Lapis József

Lapis József: Boldog, szomorú könyv

Egyszerre boldog és szomorú könyv Térey János emlékirata, a Boldogh-ház, Kétmalom utca. Boldog, mert energiával, kalandvággyal teli memoár: a származás megismerésének félreérthetetlen vágya, a múltba tekintés kockázatának vállalása fűti és sűríti az oldalakat. Bár vannak elégikus fejezetei a könyvnek, a mű maga mégsem az, mégsem rezignált: nem kell személyesen ismernünk az írót ahhoz, hogy hangjából kiérezzük, a kenyeret és bort, feleséget és gyermek(ek)et bíró férfi nem elégedetlen, és nem elégedetlenkedik. Számvetés, de nem a maga életével, hanem a családéval: őseivel, a Macsi Tóthokkal, és mindenekelőtt az édesanyával és az édesapával. Beletekintés a múltnak mélységes mély kútjába, hogy jobban megértsük, kik vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk. Hogy Térey János egyik fontos hősével és – a Paulus című verses regényre utalva – szereplőjével, Pál apostollal vonjunk ellentétező párhuzamot, Térey könyvének beszélője nem vágyik még elköltözni (Fil 1,23), és nem abból a búcsúpozícióból beszél, mint az idős, futásának elvégzéséről és közelgő távozásáról beszélő apostol (2Tim 4,6–7). A könyv elbeszélője megérteni és megismerni akar, valamint – másoknak: embereknek, egy életformának, egy városnak – emléket állítani. Munkája – később szóba hozott okokon felül – részint épp azért lesz szomorú olvasmány, mert posztumusz volta miatt óhatatlanul az író emlék-művévé is válik. Nem tud nem fájdalmas lenni például az alábbi részlet a kötet végéről: „Anyám viszont meghalt, ötvenöt évesen (csak néhány évvel idősebben, mint ahogy én ezt most írom)”. Térey János 49 éves korában hunyt el.

(Lapis József írását teljes terjedelmében a Vigilia júniusi számában olvashatják.)

Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés