2019 / 8. szám

Tartalom

VIGILIA

Lukács László: A remény jele
Hetven éve, 1949 augusztusában alakult meg az Európa Tanács. Európa két végzetes háborúban roncsolta szét önmagát és a fél világot. A háború után néhány keresztény politikusban megfogalmazódott: az európai államok lépjenek szövetségre egymással, a kölcsönösen elfogadott jogok és értékek alapján. Hosszú időre, türelmes és tisztességes tárgyalásokra volt szükség ahhoz, hogy a gondolat testet öltsön. A Tanács székhelye is üzenet értékű: az elzászi Strasbourg – Straßburg. Az új intézmény fokozatosan megszilárdult és kibővült. 1955-ben hosszas tervezgetés után készült el a Tanács hivatalos zászlaja: kék alapon köralakban 12 aranyszínű csillag. A 12-es szám szimbolikus értékű – független a Tanácshoz csatlakozók számától: Európa népeinek egységét, szolidaritását és harmóniáját szimbolizálja. Ezt a zászlót vette át aztán az Európa Parlament, majd az Európai Unió is.

MÁRIA ALAKJA MA

Czopf Tamás: Mária – Izrael Leánya – az Egyház Anyja
Tamás Roland: Mariológia, quo vadis?
Amikor összefoglaló jellemzést kell készítenünk egy témában, illetve egy korszakról, nem utolsósorban pedig a jövőbe mutatva fel kell vázolnunk néhány lehetséges irányt, természetszerűleg hatalmas fába vágjuk a fejszénket, ami már-már lehetetlen feladat elé állít minket. Nem érzi magát másként e tanulmány szerzője sem, amikor a jelenkori katolikus mariológia, valamint a lehetséges további fejlődés bemutatását kísérli meg; méghozzá abban a reményben, hogy sorai nem merülnek ki felszínes általánosságokban, és nem is hagy figyelmen kívül egyetlen olyan meghatározó kérdést sem, amely joggal tartozna a témájához. Ezt figyelembe véve kíséreljük meg, hogy megfeleljünk az említett feladatnak, és egy tanulmány keretei között reflektáljunk a mariológia aktuális kérdéseire.
Béres Tamás: „Mária az Evangéliumhoz tartozik…”

Mária és „mariológia” a kortárs evangélikus gondolkodásban

SZÉP/ÍRÁS

Szelestei N. László: Ó Szent István, dicsértessél…
Halmai Tamás: Növényangyal; Emberalattjáró; Országlás; Csikland, kalimpál;

Holdkő; Köszönet a vadaknak (versek)
Szalagyi Csilla: Végidő? A történet után. Takács Zsuzsa:
A letakart óra (tanulmány)
Kulturális toposzokban bővelkedő, allegorikus és mitologikus alakok köré rendeződő, dramaturgiai jeleneteket és álombeli víziókat elbeszélő kötettel jelentkezett Takács Zsuzsa 2001-ben. Az ekkor már szabadfoglalkozású íróként tevékenykedő szerző ettől kezdődően a Magvető Kiadónál jelenteti meg köteteit. E változások ráadásul a millennium évével is összefonódtak – az ezredforduló a közös szorongásokra irányította a figyelmet, és a lételméleti válság, a kérdésessé vált valóság kollektív tapasztalatának kimondására alkalmas közös(ségi) hang szükségességét is sugallta.
Tóth Anna: Körülvesz; Betömködöm (versek)
Lukács Flóra: Tudatvesztés; Fénytest; Időhiány (versek)
Papp-Für János: kenyérszaporítás; egy kert esztétikája; szentháromság (prózaversek)
Fecske Csaba: Szürke macska; Nem vagy sehol; Kisszék (versek)
Méhes Károly: Egy nekrológ története (novella)

A VIGILIA BESZÉLGETÉSE

Görföl Tibor: Gisbert Greshakével
Beszélgetésünk előtt néhány héttel jelent meg magyar fordításban Hallgatni a hívásra című könyve, amelyben az életszentségre szóló egyetemes meghívást szembeállítja a hivatás szűkebb körű, de általánosan elterjedt fogalmával. Valóban szem elől tévesztettük volna az egyetemes keresztény meghívást?
Az egyetemes meghívás azt jelenti, hogy Isten kivétel nélkül mindenkit egészen személyesen meghív, s ehhez egyéni „karizmákat”, képességeket, tehetségeket ajándékoz neki. Ezért veszélyes, ha a meghívás olyan fogalmát alakítjuk ki és használjuk, amely különbséget tesz általános (meg nem határozott) és szűkebb (meghatározott) meghívás között. A maga sajátos, azaz nagyon is „meghatározott” módján ugyanis mindenki címzettje az isteni meghívásnak.

MAI MEDITÁCIÓK

Terdik Szilveszter: Az Istenszülő ikonja

EGYHÁZ A VILÁGBAN

Kovács Zoltán: Mária-jelenések, szerepük és elbírálásuk az egyházban
„Az égen nagy jel tűnt fel: egy Asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból álló korona” – olvassuk a Jelenések könyvében (12,1). „Számunkra ez a bibliai kép – egyik lehetséges értelmezésén kívül, amely szerint magát az egyházat is megláthatjuk az asszony szimbólumában – Máriát, a mennybe felvett Istenszülőt jelenti.” A megdicsőült Szűzanya tevékeny módon van jelen az egyház életében – rendkívüli esetben még jelenései által is. Ezt a témát járjuk most körül, a teljesség igénye nélkül.

NAPJAINK

Kabán Annamária: Emlékeim
Mózes Huba: Isten irgalma végtelen

SZÉP/MŰVÉSZET

Kovács Péter: Kondor Béla képei előtt Tihanyban

KRITIKA

Papp Máté: Az irodalmi kánonról, avagy ki is e sorok írója? Háy János: Kik vagytok ti?

Kötelező magyar irodalom
Janka Ferenc: Istenképiség, átistenülés, emberi méltóság. Teológiai tanulmányok

SZEMLE

Lukács László: Gisbert Greshake: Hallgatni a hívásra. A lelki megkülönböztetésről
Kis-Pongrácz Tamás: Hans Joas – Robert Spaemann: Imádság ködben.

Van-e jövője a keresztény hitnek?
Baráth Tibor: Szelestei Nagy László: Tanulmányok a 17–18. századi magyarországi művelődésről
Vörös István: Bergman 100. Régi és új írások Ingmar Bergman művészetéről
Kőrizs Imre: Nem tréfa. Raktárkészlet
Bucsics Katalin: Bodor Ádám: Sehol
Bonivárt Ágnes: Bozók Ferenc: Nagyvilági esszék. Esszék, tanulmányok a világirodalomból

A szám teljes tartalma a megjelenés után hat hónappal érhető el honlapunkon.

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés