Kazuo Ishiguro nemrégiben magyarul megjelent „Vigasztalanok” című művének fordítása két és fél évtizeddel marad le az eredeti regény megjelenésétől. A japán származású, de ötéves kora óta Angliában élő író a nyolcvanas években kezdett írni, első regénye 1981-ben jelent meg (magyarul „A dombok halvány látképe” címmel), amelyet gyors egymásutánban két másik követett („A lebegő világ művésze” és „A napok romjai”). Mindegyik időbeli súlypontja a második világháború környékére tehető, az első kettő főleg Japánban, míg a harmadik teljes egészében Angliában játszódik. A harmadik regényre már széles körben felfigyeltek, Anthony Hopkins és Emma Thomson főszereplésével a mozivászonra adaptálták, a neves Man Booker-díj elnyerése pedig tagadhatatlanul elhelyezte Ishigurót az irodalmi palettán. Ez a pozíció egyébként úgy tűnt, összefonódott származásával: Ishiguro lett a hivatalos japán író a nyolcvanas évek Angliájában, amely akkoriban egyfajta irodalmi nyitáson ment keresztül, és felbukkannak olyan nevek is, mint Salman Rushdie, akit Ishiguro is úttörőként említ az akkoriban nemzetközibbé váló irodalmi porondon. Azonban a távol-keleti szamurájkultúra angliai képviselete kényelmetlen volt Ishiguro számára, ahogy ezt akkor is, azóta is számtalan interjúban elmondta. Az első két regényben megjelenő Japán inkább egy Ozu-filmekből, gyerekkori emlékekből formált „lebegő világ”, semmint pontos társadalmi, kulturális vagy bármilyen egyéb rajz az országról. Jól jelzi ezt, hogy a regények fogadtatása Japánban távolról sem mondható lelkesnek. Problémás volt a világháború említése, és a párbeszédek, amelyek a nyugati fülnek oly jellegzetesen hidegnek és érzelemmentesnek tűntek (és ezért sokan azonnal japán kulturális sajátosságnak könyvelték el), a japán kultúrában az alapvető udvariassági formulákat mutatták csak fel.
Ishiguro ezekkel a tapasztalatokkal és azzal az elhatározással vágott neki következő regényének, hogy valami nagyon mást akar alkotni – ebből lett a „Vigasztalanok”. A regény a korábbi, szinte már szédületes alkotási sebességhez mérten jóval lassabban készült, hat év elteltével jelent meg. Már mennyiségre is súlyosabb, tartalmát tekintve azonban – első olvasatra – mindenképpen eltér minden korábbi művétől.

(A teljes írás a Vigilia júliusi számában olvasható.)