Kinél van jó helyen a szép? Erény
és mámor szomjas gondnokai éppúgy
méltányolják, ha eget stilizál
zöld madár Duna-óceán fölött.
Mértéken felül más mértékek vannak.
A part elfolyik, de a víz marad:
ennyi az idő titka. Hogy örök
semmi benne, csak ami aranyból van –
de az arany miből? Fény vegyjele
már monogram, holt nyelven, élő szájból.
Ünnep az egy, ha kiváltság a kettő?
Körbeforog az égtájtermő udvar,
s egymást tudat magános készület:
Isten békéje szünet nélkül zajlik.

(Halmai Tamás néhány verse a Vigilia májusi számában olvasható.)