Szemán Krisztina

Egy önéletrajzi regény (vagy, ahogy a kötet belső címe alatt szerepel: „életregény”) Bereményi Géza esetében – előzetes ismereteinkből kiindulva – a művészi sokoldalúság egybefoglalását tételezné fel: egy többek között író, rendező, dalszöveg- és forgatókönyvíró életének történetéből nem maradhatnak ki azok a nagy eredmények, amelyek maradandóvá tették a nevét. A Magyar Copperfieldben viszont minderről szó sincs: azelőtt véget ér (az egyébként több mint 600 oldalas) regény, mielőtt a művész bármelyik maradandó művét megalkotná. A kisgyerekkorból induló és a még húsz éves kor előtt véget érő történet Bereményi Géza életének mindössze egy szeletét jelenti, mégis életregényként tételeződik. Nem egyértelmű, hogy milyen megfontolás állhat e mögött, talán szerénység, vagy pusztán terjedelmi okok, talán egy folytatás lehetősége, de akár az is indokolhatja, hogy a kötettel elsősorban a személyiség gyökereinek feltárása volt a cél. Mindenesetre a jelentősebb művészi közlések nélküli életet meséli el, mentesen mindentől, ami ezen – a magyar kultúrában betöltött szerepének vonatkozásában – túlmutatna. Mintha azt mondaná: a művész után most már jöhet maga az ember.
A Magyar Copperfield ugyanakkor nem előzmények nélküli, mind Bereményi filmművészetén, mind irodalmi munkásságán belül jellemzőek azok a művek, amelyekben feldolgozásra kerülnek az alkotó életének egyes részletei. Ezek egymáshoz, illetve jelen regényhez való viszonyítása is izgalmas lehet (például mindenképp figyelemreméltó, ahogy a szintén részben a korszakot, részben Bereményi gyermekkorát bemutató Eldorádó egyes ikonikus jelenetei is felismerhetőek a szövegben, melyeket a regény jó arányérzékkel mélyít vagy épp fűz tovább), ugyanakkor nyilvánvalóan tettenérhetők lesznek markáns szemléletbeli különbségek is (például az Eldorádónál maradva: míg ott főként a kor az elmesélendő, az egyes élet inkább ahhoz tartozó illusztráció, itt az egyén élete van fókuszban). A Magyar Copperfield ezek mentén bizonyos fokig betetőzésként is felfogható: az eddig valamelyest homályosabb és indirekt módon megmutatott, saját életből vett élmények most életregénnyé rendeződnek – még ha csak az élet egy korai szelete kerül is kidolgozásra, Bereményi művészetének közismertebb jegyei nélkül.

(Szemán Krisztina kritikája teljes terjedelmében a Vigilia márciusi számában olvasható.)

Image
Fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés