Megnyugtat, ahogy O-nak

Megnyugtat, ahogy gondolok rád,
távol, ha vagy, emígy egész közel,
csak gondolok rád, s minden jobb,
minden jobb, ha csak gondolok is,
megnyugszom ilyenkor.

Van bennem remegés, ha épp nem,
nem tudom olyankor, miért is itten,
kusza és bizonytalan az, ami jöhet,
nem akarom ezt a bizonytalanságot,
a félelmet, tudod, nem akarom.

Fohászkodom valakihez, aki nincs,
olyankor mégis létezik, hogyha ima,
hogyha van bennem imádság, akkor,
igen, akkor itt van velem, aki szólít,
akit én is örökké szólítok.

Megnyugtat, ahogy gondolok rád.
Azt érzem olyankor, van még idő,
mindenki fut, s menekül valahova,
de olyankor, ha csak gondolok is,
mindenik nyugszik körül.

(Petőcz András néhány verse a Vigilia májusi számában olvasható.)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés