Vörös István

Sok baj és félreértés származik abból, ha az irodalmat valóságként, vagy a valóság tükrözéseként értelmezzük. Maga az értelmezés is, mint az olvasmányokhoz való hozzáállás megszokott formája, gyakran erre a munkahipotézisre épül. A mű tükröz, az olvasó értelmez. Az irodalom tükrözi a valóságot, és így a valóság megértéséhez hasonló módokon lehet megbirkózni is vele. Értelmeznünk kell, mint egy valóságos helyzetet. Az ember persze értelménél fogva van faji önazonosságához láncolva, értelmes embernek, homo sapiensnek tekinti magát. Így az értelmezés cselekedetében benne értendő egy önazonosságot állító momentum is. Értelmezek, tehát ember vagyok. Igen, de az értelmezés sikerének vagy kudarcának már nem szabad ilyen azonosító jelleget tulajdonítanunk. Nem beszélve arról, hogy az ember önazonosságának más, ugyanúgy kihagyhatatlan elemei is vannak, melyek nélkül szintén nem vagyunk emberek. A lelki, érzelmi tartalmak. Az a képesség, hogy álmok és művészet révén közelítsünk a velünk történő dolgokhoz (melyek persze nem teljesen azonosak a valósággal). Értelmezzük ezeket a dolgokat, ezt az elképzelt vagy érzékelt valóságot, csakhogy a művészet és az álmok esetében képes beszéddel, történetek és költői képek, látomások révén körbejárva az értelmezendőt. És így újabb értelmezendőt teremtve.
A művészet megértésének útjai már régóta racionális ösvényekre vannak terelve, az álmoké viszont csak a pszichológia felvirágzása óta próbál errefelé botorkálni, a korábbi szimbolikus hagyományra támaszkodó értelmezési módszerekből azért nagyon sokat mégis megtartva. Álmoskönyv vagy Freud Álomfejtése? Nem akkora a különbség, mint lennie kéne. Van abban valami elszomorító, amikor egymástól deklaráltan távol álló dolgokról derül ki, hogy egy bordában szőtték őket. Ebben az esetben mind a kettőt a szimbolizmus jellemzi. Gyakran ilyenek az álmoskönyvek tételei is, és így fejt álmot maga Freud is. A szimbolikus gondolkodásban pedig van valami naiv, valami polgárnyugtató. Igaz, az álmoknak eleve terapikus jellegük van, tehát a megnyugtatásunkra törnek. Persze nem mindig eredményesen. De a megfejtésük néha inkább agyoncsapja a hatást. Mint ahogy a művek megfejtése is végletesen agyon tudja vágni a hatásukat. Hát igen, hiszen sem az álom, sem az irodalom nem rejtvény.

Fotó: Draskovics Ádám
(A teljes írás a Vigilia áprilisi, „Álom és valóság” tematikájú számában olvasható.)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés