Bazsányi Sándor: Nyomozó, kémlelő, atléta

A száz éve született Mészöly Miklósról

Mészöly Miklós neve és életműve mára mintegy átváltozott egy bizonyosfajta irodalmiság megtestesítőjévé, sőt emblémájává, legalábbis egyes mérvadó körökben. A Mészöly-féle „közérzeti” irodalmiság ugyanakkor több mint irodalom, amennyiben megnyilvánul benne az irodalmi cselekedet és tény egzisztenciális többlete. Eredendő párhuzama az íróra jellemző, szabadságelvű „magatartásmodellel”, azzal tehát, amire a pályatárs Ottlik a „létezés-szakma” kifejezéssel utalt, és amiről ezt olvashatjuk a pálya végén rögzített beszélgetéskönyvben: „általában eléggé objektíven le tudtam mérni, hogy a felém fordulásban mekkora része van az általam produkált irodalmi teljesítménynek, s mekkora annak a magatartásmodellnek, amelyet a [kisebb-nagyobb kiegyezésekre hajlamosító Kádár-korszakban működő] társadalmi berendezkedéssel szemben az élet és a művészet függetlensége mellett tanúsítok” (kiemelések: BS). A tárgyában, látásformájában és létezésmódjában egyaránt független irodalmiság alapja pedig nem volna más, mint Mészöly testi, lelki és szellemi alkata, amely férfias, de nem páváskodó, hanem inkább önvizsgáló – és ez élesen kiviláglik például az elemzett önképre vonatkozó alábbi megállapításból: „Én ezzel az önértékelési minimummal történek meg, ami persze nem azt jelenti, hogy szüntelenül semminek tartom magam.” Vagy nézzük ugyanezt a belátást a prózaíró metaforikusnak tűnő, ámde valójában a fogalmi pontosítás igényességéről árulkodó ars poétikája felől: „inkább nyomozónak nevezem magam, mintsem írónak” (Párbeszédkísérlet).

(Az esszé teljes terjedelmében a Vigilia februári számában olvasható.

Folyóiratunkra előfizethetnek, és az egyes számokat is megvásárolhatják a honlapunkon: https://vigilia.hu/shop/index.php?route=product/category&path=60_65)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés