„Isten irántunk való szeretete”

Minden bibliaolvasó ember elcsodálkozik a karácsonyi evangélium végtelen gazdagságán. Már az ünnepi készülődés átmelegíti a szívünket. Mégis azt tapasztalom, hogy a legtöbb ember elakad a szemkápráztató perifériánál. Annyi mesterséges fény, csillogás veszi körül az ünnepet, annyira elvakít bennünket, és mellette oly sok mitologikussá nőtt alak tölti be a karácsonyi éjszakát, hogy megfeledkezünk arról a kicsi, hallgatag valakiről, akiért minden egyéb van. Az istállóromantika karácsony körül kigyúló fényénél, amelyet sokszor olyan csodálatosan ábrázol a képzőművészet, valóban megjelenthet az az aggodalom, hogy nem fogjuk észrevenni azt a kicsiny gyertyát, amely az istállóban gyúlt ki. Pedig karácsonynak ez a középpontja. Az a kicsi, szótlan, újszülött gyermek: Jézus. Jó lenne most ide megérkezni, ahol csak ez az egyetlen pici gyertyácska ég, amelyet az Isten gyújtott meg azon az éjszakán. Mert benne és általa lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete. Ahogy János első levelében olvassuk: „Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala” (1Jn 4,9).
Karácsony tehát nem a mi szeretetünknek az ünnepe, amikor megpróbáljuk egymást kicsit jobban szeretni, néhány napot békességben eltölteni. Karácsony annak az isteni szeretetnek az ünnepe, amely nélkül a mi szeretetünk elfogy, elenyészik, nincs levegője, amit magába be tudna szívni. (…)
Hogy mit akar elérni Isten a szeretetével? Úgy olvassuk, hogy éljünk általa. Isten szeretetével éltetni akar bennünket. Mindannyian megtapasztaltuk már, mennyire más lesz egy ember, akit valaki szeret. Kivirul, megváltozik a szeretett ember, nem marad olyan, mint amilyen volt. Éppen ezt akarja Isten is, hogy mássá legyünk, hogy megváltozzunk, hogy jobbá, tisztábbá, örvendezőbbé és hasznosabbá legyünk. Emberibb emberré, krisztusibbá. Olyan életerő-többletet akar Isten ajándékozni nekünk az Ő szeretetével, amely által felül tudunk emelkedni az általános emberi szinten jóságban, örömben és megbocsátásban.
Isten nem azért küldte Fiát ebbe a világba, hogy évente egyszer meghitt hangulatban tölthessünk néhány napot általa, hanem hogy éljünk általa. Boldogabban, igazabban, áldottabban, tartalmasabban éljünk már most, és éljünk örökké.

(A teljes írás a Vigilia decemberi számában olvasható.)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés