Tartalom
VIGILIA
Kevés szavunk van, amely ennyire semmitmondó lenne, s mégis ilyen vonzóan hordozná egy jobb jövő reményét, mint az „új”. A kereskedelmi reklámok bevett fogása, hogy a termékeikre ráírják az „új” szócskát, s a vásárlók rögtön kapnak rajta. Az eladóknak egy egész nemzedéket sikerült megfertőzni ezzel a varázsigével, beléjük ültetve a mohó vágyat, hogy nekik mindenből mindig a legújabban piacra dobott ilyen-olyan eszközük legyen, akkor is, ha az semmivel se jobb az előzőnél.
A szó azonban reménységet is hordoz: most rosszul megy a sorunk, de ez a jövőben jobbra fordulhat. Ahogy Vörösmarty Mihály írta: „Még jőni kell, még jőni fog / Egy jobb kor, mely után / Buzgó imádság epedez / Százezrek ajakán”. Ez az optimizmus szembeszáll a görög Hésziodosz elméletével, hogy az egykor-volt aranykor után egyre inkább hanyatló világkorszakok következnek. A Szózat költője nem a „dicső múltat” sírja vissza, inkább a jövőbe tekint. A jövőt fürkésző remény éltette az öreg Európából kivándorolt Alapító Atyákat az Újvilágban: szinte messiási küldetéstudattal remélték, hogy új világot hoznak létre, amely majd kiterjeszthető lesz az egész földkerekségre. Néhányszáz év elteltével a szemünk láttára foszlik szét ez a kezdeti optimizmus.A KATOLIKUS EGYHÁZ ÉSZAK-AMERIKÁBAN
SZÉP/ÍRÁS
(Gyukics Gábor fordításai)
Jonathan Franzen munkásságáról (tanulmány)
A VIGILIA BESZÉLGETÉSE
Az amerikai katolikusokat Róma iránti lojalitásuk miatt gyakran tekintik társadalmi szempontból gyanúsnak. Hogyan tudná bemutatni a katolikusok társadalmi helyzetét az országban?
A kérdésre azért nem egyszerű válaszolni, mert azokban a kérdésekben, amelyek túlmutatnak az Evangélium közvetlen hirdetésén, egyetlen amerikai politikai erő sem képviseli azt, amit az egyház társadalmi tanítása. Magától értetődően ellenezzük az abortuszt és a halálbüntetést, támogatjuk az erős szociális hálót, és még sorolhatnám, de, ahogyan említettem, a két párt közül egyik sem áll ki az összes katolikus társadalmi elv mellett. Ha viszont az országban élő sok millió katolikusra gondolunk, más kép tárul elénk. A katolikusokat nem lehet egyértelműen és egyetlen halmazként valamelyik politikai erőhöz rendelni, bár a katolikusok komoly szavazóbázist jelentenek. 1960 óta kizárólag George W. Bush tudott úgy nyerni választást, hogy nem állt mögötte a katolikusok többsége. A katolikusok beállítottsága sokszor két választás között is változik, ráadásul a spanyol ajkú (latino) és a fehér katolikusok között is komoly különbségek vannak: az utóbbiak konzervatívabbak, az előbbiek (a kubaiakat kivéve) inkább a demokratákra szavaznak. Összességében ugyanakkor azt kell mondanom, a katolikusok és a többi keresztény hívő sokszor egyáltalán nem úgy lép be a szavazófülkébe, hogy keresztény szempontból mérlegelné, kire adja a voksát. Más szóval a szavazatuk leadásakor másféle identitások játszanak kulcsszerepet: szülőként vagy éppen szakszervezeti tagként döntenek.MAI MEDITÁCIÓK
EGYHÁZ A VILÁGBAN
MÚLTUNK ÉS JELENÜNK
Robert Jenson nevezte Jonathan Edwardst „Amerika teológusának”, de tartották őt már Amerika Szent Ágostonának is. Új-Angliai puritán gyökerei szinte predesztinálták arra, hogy anyai nagyapjához és apjához hasonlóan kongregacionalita lelkész legyen. Tizenhárom éves korától a Yale Egyetem hallgatója; két évtizeden keresztül a Massachusetts állambeli Northampton lelkipásztora; saját gyülekezetén túl is nagy hatású igehirdető; az amerikai „nagy ébredés” meghatározó egyénisége; az indiánok misszionáriusa; a bibliaértelmezés megújítója; a felvilágosodás eszméi iránt nyitott filozófus; vallásfenomenológus, a teológiai esztétika egyik első képviselője; egyháztörténész; kálvinista teológus; a Princetoni Egyetem (akkor College of New Jersey) egyik első elnöke. Mindez belefért egy 18. századi polihisztor ötvenöt évébe (Edwards 1703 és 1758 között élt).
KRITIKA
Mártonffy Marcell: Biblikus hagyomány és történelmi tapasztalat Pilinszky esszéiben
SZEMLE
Új állandó kiállítás a Tihanyi Bencés Apátsági Múzeumban