Juan de Ayora, korábban a genti születésű V. Károly császár személyi gyóntatója, ?–1525) és Johan Dekkers (Juan de Tecto, cca 1476–1525).

MÚLTUNK ÉS JELENÜNK

Halász Péter: Az Eucharisztikus Világkongresszusok és a moldvai csángómagyarok

SZÉP/MŰVÉSZET

Prohászka László: Erdey Dezső egyházművészeti alkotásai

SZEMLE

Patsch Ferenc: Thomas Keating: Bensőséges kapcsolatban Istennel. Úton a szemlélődő élet felé
Prontvai Vera: Visky András: Mire való a színház? Útban a theatrum theologicum felé
Forgách Kinga: Krasznahorkai László: Herscht 07769
Baráth Tibor: Fitos Adrián: Kekék
Szarvas Hajnalka: Pálosok – kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban
Egedy Gergely: Gájer László: Lord Acton.

A politikai liberalizmus és a római katolikus tanítás összeegyeztetésére tett kísérlet a 19. században

A szám teljes tartalma a megjelenés után hat hónappal érhető el honlapunkon.

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés