Eretnekségünk a magatartásunkban van

Gárdonyi Máté írásából

Hatvan évvel ezelőtt büntetőeljárások sorozatát folytatták le Magyarországon olyan katolikusok ellen, akiknek közösségi életét a kommunista hatalom illegálisnak minősítette. Az 1961 nyarán szabadságvesztésre ítéltek között volt Halász Piusz ciszterci szerzetes, papi lelkigyakorlatok püspökök által is nagyra becsült vezetője. E „legális” – állami engedéllyel, ellenőrzés mellett tartott – lelkigyakorlatokon azonban olyasmi is elhangzott, ami akadályt gördíthetett a kommunista egyházpolitika aktuális célkitűzésének, az egyházszervezet instrumentalizálásának útjába (Piusz atya írásait ebből a szempontból úgy értelmezték, mint „szolgálati szabályzatot az ellenálló papok számára”). Az egyik fennmaradt lelkigyakorlatos anyagban olvasható: „Figyeljük csak meg: egyre gyakrabban teszünk ünnepélyes hitvallást keresztény hitünk mellett, s ugyanakkor hitünk ellenségeit szolgáljuk ki. Nemzetközi összejöveteleken az egyház hierarchikus díszeivel fölékesítve, ugyanakkor a fehér galamb-rend jelvényeit is hordozva ünnepi pátosszal kijelentjük, hogy Róma hű fiai vagyunk és azok is akarunk maradni, s közben olyan szerepet játszunk, amit Krisztus sohasem játszott volna, s olyan szavakat mondunk, amit a Szentlélek sohasem adott volna ajkunkra. Nem lehet Krisztus misztikus testéhez hűnek maradni, ha Krisztus titokzatos Lelkét megtagadjuk! Eretnekségünk ma nem a tanban, hanem a magatartásunkban van. Elsősorban nem az egyházhoz, hanem Krisztushoz kell hűnek maradnunk! Félreérthető kifejezés ez. De ki kell sarkítani az igazságot, mert még vezető egyháziak is kisajátítják az egyházat a »reálpolitika«, a jog és az intézmény számára. Krisztus alakja azonban olyan egyértelmű, hogy Őt nem lehet kisajátítani. Ezért Krisztus elítélő tekintete elől az »egyház« bő történeti köntöse mögé rejtőzünk.”

(Az írás teljes terjedelmében a Vigilia májusi számában olvasható.)

Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés