2020 / 4. szám

Tartalom

VIGILIA

Szent Ágoston: Beszéd az elhunytak miatti szomorúságról
(Heidl György fordítása)
Puskás Attila: El nem múló ünnep
„Ünneped soha ne érjen véget!” Gyakran eszembe jutnak ezek a szavak, melyeket lelkiatyámtól hallottam. Névnap, születésnap, házassági évforduló alkalmából, miután mások már kifejezték jókívánságaikat – „Sok boldogságot! Isten éltessen sokáig! Isten tartson erőben, egészségben számos éven át!” – Gyula atya a legszebb jókívánságot mondta ki. Merészen a legtöbbet kívánta: soha véget nem érő ünnepet. Ünnepet nemcsak sokáig, számos éven át, hanem mindörökre megmaradót. Igen, ez az a titkos jókívánság, amely az emberi szív mélyéből kikívánkozik, de amit sokszor nincs kellő bátorságunk kimondani: ünneped soha ne érjen véget, mert ami igazi ünnep, az méltó a megmaradásra, méltó az örökkévalóságra.
Kondor Péter: Megismerés az engedelmesség által
Az ember életében vannak meghatározó élmények. Így emlékszem vissza arra az időre, amikor harmincöt évvel ezelőtt egy ifjúsági közösségben lelkesen olvastuk János evangéliumát. Húsvét közeledtével egyre többet beszélgettünk a feltámadásról és Jézusról, mint a feltámadottról. Sokakkal együtt szerettünk volna valamilyen kézzelfogható bizonyosságot Jézus feltámadásával kapcsolatban. Újra és újra elolvastuk a 20. és 21. fejezetet, különösen is a Tibériás tengernél zajló jelenetet, ahol az apostol külön nyomatékkal hangsúlyozza, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak.

AZ ÖRÖK ÉLET

Szatmári Györgyi: „Hogy életük legyen…”
Az örök élet fogalma a negyedik evangéliumban
D. Tóth Judit: Nüsszai Szent Gergely az örök életről
A 4. század nagy keleti egyházatyái közül Nüsszai Szent Gergelynek, az úgynevezett kappadokiai atyák egyikének teológiai tanításai, antropológiai és eszkatológiai nézetei napjainkban – mondhatni – népszerűségnek örvendenek az ókeresztény kor gondolkodása iránt érdeklődők körében. Ennek egyik oka az a 20. században lejátszódó folyamat, amely a nüsszai püspök személyét és munkáit is ismertté tette a nyugati keresztények számára, és amelynek kezdete hozzákapcsolható a patrisztika megújulásának nevezett „fordulathoz”. A patrisztikus tradíció 20. századi újraélesztésén mindenekelőtt a görög atyáknak – főként Órigenésznek, Nagy Szent Baszileiosznak, Nazianzoszi Szent Gergelynek és Nüsszai Szent Gergelynek – a nyugati keresztény teológiai köztudatba való beemelését szokás érteni.
Czakó István: A halhatatlanság metafizikája
Problématörténeti közelítések

SZÉP/ÍRÁS

Takács Zsuzsa: Utolsó beszélgetés
(vers)
Jász Attila: Böjtnapló. Meditációs kísérletek
(esszé)
Vörös István: Heródes és János
(vers)
Győri László: Karantén; Dante mondja
(versek)
Hankovszky Tamás: „…mielőtt asztalhoz ülnénk”. Az üdvösség Pilinszky János költészetében
(tanulmány)
Pilinszky János nemcsak a 20. század egyik legnagyobb magyar költője volt, hanem a század második felében a katolikus szellemi élet kiemelkedő alakja is, és hogy az lehetett, abban döntő szerepet játszott a túlnyomórészt az Új Ember katolikus hetilapban megjelent publicisztikája. Bár a karakteres gondolatait megfogalmazó, összetéveszthetetlen stílusú esszéi és elmélkedései megjelenésük idején gyakran váltottak ki ellenérzést hittani kérdések terén, a keresztény közösségek mára bizonyos értelemben kanonizálták őt, és széles körben elfogadott lelki íróvá vált, akire imádságos összejöveteleken és a szószékeken is hivatkoznak. A vallásos kontextusban idézett művei között feltűnően nagy arányt képviselnek cikkei és esszéi, jóllehet művészi színvonaluk meg sem közelíti a verseiét. Ennek bizonyára nemcsak az az oka, hogy publicisztikája a legtöbb ember számára könnyebben érthető, hanem az is, hogy – mint a szakirodalomban gyakran olvasni – Pilinszky lírája és prózája látásmódjában és retorikájában is eltér egymástól.
Fátyol Zoltán: vakfolt; görgeteg-kövek
(versek)
Lukács Flóra: Veréb; Ismeretlen; Idegen
(versek)

A VIGILIA BESZÉLGETÉSE

Lázár Kovács Ákos: Muszbek Katalinnal

MAI MEDITÁCIÓK

Bíró László: Négyszemközt az Igazsággal
Sokféle alakban használatos a mondás: „úgy élj, hogy holnap is bele tudj nézni a tükörbe”. Több évtizedes gyóntatási tapasztalatom arról győzött meg, hogy ez a hasonlat – bármilyen formában hangzik is el – alapvetően hamis szemléletről árulkodik. Mert én választom meg, hogy milyen tükröt használok: olyat, amely tetszésem szerint kicsinyít vagy nagyít, torzít vagy éppen megszépít. A tükör nem feltétlenül vezet el az igazsághoz, ahhoz, hogy a valóságnak megfelelően lássam, belássam: mi történt, mit tettem; s meglássam azt is, hogyan lehet jóvátenni azt, ami történt. Aki csak önmagában töpreng ezen, könnyen jut hamis következtetésekre. Előfordulhat, hogy képtelen megszabadulni a bűntudattól, életét mintegy kísértetként beárnyékolja az a vétek, amit elkövetett, és annak következményei. Akad olyan is, aki egyáltalán nem érez bűntudatot: másokat okol azért, ami történt (vagyis amit ő követett el), vagy fölmentő körülményekkel próbálja igazolni a vétkét.

EGYHÁZ A VILÁGBAN

Kovalovszky Márta: „Kell lássék, hogy szőve van”.

Ferenczy Noémi-kiállítás a szentendrei Ferenczy Károly Múzeumban

KRITIKA

Deák Viktória Hedvig: Joseph Ratzinger – XVI. Benedek pápa:
Végidő. A halál és örök élet kérdései
Több szempontból is sajátos teológusi életpályát mondhat magáénak Joseph Ratzinger: 1953 és 1977 között a dogmatika tanári pálya megszokott állomásait járta végig, több német egyetemen tanított. Amikor azonban az összefoglaló művek, a teológiai szintézis megírására kerülhetett volna sor, VI. Pál pápa müncheni érsekké nevezte ki; II. János Pál pedig 1981-ben a Hittani Kongregáció prefektusává. A folytatás innen már közismert. Így történhetett, hogy a Végidő (az eredeti cím szó szerinti fordítása: Eszkatológia. Halál és örök élet) Ratzinger egyetlen dogmatikai szakmonográfiája. Amint az előszóban leírja, regensburgi tanárkollégájának, Johann Auernek volt az ötlete a dogmatika teljes tárgykörét felölelő sorozat megalkotása (Kis katolikus dogmatika címmel), hogy egyfajta vademecum lehessen a hallgatók számára.

SZEMLE

Gárdonyi Máté: Manfred Lütz: A botrányok botránya.

A kereszténység titkos története
Görföl Balázs: Keresztesi József: Inverz Ophelia
Szemán Krisztina: G. István László: Földabrosz
Baráth Tibor: Vörös István: A szabadság első éjszakája
Kamarás István: Rácsok Gabriella: A film mint missziói eszköz

korunk változó vallásosságának kontextusában

A szám teljes tartalma a megjelenés után hat hónappal érhető el honlapunkon.

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés