Angyali-e a szerzetesi élet?

Az egyház régi hagyománya szerint a szerzetesek életformája az angyali életet (biosz angelikos, vita angelica) jeleníti meg a földön. Ez persze nem azt jelenti, hogy amikor az olvasó szerzetes ismerősei arcát magában felidézi, s létező vagy hiányzó kedvességükre és életszentségükre figyel, akkor földre szállt angyalokat kellene látnia bennük. Ez valószínűleg mindkét fél számára megterhelő feladat lenne. Leggyakrabban nem egyenként a szerzetesekre, hanem magára az életformára vonatkoztatva jelent meg a hagyományban az „angyali” jelző, mégpedig Jézus mondatából kiindulva: „a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben” (Mt 22,30). Bár Jézus nem pontosan azt mondta, hogy akik lemondanak a házasságról, azok már úgy élnek, mint az angyalok, a szerzetesek mégis előszeretettel látták ebben a mondatban a szerzetesi életforma egyik alapigéjét; a szerzetesi fogadalmakkal vállalt evangéliumi életben pedig a feltámadás utáni, angyalokhoz hasonló élet elővételezését vélték felfedezni. A keleti kereszténységben az angyali élet hagyománya még ma is élő, a szerzetesi ruhát is előszeretettel hívják „angyali öltözetnek”. Nyugaton viszont a szerzetességről szóló egyházi dokumentumok és a szerzetesség teológiájával foglalkozó kézikönyvek egyre kevesebb szót ejtenek erről a paradigmáról, mintha az angyalok „demitologizálásával” párhuzamosan a szerzetesség is lemondott volna erről a minőségről.

Ha ennek a hagyománynak még ma is van üzenete, az mindenekelőtt az lehet, hogy a szerzetesek a létükkel jelenvalóvá teszik, hogy Isten országa, az, ahogyan a dolgok Isten szemében vannak, szükségszerűen más, mint ez a világ. A szerzetesi élet tanúskodik arról, hogy olyan, a világ szemében gyakran abszolút értékeknek tekintett dolgok, mint a pénz, a nemiség, a siker vagy a személyiségi jogok az örök élet, a feltámadás szemszögéből nézve viszonylagossá válnak. A szerzetes az életformájával, a ruhájával, napi ritmusával jellé válhat, annak a jelévé, hogy van valami több, mint ez a látható világ, mint a „taposómalom” és a „mókuskerék”. Jelként élheti meg azt a szoros és egyedi kapcsolatot Istennel, amire mindenki meghívást kapott, s ami az evilági foglalatosságokban, családi kötelékben gyakran nehezen élhető meg.

(Baán Izsák írása teljes terjedelemben a Vigilia októberi számában olvasható.)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés