Pavlovits Tamás

Az éjszaka vallási értelemben a misztika körébe tartozik. Az éjszaka a fény hiánya, sötétség, hideg csend. Az éjszaka a lélek szárazsága, a teljes üresség állapota. Az éjszaka a lehető legnagyobb távolság Istentől. Metafora. Az éjszaka vizsgálatával a misztika nyomába eredünk. A misztika sötét éjszakája egy tapasztalat: az elhagyatottság, a semmi és a halál átélése. És mégis: e fájdalmas tapasztalat végtelen gazdagság és élet forrása. Az ember egész életét átalakítja.
Pascal nem használja az éjszaka metaforáját. A Gondolatokban a szó alig néhányszor fordul elő, jóllehet az egyik alkalommal hangsúlyos értelemben: „Az éjszaka rettenetében szenvedi el e fájdalmat és elhagyattatást” (Laf.919, Br.553). A Getszemáni-kertben imádkozó Jézusról van szó. Az éjszaka itt valóban az ürességgel, az elhagyattatással, sőt a rettegéssel fonódik össze. Fennmaradt azonban egy szövege Pascalnak, amelyet összefüggésbe szoktak hozni a misztikával: a híres Mémorial vagy Emlékirat egyetlen oldalnyi kézzel írott, majd gondosan lemásolt szöveg, amely egy éjszaka élményének a lenyomata. Számtalanszor feltették a kommentátorok a kérdést, vajon misztikus szöveg-e a Mémorial és misztikus szerzőnek tekinthető-e Pascal. Sőt arról is rengeteget írtak, vajon van-e ennek a kérdésnek egyáltalán értelme. Hiszen a misztika fogalma távolról sem egyértelmű, hanem rendkívüli módon szerteágazó, amelynek nehéz egységes jelentést adni. Mit nevezünk misztikának? Mi tesz misztikussá egy szerzőt, egy művet? E kérdések megválaszolásának mikéntjétől függ, kit tekintünk misztikusnak és kit nem. Mi most mégis azt kérdezzük, vajon azon túl, hogy a Mémorial nyilvánvalóan egy éjszakán született, van-e valami köze a lélek sötét éjszakájához.

(Az írás teljes terjedelmében a Vigilia júliusi számában olvasható.)

Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés